Én mint szuperhős//LASSAN HALAD

Az első hó

(Saját rajz)

Gyönyörű hóesésre keltem. Kelly még aludt ahogyan Trixx is. Kelly félig lelóg az ágyról, folyik a nyála és jó ízüen horkol Trixx pedig a kis takarót a füleire szorítva alszik. Olyan édesek. A látottakra elmosolyodtam. Óvatosan felkeltem a matracról és az ajtó felé vettem az irányt. Csendesen ki és be is zártam azt. Remélem még mindenki alszik. A fürdőbe indulok. Bekopogok az ajtón. Semmi válasz. Bementem és elvégeztem a dolgom.

Amilyen csendesen bementem olyan csendesen is jöttem ki a fürdőből. Na mikor kiértem ki állt előttem egy nagy adag hókupaccal a kezében. Na ki? Scott. És drága barátom nem sokáig tartogatta a hideg frissen hullott havat a kezében inkább rákente az arcomra.

-Tudod mi az "első hó" szabályunk? "Ahogy lehullik az első hó aval kell megmosdatni a másikat" fogadtunk is "aki először havazza be a másikat az egy hétig a nyertes szolgája lesz".-na igen, gyerek fejjel ki gondolkozik okosan?

-És te erre, hogy emlékezel ilyen tisztán?-kérdezem és próbálom kiszedni a pizsamámba vándorolt hógolyó darabkát.

-Ha valaki nyerni akar ez a legkevesebb-mondja büszkén. Lefagyasztom én mindjárt azt a mosolyt az arcáról. Gonoszul elmosolyodok. Ezt balszerencsémre ő is észrevette és megpróbált csabdába szorítani de én kibújtam a lábai között és egyenesen a szobályába vettem az irányt. Kihajoltam a nyitott ablakon és én is gyúrtam egy kövér hógolyót amit nem is tartogattam sokáig. Az épp felém futó Scott arcába nyomtam ami lehet nem volt valami jó ötlet. Mivel belement a szemébe is egy kis hó ezért nem láthatott és nem tudta mikor áljon meg. Röviden: kilökött az ablakon. Mivel tömbházban lakunk és mi eleve 6-an vagyunk ezért a legnagyobb helyre fizettünk. Scott és az én szobám a tetőn vannak vagyis tetőszobák. Nem húzom tovább a szót 10 emeletes tömbház és én ennek az ablakában lógok és kapaszkodok a párkányba, hogy megmeneküljek a biztos haláltól.

-Scott!-kiáltottam neki mivel csuszik a kezem. Már nem bírom tartani magam. Egyszercsak egy kéz ragadja meg az enyémet és húz fel.

Scott szó szerint beránt az ablakon. Mindketten a földön fekszünk egymás karjai között. Valójában én az íjedségtől ki se merem nyitni a szemem. Arra leszek figyelmes, hogy Scott simogatja a fejem tetejét.

-Sss...-csitítgat. Komolyan mintha kisgyerek lennék aki rosszat álmodott és felriadt az éjszaka közepén.

Lassan felnézek Scottra aki kedvesen mosolyog rám. Annyira jó barát.

Ezt a kedves pillanatot barátnőm szakította félbe aki kivágta az ajtót és megragadott a pizsi felsőm nyakánál és felrántott. Scottal is így tett. Scottal egymásra nézünk és mintha egymás gondolataiba olvastunk volna mondtuk "ó-ó".

-Mi folyik itt?-néz mélyen a szemünkbe Kelly.

-Hát te felállítottál és most itt állsz és olyan csúnyán nézel rám mintha ki akarnál nyírni...-mondja Scott lassan és óvatosan. Scott és Kelly kb. egy fejmagasságba vannak míg én vagyok a törpicur (>¤<).

-Tudod, hogy nem arra értettem.-mondja Kelly közel hajolva Scotthoz aki erre a mozdulatra meghátrált.-NA?!-kerdezi mérgesen tőlem.

-Úgy kezdődött...-és elmeséltem neki elejétől végig-...és akkor jöttél be te.-mondtam.

-Ahaaaa...-méreget hitetlen szemekkel.

-Tényleg így volt. Figyelmetlen voltam és a hibámból Beth majdnem meghalt.-mondta Scott igazi szomorúsággal a hangjában.

-Ah...rendben...elhiszem. Irene szólt, hogy menyjünk reggelizni.-mondta Kelly.

-Menyj csak. Mi mindjárt megyünk.-mondta Scott. Kelly vállatvont és kiment maga után bezárva az ajtót.

-Nos...-kezd a mondatába Scott-ezüst tálcán kérem a piritóst ami 2 darab vajas legyen egy csipet sóval, meg egy narancs levet.

-Mi?-kérdezem. Nagyot hallok vagy tényleg csicskának néz?

-Jól hallod cica.-emeli fel az állam. Kimegyek és az orrára vágom az ajtót. Le a lépcsőn, körbe-körbe, veled menni vagy elengedni (bocsi, elragadott a zene 》♡《).

-Jó reggelt Elizabeth-köszön Gerald aztán Irene és így tovább mindenki kivéve Kellyt mert vele ugyebár már találkoztam😖.

Leülök a jól megszokott helyemre. Minden féle ínyencség található a kis kerek asztalocskán. Van itt tej, narancslé, müzli, palacsinta, rántotta, tükörtojás nyamm...

-Scott hol van? Kihűl a rántottája-mondja Irene.

-Nem jön. Túl lusta-felelek vállatvonva.

-Beth drágám kérlek vigyél fel neki majd egy kis reggelit-kérlel Irene. Ígyis-úgyis muszáj lesz szóval mindegy😒.

-Persze-felelek tettetett mosolyal.

Megeszem a kis palacsintámat meg iszok egy kis tejet. Végeztem.

-Köszönöm a reggelit. Nagyon finom volt-mondom Irenenek és felállok. Mielőtt felmennék egy műagyag tálcára rápakolom a rántottát és a tejet...de gonosz vagyok😈, háháhá!

Felmegyek a lépcsőn egyenesen Scott szobájába. Mivel tele volt a kezem lábbal kinyitottam az ajtót és amit utánna láttam az örökre beleégett a retinámba.

-Meghoztam a reggelííít! ÚR ISTEN!-ejtem el a tálcát és eltakarom a szemem. Scott ott áll előttem egy szál semmiben. Teszek egy 90°-os fordulatot és sikeresen befejelek az ajtóba. Kinyitom azt és kiszaladok rajta. Na ezt se felejtem el amíg élek.

Vörös fejjel bemegyek a szobámba és az épp telefonozó Kellyre nézek. Ő észre se veszi jelenlétem ezért a forgószékembe ülök az épp epret csáncsogó Trixx mellé. Bekapcsolom én is a telefonom és megnézem a híreket. "Justin Biber újjabb botránya"
"Horoszkóp"
"Katica és Macska újjabb harca"
"Magyar és román rendőrök..."
Várjunk csak? És rákattintottam a "Katica és Macska újjabb harca" című feliratra.

-Újabb akuma-mondom ki azt hiszem hangosan.

-Micsoda?-kérdezi Kelly.

-Meglátod. Trixx, vörös bundába!-kiáltok fel. A jól megszokott bizsergés ölel körbe. És már Rókaként állok Kelly előtt aki ledermedve bámul rám.

-Élsz még?-kérdezem kuncogva barátnőm.

-Ez...valami...csodálatos!-ugrik fel.

-Köszi de most mennem kell-mondom és kiugranék az ablakon de Kelly megállít.

-Hova? És miért akarsz öngyilkos lenni?-kérdezi.

-Mindent elmagyarázok csak kapcsold be a híradót és várj. Na szia!-mondom már kiabálva mert zuhanok. Zuhanok a mélybe. De nem akarok meghalni ezért felszállok és már az eget szelem.