Poszeidón lánya és Athéné fia [BEFEJEZETT]

18. fejezet - Hérát csőbe húztuk

~Annabeth~
Úgy tűnt, sikerült elszöknünk. Az egészben csak azt furcsálltam, hogy mégis hol lehetett addig Héra, Nicole és Roger. Mindegy... A tervünkről úgy sem tudnak, tehát így is, úgy is lerombolják majd a tábort. Nem hinném, hogy csak azért várnának vele, mert mi nem vagyunk meg. Arra majd később visszatér...
Azt hiszem, elaludhattam Mrs. O' Leary hátán, mert mikor felébredtem, Percy karjaibam találtam magam. Még mindig Mrs. O' Leary hátán ültünk, és mivel elaludtam, gondolom megfogott, nehogy leessek. De azért akkor is jól esett a gesztus.
- Jó reggelt! - suttogta Percy.
- Neked is jó reggelt! - ásítottam egy nagyot. Szerinted mennyi idő, amíg odaérünk?
- Számításaim szerint már nem olyan sok. Maximum egy fél óra.
Azt a fél órát végigbeszélgettük, és nagyon jól mulattunk. Próbáltunk minél inkább másfele terelni a szót, egyikünk se akart szörnyekről, és istenekről beszélni. Így hát szóba kerültek olyan egyszerű dolgok, mint a sorozatnézés, sportok, ki mi akar lenni, ha felnő. (Ha egyáltalán megéljük azt a kort...) És meg kell, hogy mondjam, csak még jobban megtetszett Percy. Talán legfőképp azért, mert ő is nagy Doctor who? és Sherlock fan. Pont, mint én!
Épp egy nahyon izgalmas beszélgetés közepette jártunk (vagyis hogy kinek ki a kedvenc Doktora), amikor Mrs. O'Leary egyszercsak hirtelen megállt.
- Nos,,azt hiszem, itt vagyunk. - szólalt meg mögöttem Percy, miközben leszállt hatalmas barátunkról.
Engem is lesegített, és elkezdtük keresni Daidalosz jelét, hogy a felszínre juthassunk. Mrs. O'Learyvel hamar megtaláltuk, és egy lépcső ereszkedett le a magasból.
- Mrs. O'Learyt is magunkkal visszük, ugye? - kérdeztem Percytől.
Előbb rám, aztán a pokolkutyára, majd megint rám nézett.
- Igen, remélem Kheirónnak sem lesz ellene kifogása!
Felmentünk a lépcsőn, és pár pillanat múlva a kivilágított Central Parkban találtuk magunkat. Ugyanis éjszaka volt szerencsére, így talán nem lesznek sokan, akik felfigyelhetnének ránk.
- Mit is mondott Kheirón, hol van a lejárat? - kérdezte Percy.
- A kis tó melletti pad mögött.
- Áh, már látom is!
Odamentünk ahhoz az öreg padhoz, és Percy elővette a tőrét.
- A legnagyobb baja a lejáratnak az, hogy csak félvér-vérre nyílik ki.
Megvágta a tenyerét egy kicsit, és pár csepp vér csöppent a kőre.
Hamarosan újabb lépcsősoron találtuk magunkat, ám ez most lefelé vezetett. Mrs. O'Leary úgy döntött, ez túl lassú tempó, úgyhogy újra a hátán kutyagoltunk.
Szerencsére vele perceken belül újra a szabad ég alatt voltunk. Kheirón és néhány táborlakó már várt minket.
- Sikerült? - kérdezte rögtön Kheirón.
- Igen, sikerült elszökni, pár szörnyt megölni, és a többi és többi. Szóval csak a szokásos. - viccelődött Percy. - Egyébkét sikerült mindent elhozni?
- Igen, hála Annabeth Írisz-üzenetének, még időben el tudtunk jönni ide, a vészhelyzeti táborhelyre. - mutatott körbe a réten, ahol ott állt mind a 12 bungaló, bár mindegyik egy kicsit romosnak tűnt. Nem is csoda, biztos rég nem járt már itt senki.
- Sőt! - folytatta. - Még a fegyverek és egyéb dolgok legnagyobb részét is el tudtuk hozni.
- Ez szuper! - momdtam megkönnyebbülve. - Akkor nem lesz túl dok minden, amit tönkretehetnének majd a szörnyek és Héra.
- Jut eszembe, az a gyors beszélgetés Íriszen át nem magyarázott meg mindent. El tudnátok mesélni, mi is történt pontosan?
- Igen, persze! - vágtuk rá egyszerre.
Így hát bementünk a Nagy Ház 2.0-ba, és Dionüszosszalés Kheirónnal szembe ülve elmeséltük a történetünket, töviről hegyire.
- Köszönöm Annie és Peter, nekem indulnom is kell akkor az Olimposzra, beszélnem a többiekkel Héráról..
- Bocsánat, Mr. D. , de a nevünk Annabeth és Percy.
- Ah, tök mindegy, a lényeg, hogy megyek! - és egy pukkanás kíséretében eltűnt.
Pár óra múlva ott ültünk Percyvel a parton, ugyanis ez a tábor is a folyóparton állt.
- Kockáztattuk az életünket, majdnem meghaltunk, de tudod, én élveztem! - mondtam Percynek.
- Én is, nagyon! Ez az izgalom kellett. Mi nem arra vagyunk hivatottak, hogy az iskolapad mögött üljünk 7 órán át, hanem hogy harcoljunk, küzdjünk, terveket eszeljünk ki!
- Szerinted Héra ezt is megpróbálja majd lerombolni? - néztem körbe az új táboron.
- Most egy időre békén hagynak majd minket, Hérát most biztos megbüntetik valamilyen szinten.
Hát így alakult a mi kis küldetésünk. És így szereztem egy csodás barátot! Vagy több, mint egy egyszerű barát? A lényeg, hogy még sok kaland vár ránk, ez biztos!

- - - - - - - - - - - - -
Sziasztok! Hát ez lett volna az én történetem! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki végigolvasta, akik commenteltek, vote-oltak, vagy csak szimplán élvezték a sztorit! ;) Lehet, hogy a közeljövőben 2. része is lesz majd, de most egy Ki vagy doki? fanfiction-ön dolgozom, lehet, hogy még ma hozom az első részt belőle!
Ha valakinek van esetleg kérdése, észrevétele a könyvvel kapcsolatban, commenteljen nyugodtan! :)