Poszeidón lánya és Athéné fia [BEFEJEZETT]

14. fejezet - Nehéz a választás

~Annabeth~
Láttam Percyn, nem tudja, mit tegyen. Az a baj, hogy itt nincs jó döntés. Bárki lehet a tégla, nem tudjuk, ki az. Bár lehet, hogy én Rogerre tippelnék.
Már épp idehívtam volna magamhoz Percy-t, hogy megbeszéljük gyorsan, merre is tartsunk, kinek higyjünk, mikor egy hang szólalt meg a hátam mögül:
- Nos Percy, mit választasz? - mikor hátrafordultam, egy nagyon furcsa figura állt előttünk, ugyanis két arca volt a feje két felén.
- Janus? Maga hogy... Oh. - mintha  Percy megértett volna valamit.
- Ki ez? - kérdeztem tőle.
- Ezen a választáson múlhat az életünk, Annabeth. Roger vagy Nicole. Az egyikük tégla. A kérdés az, hogy ki. És hogy merre megyünk?
- Én arra mennék! - mondta a jobb oldali arc, mutatva a Roger által választott bal oldali járatra.
- Én biztosan a másikat választanám, na de te tudod!- ezt meg a bal oldali mondta, a jobb oldali járatot fixírozva.
- Mindegy melyiket választod, az egyik talán oda visz, ahova akarod.
- Csak talán? - csattantam fel.
- Héhé, egy szóval sem említettük, hogy garanciát vállalunk.
- És a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el! - viccelődött a másik arc. Mondanom sem kell, senki nem röhögött.
- De a szerelmed talán tudja a helyes választ. Jobb vagy bal? Ilyen egyszerű, mégis nehéz a döntés, nemdebár?
- Csak fogjátok be, és tűnjetek el! Anélkül is tudok dönteni, hogy itt állnátok és lesnétek minden mozdulatomat! - fakadt ki Percy.
Úgy látszik, most az egyszer hallgattak is rá, mert egy másodperc múlva már ott sem volt. Azaz voltak. Vagy mi.
Ekkor Percy jött oda hozzám.
- Annabeth, fogalmam sincs, mit csináljak! Te mit gondolsz, melyik a helyes út?
- Miért engem kérdezel? Hisz te vagy a zseni, nem emlékszel? - mosolyodtam el halványan, miközben kisöpörtem egy tincset a szeméből.
- Hát, azért kérdezem, mert... - nagyon elpirult, látszott, hogy zavarban volt, bár nem értettem miért. Aztán hirtelen leesett.
- Oh. Mivelhogy azt mondta Janus, hogy a szerelmed talán tudja? - kérdeztem halkan, félelemmel és vágyakozással egyaránt teli szívvel.
- Igen... - ezt már csak suttogni bírta. Én sem bírtam tovább tűrtőztetni magam, a nyakába ugrottam, és megöleltem.
A romantikus pillanatnak Roger vetett véget:
- Hahó srácok, erre ráértek később is, de dönteni kell, merre menjünk.
Már tudta, mit kell tennie, megsúgtam az ötletem, és egyet értett velem.
- Nicole, Mrs. O'Leary érti, mit mondok, ugye?
- Igen, persze, de miért? - értetlenkedett.
- Akkor figyelj, Mrs. O'Leary! - a pokolkutya rögtön odakapta a fejét, látszott rajta, hogy figyel. - Nos, szerinted ez a jó út? Ha igen, vakkants egyet!
Vakkantott egyet, de Nicole közbeszólt:
- Ez mire volt jó? Erre én is képes vagyok!
-Ez igaz, de így talán kiküszöbölhetjük azt, hogy nem mondasz igazat. Nos, nincs jobb ötletem, valamerre menni kell, úgyhogy irány jobbra, vagyis Mrs. O'Leary és Nicole után!
Roger csak duzzogott, de nem szólt, láttam rajta, már lemondott róla, hogy meggyőzzön minket.
Így hát elindultunk az ezúttal vaksötét, alacsony járatban.
Percy mellé léptem, és megfogtuk egymás kezét. Így indultunk útnak, ketten együtt, készenállva, hogy bármelyik pillanatban ránktámadhatnak. De most itt vagyunk egymásnak, ez a lényeg.

- - - - - - - - - -
Sziasztok! Szerencsére még ma tudtam hozni az új részt, remélem mindenkinek tetszett!
Nos, szerintetek jól döntöttek, hogy Nicole-ra hallgattak? Vagy inkább mentek volna Roger után?