THE FOREST - Az erdő - 1. rész

A rejtélyes ház /1.rész/

A kórteremben csak mi voltunk. Én és Miranda. Néha elszáguldott melettünk egy két orvos, nővér. Eszembe jutott hogy kicsi koromban mindig is orvos akartam lenni. Mirandára néztem.
-Ne! Ne! - suttogta Miranda.
Úristen, gondoltam. Nem ébresztehetem fel. Orvost meg nem hívok. Hát hallgattam és néztem. Miranda elkezdett a lábával rúgdalózni. Leblokkoltam. Majd jobbra-balra kezdett el mozogni.
Majd hirtelen felült.
-Hol vagyok? - kérdezte zaklatottan.
-Elájultál, még otthon. Behoztunk a kórházba. De már ma este hazamehetsz.
-Haza.
-Hát, apa mondta hogy szívesen látunk otthon, hogy ha te is szeretnéd.

Mirana belegyezett, majd este hazajött velünk. A kanapén ültünk és néztük a tévét, apa azt asztalnál papírmunkát végzett.
-

Amúgy mit álmodtál a kórházban?
Miranda felnevetett.
- Egy erdőben járkáltam, majd valami elkezdett kergetni, majd egy házba menekültem.
-Én is álmodtam már egyszer egy házban. Hallottam egy kislány dúdolását. Majd felmentem az emeletre.
-De nem tudtál a szobába bemenni.-egészítette ki Miranda elképedt arccal.
-Ez nem lehet. - suttogtam.
-Utána az erdőben találtam magam. -mondta Miranda.
-Hogyan álmodhattuk ugyanazt? -borulatam ki.
-Valami baj van? - kérdezte apa furcsán.
-Á semmi. - mondtuk egyszerre és mosolygást színleltünk.
-Én megyek fel a szobámba. - majd Mitandára kacsintottam.

Miranda várt 15 percet majd ő is feljött.
Leültünk a szobám padlójára.
-Történt veled valami furcsaság az álmodon kívűl? - kérdeztem.
Miranda mélyen gondolataiba merült.
-Hát, nem.
-Én viszont nem mondtam el mindent.
-Micsodát?
-Amikor volt az első látomásom, akkor láttam anyukádat. De amit nem mondtam el neked az az hogy a kertetekben volt egy kőgúla.
Miranda erre kirohant, majd egy füzetett adott a kezemben.
-Erre gondolsz?
Felnéztem.
-Kezdek félni.-suttogtam.
A füzetben olyan kőgúla piramis féle rajz volt, amit aznap láttam.
-Ez volt. Ez volt. Hol látad? - ugrottam fel.
-Álmomban láttam még a házban egy képen. Én meg lerajzoltam.De amikor ránéztem a kép eltűnt. Csak a keret maradt. A fal meg fekete lett.
Most én pattantam fel, és elővettem a képkeretet.
-Ez a házatok falán volt, a fal olyan volt amilyenek mondtad.
-Nem is vettem észre.
-Amikor megérintettem újra a házba kerültem. Akkor bejutottam a szobába is, de csak egy kislányt láttam. Az arcát nem láttam, csak a hátát meg a haját.
-Tudod mit Max!
-Na?
-Keressük meg azt a házat!
-Jó ötelet!-álltam fel.
-Nos az álmainkban a ház egy erdőben volt.
-Nagy az erdő, biztos sok ház van.
-Apukád biztos tudja hogy van-e ilyesmi ház az erdőben?
-Lemegyek akkor. Valahogyan kiderítem.
-Ügyesen!-bíztatott Miranda.

Lementem a lépcsőn. Láttam hogy apa mindig dolgozik.
-Apa! Tudod van az a biosz házi.
-Igen. És? - nézett fel.
-Van valamilyen nagyon régi ház az erdőben? Jól mutatna a prezimben.
-Hát az erdőben csak három ház van. Ebből csak kettő régi építésű.
-Az nagyon jó, és hogy találom meg őket?
-Hát bejelölhetem neked egy térképen.
-Várj hozok egy térképet. - majd felfutottam a szobámba és lehoztam egy térképet.
Apa bejelölte mindkét házat, majd kikaptam a kezéből.
-Köszönöm.
Mirandával este megbeszéltük hogyan jutunk el a házhoz.

Másnap reggel apa indulása után, mi rögtön elindultunk.

Az erdő és a mező határán álltunk.
-Félek. - suttogta Miranda.
-Én is. - mondtam.
-Kössük össze magunkat egy nagy kötélel, mert ha baj van, akkor a kötél összeköt minket.
Miranda bólintott. Én elővettem az 5 méteres kötelet, és a két végét a kezünkre kötöttem. Összenéztünk, majd előre.
-Menjünk.-mondtam.

Majd percek múltán csak fákat láttam.

/A következő rész címe: A rejtélyes ház 2.rész/