Én mint szuperhős//LASSAN HALAD

Váratlan vendég (első rész)

Arra ébredek, hogy felborulok az ágyam matracával eggyütt.-Ümm...-mondom. Kinyitom a szemem és Harry lábát látom.

-Hogy bírsz ilyen sokáig aludni? Mindjárt elkésünk.-mondja Harry. Várj... késés?

-Hány óra?-kérdezem.

-7:25.-mondja.

-MI VAN?! Miért nem szóltál előbb?-lerúgom magamról a matracot és a szekrényhez sietek.

-Már vagy 10 perce ébrezgetlek!-kiált fel. Megfogok egy kék hosszú ujjut, egy fekete sztreccs nadrágot, és egy fekete sport cipőt. Kihessegetem Harry-t a szobámból és gyors iramban kapkodom magamra a ruhákat. 2 perc. Új rekord öltözésben. Trixx már helyet foglalt a tatyómban úgyhogy rá nem kell várnom. Kiszaladok az ajtón. A nappaliban már mindenki készen volt kivéve Scott.

-Scott, ha nem sietsz itt maradsz!-kiált fel Irene.

-Kész vagyok.-most futott le a lépcsőn. Jobb lábán cipő, bal lábán zokni. Gondolom ő is elaludt.-Mehetünk.-mondja.

-De előbb vegyél cipőt.-kuncogok.

-Te meg fésülködj meg.-kuncog fel ő is. Igaza van. A hajam 100 felé áll. Az újjaimmal kicsit rendbeszedem aztán jól van az. Leszaladunk a lépcsőn és Gerald fog egy taxit.

5 perc alatt a suli elé is értünk.

Befutottunk a suli kapuján és szétváltak útjaink. Scott-al befutottunk az osztályba éppen a csengő előtt. Leülök a helyemre.

-Hol voltál a tegnap?-kérdi suttogva Nathaniel mivel megjött a tanár.

-Neked is szia. Belázasodtam.-mondom suttogva. Nem szólt semmit.

Az órák unalmasan teltek. Első volt a matematika, aztán fizika, angol, történelem, sport, művészet, biológia, földrajz és mehettünk haza. Scott-al eggyütt sétáltunk hazafelé. Az idő hideg volt és ritkán egy-egy hópelyhet is lehetett látni. Nemsokára itt a karácsony. Holnap el kell menyjek vásárolni. Csak azt nem tudom mit vegyek. Haza is értünk. Az ikrek itthon vannak ezért kulcsot se kell elővenni.

-Képzeljétek el! Megjött a karácsonyfa!-mondja Adam miután kinyitotta az ajtót. És tényleg egy gyönyörű zöld, magas fenyőfa állt a nappali sarkában.

-Csak annyi a dolgunk, hogy feldíszitjük.-mondja Harry.

-Ja, de még várjunk vele. Hisz még van egy hét karácsonyig.

-Beth, egy meglepetés vár rád a teraszon.-mondja Scott.

-Mi féle meglepetés?-kérdezem.

-Majd meglátod.-mondja Scott. Vállat vonok és kinyitom a terasz ajtaját. A korlátnak egy nagyon is ismerős személy támaszkodik.

-KELLY!-ugrok a nyakába a legjobb barátnőmnek.

-Meglepetés!-ölel át szorosan.-Úgy hiányoztál. Hogy vagy?-kérdezi.

-Most per pillanat a szívem is majd kiugrik a boldogságtól.-mondom mosolyogva.-De hogy-hogy itt vagy?-kérdezem elengedve.

-Hát, a szüleim pár napra elutaztak Horváth országba és én meg nem akartam egyedül otthon lenni. Gondoltam meglátogatlak.-mondja.

-Annyira örülök. És meddig maradsz?-kérdezem beinvitálva a házba.

-Öt napig.-mondja.

-Miért csak öt napig? és hol fogsz lakni?-kérdezem.

-Anya megkérdezte Gerald-ot, hogy lakhatnék-e itt addig...és ők...beleegyeztek!-mondja. Most jött egy olyan lányos sikítás.

-De jó! Alhatsz az én szobámban.-mondom.-Gyere körbe vezetlek.-mondom. Megmutatok minden szobát és az enyémet a legvégére hagyom.

-Azta-mondja Kelly miután benyitottam a saját szobámba.-Nagyon szép szobád van.-mondja.

-Nyúgodtan pakolj ki. Én addig hozok fel ágyneműhúzatot.-mondom. A táskámat amiben Trixx bújkál leteszem az íróasztalra és lemegyek a lépcsőn.

-Én meg felhozom a cuccaim.-mondja. A konyhapult mögül előhúz egy gurulós bőröndöt és felhúzza a lépcsőkön. A lenti szekrényhez lépek és kinyitom a legfelső szekrény ajtót. Kiveszek egy rózsaszin párnahuzatot és egy ugyanolyan rózsaszin paplanhuzatot. Leveszek egy fehér lepedőt és ezekkel a kezemben indulok meg felfelé. Könyökömmel lenyomom a kilincset és a huzatokat leteszem az ágyamra.

-Na akkor én alszok a földön és te alszol az ágyon, így jó lesz?-kérdezem.

-Nekem 8 de ülj le inkább beszélgessünk.-mondja Kally. Én leülök mellé az ágyra.-Milyen Párizs? Az új suli? Az osztálytársaid, tanáraid? Nehéz a francia, igaz te tanítottál meg engem is franciául de mindegy. És hallodtam, hogy vannak itt szuperhősök...

-Lassabban.-szólok rá kuncogva.-Párizs gyönyörű város. Az új suli nagyon jó, kedvesek az osztálytársaim, a tanárok...hát... jól tanítanak. Kicsit furcsa, hogy franciául kell beszéljek de megszokom. És tényleg vannak szuperhősök.

-Csúcs, még egy utolsó kérdés...-mondja Kelly.

-Halgatlak.-mondom mosolyogva.

-Mikor akartál szólni arról, hogy te vagy Róka?