Ez egy miraculous story lesz. Elizabeth Vámospércsről költözik Párizba, ahol új élet (nem is olyan unalmas) vár rá.
Ha kiváncsiak vagytok Elizabeth életére olvassátok el.
A telóm csörgésére ébredek. Kikapcsolom a csörgést. Ma kezdődik a suli. Nem is tudom várom-e vagy sem. Vajon milyenek lesznek a diákok? És a tanárok? Trixx még alszik. Olyan édi.
Megfogok egy barna rövidújjut, egy farmer dzsekit és egy farmer rövid nacit. Bemegyek a fürdőbe és lezuhanyzok, fogatmosok, felöltözök, megfésülködök és teszek magamra egy lehelletnyi sminket. Miután kijövök lemegyek a lépcsőn egészen a konyháig. A virágos szekrényajtót kinyitva leveszek egy műanyag tálat és a müzlit. A hűtőből előveszem a tejet de mielőtt hozzáfognék reggelizni viszek fel Trixx-nek egy kis epret.
Bemegyek a szobámba és látom, hogy Trixx már felébredt.
-Jó reggelt.-köszönök és leteszem mellé az epret.
-Jó reggelt. Hogy aludtál?-kérdezi egy szem epret a mancsába véve.
-Jól.-mondom.-Én lemegyek reggelizni.-mondom és kimegyek az ajtón. A biztonság érdekében kulcsra zárom.
Az asztalnál már ott ülnek az ikrek és Scott. Leülök egy székre az ikrek közé és elveszem a kis zöld műanyag tálamat. Teszek bele egy kis tejet és müzlit. Csendben megreggelizünk. Miután befejeztem az evést felmegyek a szobámba.
Előveszem a szürke válltáskám és szólok Trixx-nek, hogy bújjon bele.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kimegyek az ajtón de most nem zárom kulcsra. Az ikrek már a nappaliban várnak de Scott még sehol.
-Elizabeth, szólnál Scott-nak, hogy jöjjön?-kérdezi Gerald.
-Persze.-mondom és felmegyek. Bekopogok.
-Igen?-kérdezi bentről.
-Kész vagy már? Mingyárt elkésünk.-mondom a nyugottabb hangomon. Utálok késni.
-Van még fél óránk. Minek sietni?-kérdezi és kinyitja az ajtót. Az ajtófélfának támaszkodik fél pucéran.
-Azonnal kapj fel egy pólót, fogd a táskád, most.-ez már a fenyegető hangom. Nem akarom használni a mérges hangomat. Főleg Scott-on nem.
-Mióta parancsolgatsz te?-kérdezi és megfogja a kezemet.
-Azóta, hogy barátok lettünk. Na, igyekezz.-kitépem a kezemet az övé közül és lesétálok a lépcsőn.
-Scott?-kérdezi Irene ahogy átléptem az utolsó lépcsőfokot is.
-Mindjárt jön.-mondom és leülök a kanapéra. Egy olyan 2 perc múlva megérkezett Scott is. Kimentünk a bejárati ajtón és Irene bezárta azt. Beültünk egy taxiba és Gerald mondja az uticélt. Nem figyelek az útra, pedig biztosan eltévednék ha egyedül kéne mennem. Az újjamat ropogtatom. Izgulok. De nagyon. A talizmánom a nyakamban van de a pulcsim elrejti. De nem csak a szuperhős lét miatt aggódom.
-Izgulsz?-kérdezi Scott. Mostmár biztos vagyok benne, hogy gondolat olvasó.-Nincs miért. Én végig melletted leszek.-mondja. Az egyik dolog amit szeretek benne, mindig meg tud nyugtatni.
