Poszeidón lánya és Athéné fia [BEFEJEZETT]

15. fejezet - Egy istennőhöz is volt szerencsénk...

Így indultunk útnak, ketten együtt, készenállva, hogy bármelyik pillanatban ránktámadhatnak. De most itt vagyunk egymásnak, ez a lényeg.

~Percy~
Már egy fél órája kutyagoltunk, és még nem történt semmi. Ami jó, de akkor sem tudtam teljesen megnyugodni, bár annak nagyon örültem, hogy Annabeth itt van velem. Nicole és Mrs. O'Leary ment elöl, Roger középen, és mi voltunk a sereghajtók. Annyi távolság azért volt köztünk és a többiek között, hogy ne nagyon hallják, miről beszélünk.
- Szerinted jó döntés volt? - kérdezte aggódva Annabeth, fekete haját idegesen birizgálva.
- Hidd el nekem, itt nem volt jó döntés. - mondtam halkan. - Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből... - lehet, hogy túl hangosan mondtam ezt az utolsó mondatot, mert ekkor Nicole megszólalt legelöl:
- Majd én megmondom, mi lesz ebből! - erre füttyentett egy magyot, és egy szempillantás múlva hat csontvázharcos jelent meg. Nos, úgy látszik, Nicole erre is képes Hádész által.
Mire észbe kaptunk, és futásnak eredtünk volna, már mindhármunkat két-két harcos fogott le, úgyhogy mozdulni sem tudtunk volna.
- Ejnye-ejnye, Percy Jackson, a nagy Athéné fiát ilyen könnyű tőrbe csalni? - gúnyolódott, miközben arra figyeltem, hogy Mrs. O'Leary nem tesz semmit. Furcsán viselkedett, de ebben a helyzetben már nem is tudom, mit lehetne annak nevezni...
- Mit tettél Mrs. O'Leary-vel? - előzött meg Annabeth a kérdéssel.
- Oh, csak beadtam neki egy kis szert. Eléggé eltompult tőle, nehezen érzékeli a dolgokat, ja és a legjobbat még nem is mondtam! Most az én irányításom alatt van a telepatikus kapcsolat és a szer együttes ereje miatt. Tehát én akartam, hogy erre jöjjünk. És tudtam, hogy a kis palotapincsidben jobban bízol, mint bennem, vagy Rogerben.
- Te mégis ki a francnak dolgozol, Nicole? - kérdezte Roger, hosszú idő után most először beszélve. - Hisz én is azon fáradoztam, hogy elvigyem neki őket! - bökött a fejével felénk.
- Kinek? És mi ez az egész? - értetlenkedett Annabeth.
- Majd mindent megért mindenki, amit a barlangba érünk. Vagyis kb. 10 perc múlva.
Egyenlőre esélyünk sem lett volna a menekülésre, szóval követnünk kellett őket. Mondjuk, ha meg is szöknénk, nem tudnánk, merre kell menni. És úgy tűnik, Roger sem a mi oldalunkon áll.
- Megérkeztünk! - trillázta negédesen Nicole, mikor beléptünk egy hatalmas barlangba.
- Hol van az istennő? - kérdezte egy pár szörnyhöz fordulva.
Egy draceana már épp válaszra nyitotta száját, mikor mögülünk egy erőteljes női hang szólalt meg:
- Itt vagyok. Üdvözlet Annabeth Chase és Percy Jackson. - olyan hűvösen mondta ki a szavakat, hogy ereimben megfagyott a vér. Hátrafordultam, hogy megnézzem, kihez van "szerencsém", és mikor megláttam, elállt a szavam.
Annabeth persze most sem maradt csendben, mikor pedig a leginkább kellett volna:
- Mégis ki a fene maga?
- Hogy merészelsz így beszélni a főisten feleségével, a házasság és béke istennőjével?
- Héra? - suttogta értetlenül Annabeth.
Igen, Héra... - gondoltam magamban. - Na most vagyunk csak igazán nagy pácban.

- - - - - - - - - - - -
Sziasztok! Itt van az új rész, remélem tetszett mindenkinek! Azt viszont sajnálom, hogy hamarosan a történet végére érünk, ugyanis úgy számoltam, még nagyjából 3 rész lesz, plusz-mínusz 1. :D
Viszont tervbe van véve,,hogy legyen második része is, bár nem a nagyon közeli jövőben, ugyanis hamarosan hozok egy Ki vagy doki? fanfictiont is!