Én mint szuperhős//LASSAN HALAD

Fájdalmas félelem(első rész)

Mr. Diskin:

Újra az a ház. Azok a gyerekek igazi démonok! De egy jó póstás jól teljesít. Lassan közeledek a postaláda felé és lassan kinyitom azt. Nem történt semmi. Mostmár bátrabban behelyezem a levelet. Hallodtam, hogy valami elszakad. Félénken felnézek és csak annyit látok, hogy egy festékes doboznyi festék ömlik rám.

-Hahaha! Ezt neked te postás!-kiabálja a lány. A fiú nekemdob egy vizeslufit. Elegem van!

Halálfej szemszögéből:

-Szegény Mr. Diskin. Elege van a folytonos viccekből. Pompás áldozat a kis akumáimnak.

Repülj sötét kis szellem!-az akuma elszállt. Megszállja a póstás táskáját.

-Póstás, Halálfej vagyok. Olyan félelmet kelthetsz az emberekben ami után 100%, hogy nem fognak viccelődni, de cserébe hozd el nekem Katica és Fekete Macska talizmánját. Csalinak használd Rókát és Méhet.

-Igenis, Halálfej!-mondja és átváltozik.

Elizabeth/Róka szemszögéből:

Már háromszor körberepültem a várost és semmit sem találtam. Az emberek eltüntek az utcákról és alig láttam három kocsit de azok is hazafelé siettek. Idáig csak két madárnak mentem neki, ez már haladás😎.

Egyszercsak megláttam felém, repülni? egy vörös hajú, kék kezeslábasba bújt embert. Egy ugyanolyan kék maszk takarta arcát mint amilyen a ruhája. A táskájából elővett egy levelet és felém dobta. Ügyetlenül kikerültem és elkezdtem menekülni a támadóm elől. Tutira nem a Magyarországi büntetésemet akarta ideadni amiért "véletlenül" összetörtem egy alma standot. Ez az ember gyorsabb és ügyesebb mint én. Félek, hogy elkap. Lent meglátom Katicát és Méhet. Próbálok a másik irányba repülni, hogy legalább ők megússzák de legnagyobb szerencétlenségemre a férfi elkap.

-Szép álmokat-kezd gonosz nevetésbe. Elővesz egy levelet és minden elsötétül.

Egy koromsötét helyen ébredek teljesen egyedül.

Scott/Méh szemszögéből:

Miután átváltoztam kinyitom az ablakot, hogy a zaj nyomába induljak. Előveszek két dobócsillagot és a falba szúrom őket. Így mászok lefelé a falon. Mikor végre leértem megláttam az égen Rókát repülve menekülni egy kék maskarás, vörös hajú bohóc, bocsánat, akarom mondani, férfi elől.

Lentről követtem Rókát és a férfit. Megjelent Katica. Furán nézett rám, aztán felmutattam, hogy Rókáéket követem. Ő is elindult utánnuk. Egyszercsak Rókát elkapta a férfi és valamit a karjához nyomott. A férfi elengedte Rókát, de Róka nem kezdete el üldözni. Leesett. Zuhanni kezdett és nem mozdult...mintha, aludna.

-RÓKAAA!-kiált Katica. Róka továbbra se mozdul és csak zuhan tovább-Gyere-mondja. Követem. Róka szemmel láthatóan a Rue des Piramides utca felé tart. Katica után szaladok bár kezdek kifáradni. Rég voltam már úszni😕. Megjöttünk az utcába és már csak pár méter választotta el Rókát a biztos haláltól. Gyorsan kell cselekedni. Hat dobócsillagot dobtam a falakba. Katica vette az adást és azzal a piros fekete pöttyös izével körbetekerte. Róka fennakadt rajta. Szerencsére nincs baja...csak annyi, hogy üveges szemekkel néz előre és néha egy-egy könnycsepp is kibuggyan barna szemeiből.

-Róka. Hallasz? Látod hányat mutatok?-kérdezem Rókát. Három újjamat mutattam neki de a szeme meg se rebbent.-Mi van vele?-kérdezem Katica felé fordulva.

-Nem tudom-feleli. Megérkezett Fekete Macska is.

-Sziasztok...mit van Rókával?-kérdezi.

-Eltalálta valami és azóta ilyen-mondja Katica. Figyeltem rendületlen arcát. A szemét néztem. Olyan ismerős ez a szempár, de honnan? Egyszercsak a szeme vörös lett és felállt...harci pózba.

-Jól vagy?-kérdezi Katica. Róka nekiugrik Katicának és a földre teríti. A fülbevalójáért nyúl amit Macskával természetesen nem hagyunk. Megfogom a jobb karját Macska pedig a bal karját fogja le. Róka egy egyszerü mozdulattal Macskát a levegőbe repítí. Megragadja a karom és a falhoz szorít a nyakamnál fogva.

-Róka...én vagyok az...Méh!-mondom erőtlenül. Levegőt is alig kapok!

-Méh?-kérdezi. A szeme újból barna lett és elengedett. Gyorsan kikerültem épp időben mivel a szeme újból vörös lett és Róka utánnam iramondott. Közben a kék ruhás pasit is megláttam velem szemben. Bekerítettek. A pasi elővett egy, levelet? a barna bőr tatyójából és felém dobta. Elővettem két dóbócsillagot és az egyiket a levélnek dobtam. Az felrobbant maga után lila füstöt hagyva. A füsttől nem láttam semmit. Csak egy kezet amint megérinti a vállam. Megfogtam az embert kezétől fogva és áthajítottam aztán a mellkasára léptem. Macska volt az.

-Csúcs, ma még hányszor hajítanak el?-kérdezi mérgesen, leginkább magától.

-Bocs haver-felsegítem-azt hittem Róka az vagy a bohóc.

-Postás a neve bár, inkább hasonlít egy bohócra-mondja Macska. Mindketten elkezdünk nevetni vagyis csak addig míg meg nem jöntt Katica.

-Mi ez a nagy jókedv?-kérdezi Katica.

-Semmiség-legyintek.-Hol a postás?-kérdezem.

-Követtem de meglépett,-mondja-és Róka?

-Az előbb folytogatott aztán mikor szóltam neki, hogy Méh vagyok elengedett aztán megint üldözőbe vett...

-Várj, várj egy kicsit!-szakít félbe Macska.

-Még egyszer, előről-mondja Katica.

-Mint tudjuk Rókát mióta eltalálták vörös lett a szeme-ők igennel válaszolnak és a szemükből azt olvastam ki ,,térj a lényegre, ember!"-amikor elkezdett folytogatni ezt mondtam neki ,,Róka, én vagyok az, Méh!" Erre újra barna lett a szeme és elengedett.

-Akkor talán ha ráébresztjük, hogy a barátai vagyunk visszaváltozik-érvel Katica.

-Elég kocázatos terv, My Lady-mondja Macska. Eggyetértek vele, bár hármunkal talán nem bír el.

-Tudom de egy próbát megér, nem?-kérdezi.

-De...-felelünk egyszerre Macskával.

-Remek akkor gyerünk-mondja Katica és a piros izét eldobja de egy fekete kesztyűs kéz elkapja. Meg is látom a kesztyű tulajdonosát.

-Ennyire hülyének néztek?-kérdezi Róka szórakozottan. A piros izét megragadva felhúzza Katicát a tetőre és egy kéményhez kötözi. Macska a botja segítségével felrugaszkodik Katicához én meg a dobócsillagok segítségével a falon felfelé kezdek el mászni.

Felérve látom, hogy Macska nagyban harcol Rókával Katica meg próbál kiszabadulni a kötél szorításából. Mivel nem találtam hol van a kötél vége egy dobócsillaggal elvágtam a kötelet. Katica hálásan nézett rám de a kis piros gömbre elszörnyedve. Hát igen...ha úgy vesszük tönkretettem a fegyverét.

-Róka, én vagyok az, Macska!-kiált Macska. Róka még mindig vigyorogva lógatja le a tetőről.

-Róka, térj magadhoz!-kiált Katca is. Még mindig semmi.

-Hagyd békén Macskát-kiáltok. Róka mintha magához tért volna felhúzza Macskát.

-Mi történt? Hol vagyok?-kérdezi Róka. Újra barna a szeme...bár kissé könnyes.

-Jól vagy?-kérdezi Katica. Róka hirtelen befogja a fülét és elkezd sikítani. Lerogy a földre. Oda szaladunk hozzá de akkor feláll és vigyorogva újra vörös szemekkel mered ránk.