THE FOREST - Az erdő - 1. rész

A képkeret

-Látom már jobban van, de még mardni fog egy napot, így látom jónak.
-Rendben doki.-mondta apám.
-De apa! Jobban vagyok! Egész nap csak fekszek. Ezeregyszáz különféle vizsgálaton voltam!
-Hallotad mit mondot az orvos. Maradnod kell és kész.
-Oké, de ne csodálkoz, ha majd pár óra múlva a bolondok részlegére visznek el.-röhögtem.
-Fiam, mennem kell.
-Jó. Mi lesz most azzal üggyel?
-Oda tartok majd.
-Apa nem stimel nekem az a hely. Nem mondtam el mindent aznap estéről.
Apa nem tudta mire gondolok, de muszáj volt mennie. Elköszöntünk egymástól. Visszaemlékeztem az álomra. A házra, az erdőre. Az erdőről eszembe jutott a házim. Egy ismerős arcot láttam meg.
-Szia Scarlet!-mosolyogtam.
-De jó hogy itt vagy! Unatkoztam már  nagyon.
Láttam Scarlet arcán hogy agódott nagyon.
-Nagyon féltem. Jól vagy már Hallottam hogy sokáig nem ébredtél fel.
-Igen, ez igaz, de mondom hogy jól vagyok.-próbáltam megnyugtatni, de láttam az arcán, hogy nem sikerült. Leült az ágyam melletti székbe. Ránéztem. Megfogta a kezem. Éreztem hogy az arcbomba szökik a vér, így elpirultam.
-Már holnap kiengednek.-törtem meg az idegesítő csendet.
Még beszélgettünk egy órán át aztán elment. Másnap tényleg kiengedtek. Apa jött értem, majd hazavitt.
-Azért még pár napig maradj az ágyban.-tanácsolta apa.
-Hova is mehetnék?-nevettem.
-Na jó, szia! Dolgoznom kell.
Bekapcsotam a tévét. Hallottam hogy apa beindította a kocsit majd elment. Kipattantam az ágyból. Gyorsan felöltöztem. Majd bepakoltam be lámpát, gyufát meg még sok mindent a táskámba. Kimentem az udvarra majd megkerestem a bringámat. A házhoz vettem az irányt. Egész úton az álmomra gondoltam. Hol lehet az a ház az álmomból? Már közel voltam a házhoz. Leszálltam a bringáról. Odasétáltam a ház ajtajához, majd kopogtam. Nem hallottam odabent senkit. Gondoltam hátha nyitva volt és megbrópáltam benyitni. Igazam lett. Nyitva volt.
-Hahó! Van itt valaki?
Körülnéztem. Jól berendezett, szép lakás volt. Még egyszer megszólaltam.
- Hahó! Van itt valaki?
Most se válaszolt senki a kérdésemre. Féltem hogy lebukok. Apám mit fog majd ehhez szólni, de nem érdekelt ki akartam deríteni, mi történt velem aznap este és miért?
Nem is tudom mit kellett volna keresnem. Valamilyen szokatlan, oda nem illő dolgot. Benéztem a konyhába, a nappaliba, majd a kamrába. Pince nem volt a házban. Felmentem a lépcsőn, majd eszembe jutott, hogy az álmomban is felmentem a lépcsőn és egy kis folyosóra értem. Több kép lógott a falon. A legtöbb mind régi volt, lehetett látni hogy fekete fehér volt, egy-két színes kép is volt, de azok is ütöttek-kopottak voltak. Felfigyeltem, volt egy képkeret amiben már nem volt kép. Furcsa módon a folyosón a falak épek voltak. A képkeret körül a fal koszos, penészes és repedezett.
Amikor levettem a falról, újra az álmomban látott házban kötöttem ki. Hogy kerültem ide?-kérdeztem magamban. Tudtam, hogy megint ahhoz a szobához kell mennem. Gyorsan felrohantam a lépcsőn, át a folyósón. A szoba előtt álltam meg. Benyitottam. Egy kislányt láttam meg. Kábé 5 éves lehetett. Szép barna haja volt. Felé indultam. De mintha valami kihúzott volna a folyósóra. Majd az ajtó becsapódott előttem és orrba vágott. Homályos lett újra minden.
-Ébredj! Hallasz engem?
Egy lányt láttam meg. Gondoltam ki lehet. A keret a kezemben maradt.
Láttam hogy a szemei duzzattak. Valamiért nagyon szomorú lehetett...

(Következő rész címe: Az első eltűnés)