Én mint szuperhős//LASSAN HALAD

Az új élet kapuja felé

Csörög az ébresztőm. A takaró alól kidugom a kezem, hogy le tudjam nyomni. Csukott szemmel próbálom le nyomni, ami abból áll, hogy csapkodom a mellettem lévő könyvespolc tetejét.

-Nyomd már le azt a rohadt vekkert!-hallom magam alól Scott rekettes hangját. (Ne tessék félre érteni Scott és Beth emeletes ágyban alszanak.) Megtalálom a vekkert. Olyat csapok rá, hogy az nyomban kettétörik. Azt hittem mostmár tudok aludni még egy kicsit de tévedtem.

"Recss!"

Hallom és beszakad alattam az ágy.

-Áu!-ez Scott volt. Nincs is jobb annál korán reggel, hogy ráesek.-Már felébredtem.-mosolyog rám.

-Hallottuk a dübbenést! Mi...tör...tént?-szaladnak ide az ikrek. Adam nagy bámulásban van és csak most jövök rá mit bámul ennyire.

-Ez nem az aminek látszik!-leszállok Scott-ról közben beverem a fejem az ágyam egyik letörött darabjába.

-Hát, persze. Értem én. De szerintem ez még korai.-szólal meg Harry. Ilyenkor van olyan érzésem, hogy be tudnám verni a képét.

-Tényleg nem történt semmi ilyesmi. Beth csak lecsapta a vekkert és valahogy leszakadt az ágy.-siet a helyzet megmentésére Scott.

-Aha, persze. Én meg most jöttem le a falvédőről.-mostmár tényleg, ha Adam nem viszi ki akkor én beverem Harry képét.

-Gyerekek! Gyertek reggelizni!-szól Irene. Kimegyek az ajtón a folyosón keresztül a konyháig. A háznak nincs emelete. A mi szobánk, Harry és Adam  szobája mellett van, a fürdő velünk szemben és Scott szülei szobája Harry-ékével van szemben. A házhoz hozzátortozik egy kis udvar és az udvaron van egy kissebb garázs amiben a bicikliket, kerti szerszámokat, stb. tartjuk.

Kiérve a konyhába az asztalon meglátok egy csomó palacsintát mézzel leöntve. Nyami! Leülünk reggelizni.

-Hogy aludtatok?-kérdezi Gerald.

-Jól.-feleli Scott, Adam és én.

-De még milyen jól!-mondja Harry a reggeli incidensünkre célozva. Scott nyakon csapja Harry-t aki a lendülettől beleveri a fejét a palacsintájába. A mézzel leöntött palacsinta ráragadt az arcára. Mindenki hozzáfogott nevetni.

-Ez nem vicces!-próbálja Harry leszedni a palacsintát az arcáról.

-Gyerekek, ma, mentek úszni?- kérdezi Irene. Scottal Létavértesre járunk úszni minden héten.

-Igen, ma 9-re.-mondja Scott és beleharap a palacsintájába.

-Akkor jobb ha siettek.- mondja Gerald a hátamnál lévő órára mutatva. Megfogják az asztalterítőt. Hátra nézek és meglátom, hogy 8:30 van. Felpattanok a székről az asztalt majd felborítva, már értem miért fogták meg az asztalterítőt. Berohanok a szobánkba és elkezdem kipakolni a szekrényemet. Utánnam szalad Scott és ő is kirámolja a szekrényét. Szegény még le se tudta nyelni a palacsintát.

Megfogom a ruhám és beszaladok a fürdőbe. 3 perc alatt készen is lettem és bekopogtam a szobánkba. Én a fürdőben Scott a szobában öltözik.

-Gyere!-hallom Scott sietős hangját. Szinte kitépem az ajtót úgy megyek be. Megfogom az úszós táskámat és belehajítom az úszáshoz való kellékeket.

-Kész vagy?-kérdezi Scott.

-Igen, siessünk.-mondom és kifutunk az ajtón. Scott elől én hátul. Félve ránézek az órára 8:35. Ajaj. Sietősen befutok a garázsba és előveszem a bicajomat.

Tekerek ahogy csak bírok. Csak ne késsünk el! Utálok késni. Az uszoda előtt állunk. Scott meragadja a kilincset de nem tudja kinyitni az ajtót.

-Zárva!-állapítja meg. Megjelenik a portás.

-Az oktatók nyaralni mentek. Nem lettek tájékoztatva?-kérdezi a portás nő.

-Nem. Nem lettünk!-mondja kicsit mérgesen Scott.

-Mikor jönnek vissza?-kérdezem közben megfogom Scott vállát, hogy nyúgodjon le.

-Két hét múlva.-mondja a nő.

-Köszönjük-mondom és elmegyünk. Megfogjuk a bicikliket és kicsit lassabb tempóba tekerünk vissza.

-Ha elmentek nem tudtak volna legalább egy telefont adni? Vagy akár szólhattak is volna, hiszen ott voltunk!-panaszkodik nekem mérgesen Scott. Neki kell a gyakorlás hiszen már versenyúszó.

Amint haza értünk furcsa dolgot vettünk észre.

-Költöztetők? Mit keresnek itt?-kérdezi Scott. Gyorsabbra vesszük a tempót.

-Irene, mi folyik itt?- kérdezem amint közelebb érek.

-Elköltözünk.-jelenti ki.

-Miért?!-kérdezzük egyszerre Scott-al.

-Kell már egy nagyobb ház és neked is könnyebb lesz így Elizabeth. Amúgyis oda költözünk ahova rég el szerettetek volna menni, Párizsba.-mondja Gerald.  Nem tudom örüljek vagy szomorkodjak. Mindig is el szerettem volna jutni Párizsba, de ideköt minden emlékem. Legyen az jó vagy rossz.

-Muszáj elmenni?-kérdezik az ikrek akik idő közben idekerültek.

-Igen gyerekek. Menyetek búcsúzzatok el a környéktöl, mert egy óra múlva indulunk a reptérre.-mondta Irene és bement segíteni a költöztetőknek. Én is bementem és utoljára körbejártam a házat. Bementem a szobámba és hozzáfogtam kipakolni a fiókokat. Egy rózsaszín dobozt találtam a fiókom legalján. Tudom mi ez. Kinyitottam és megláttam a családi fotóinkat. Anya és apa. Volt a bátyám is. Nem sokkal volt idősebb nálam. 2 évvel.

A baleset estéjén én is ott voltam. Nem emlékszem rá tisztán de valami rémlik halványan.

Pár hónapja volt. Csillagos éjszaka. Hazafelé jöttünk...valahonnan. Egy kocsi átjött a mi sávunkra. Apa megpróbálta kikerülni de mikor kikerültük megláttunk egy cement oszlopot. Apa már nem tudta kikerülni. Egyenesen nekihajtottunk. Én úgy éltem túl a frontális ütközést, hogy a bátám rámvetette magát. Miután kinyitottam a szemem szörnyű látvány fogadott. A bátyámon keresztül szúródott a kocsink egy darabja. Anyát és apát nem láttam. Valaki kihívta a mentőket. Kivágtak a kocsiból. Többre nem emlékszem. Másnap reggel a korházban találtam magam. Melettem ott ült Scott és a családja is ott volt. Az orvos azt mondta, hogy két lábtöréssel és kisebb zúzódásokkal éltem túl. Anya, apa és Pablo a bátyám meghaltak. Eséjük sem volt.

Visszaemlékezve arra az estére elfogott a sírógörcs.

-Beth indulni kéne...mi a baj?-jön be Scott és leül mellém. Meglátja a dobozt és kiveszi az ölemből.-Miért nézted meg?-kérdezi. Nem felelek csak sírok tovább. Scott a bátyámra emlékeztet. Kedves és védelmező velem, de tudom ő már nem jön vissza.

Befejezem a sírást, megmosom az arcom és elindulunk a reptérre. Megvesszük a jegyet és felülünk a repülőre. Én az ablak melett ülök, melettem egy velem kb egy idős lány. Az ikrek valahol előrébb ülnek. Scott egy nála fiatalabb fiuval ül. Irene és Gerald megint valahol előrébb ülnek. Beteszem a fülesem és elkezdem halgatni a zenét. Felszáll a repülő. Indulunk az új élet kapuja felé.

Na itt is lenne az első rész. Bocsánatot kérek a hibákért. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Adjatok egy csilagot és nyúgodtan comment-eljetek.

A legközelebbi viszont látásra.🌹