THE FOREST - Az erdő - 1. rész

A rejtélyes ház /2.rész/

A térképet végig magam előtt tartottam, nehogy a végén még eltévedjünk. Az elmúlt napok eseményei után, biztos lenne valami nagy baj.
-Szerinted mi fog történni? - kérdezte Miranada.
-Nem tudom, de remélem, hogy mindketten épségben megyünk majd haza.
-Én is.
-Miranda, akkor biztos emlékszel a ház külsejére?
-Aha.
Nem volt olyan bőbeszédű.

Az első házat fél óra múlva értük el. Miranda szerint nem ez a ház volt, de mondtam, hogy azért nézzük meg. A ház belülről tiszta és jól bebútorozott volt. A ház kulcsa, az egyik virágcserépben volt. Nagyott nevettünk.

A másidik ház felé kezdtünk el indulni.
-Max. - suttogta.
-Ez az?
-Igen.
-Akkor Miranda be kell hogy menjünk.
Miranda közelebb lépett, és megfogta a kezem.
Az ajtó nyitva volt.
-Gondoltam. - jegyeztem meg.
Amikor beléptünk. Az ajtó becsapódott a hátunknál. Felismertem a lépcsőt.
-Miranada nézd! A lépcső.
-Menjünk.-mondta.
Minden ismerős volt. A szag. A bútorok. A lépcső nyikorgása. Majd a folyósó is. Képek lógtak rajta. Viszont itt is hiányzott egy.
-Max! A kép nagysága olyan lehet, mint a képkeret.
-Látom.
A szoba ajtaja előtt álltunk.
A kilincs felé nyúltam, de Miranda hamarabb kinyitotta.
Miranda felsikitott. Majd hangosan sírni kezdett.
-Anyaaaa! Ne!
Ott álltam az ajtóban és Mirandát néztem ahogy anyját próbálja felkelteni. A kötél már feszes volt, szinte észre se vettem hogy eddig rajtunk volt.
-Miranda!
Oda akartam menni hozzá, de ujjakat érztem a lábamon.
-Max! Gyere már.
-Mirandaaa! Segíts!
Az ujjak elkezdtek húzni kifelé, és én felestem. Majd egyre gyorsabban, majd erőssebben húztak. Az ajtófélfába kapaszkodtam.
-Miranda segíts! De túl erősen húzott az a valami, elkezdtem a lábammal rúgkapálni, de mintha nem is lett volna ott senki. Végig húzott a folyóson és Miranda is jött velem a kötél miatt. Miranda megkapaszkodott a lépcső tetején. Láttam hogy a pince ajtaja kínyilik majd éreztem hogy az ujjak elengednek.
Felálltam majd felrohantam a lépcsőn.
-Most rögtön elmegyünk!
-De anya?
A szobába rohantam lerúgdostam a vékony faajtót majd kidobtam az ablakon.

-Miranda fogd a lábát! Én meg felülről fogom.
Így vittük ki. Kint levettük a kötelet. Miranda anyukáját az ablakon kidobott ajtóra fektettük majd a kötélel rögzítettük. Majd az ajtót fogva rohanó tempóban futottunk kifelé a város felé.