Sick_ It Hurts

Ismerős

Reggel a nap kibaszottul fényes sugaraira kelek, nem éppen jó kedvűen. Kitántorgok a konyhába, és akkor veszem csak észre, hogy egy csak egy alsógatya van rajtam. Hol a pizsamám? Biztos bealudtam mielőtt felöltözhettem volna. Ilyen melegben nem is  csodálkozok ezen... Egyszer csak egy hangot hallok meg mögülem.
-Ohh Gyeomie! Neked is jó reggelt!- megfordulok, és megpillantom Bambamet, ahogy kiélvezi a pillanatot, és szégyentelenül stíröl. Hát ez a srác valami hihetetlenül perverz.
-Szi-szia...-mondom félénken, és gyorsan felkapom a fekete köntösöm.
-Ugyan Yugyeom-ahh... aki ilyen felső testtel rendelkezik, annak nem kell takargatnia magát.-mondja még mindig perverz mosollyal az arcán, majd közelebb lép, és széthúzza lenge köntösöm.
-Baemin...ne...most...-nyökögöm, és mellkasánál fogva finoman eltolom.
-Miért Gyeomie?-néz rám elszontyolodva. Most ezt mivel magyarázzam meg? Mondok valami közhelyt, úgy talán megúszom a mai napot.
-Tudod...én várni akarok még egy picit mielőtt lefekszünk. Fontos vagy...-mondok olyan maszlagot, amit az emberek általában szoktak.
-Ooké, nekem az is jó. De akkor ne mászkálj nekem itt szinte pucéran a házban, mert rádvetem magam.- mondja mosolyogva, és egy puszit nyom az orromra. Felnevetek, ezúttal nem csak tettetem, tényleg nevetek. Olyan aranyosan viselkedik perverz énje ellenére is...
-Mi a reggeli?-kérdezem témát váltva, mert  hangosan kordul egyet a gyomrom.
-Mi vagyok én, a házi néni?-kérdezi felháborodva.
- Ja. De én komolyan kérdezem, van kaja?-nézek rá nagyon összeszedve magam, hogy komolyan vegyen végre. Éhes vagyok.
-Nincs. Halj éhen. És siess vele mert elkésünk a munkából.-veti oda nekem nevetve, miközben elindul a szobájába.

Kezemben egy kávéval, és két nagy szendviccsel, mindjárt szebb a világ. Lassan beérünk a kávézóba, és neki kezdünk a munkának. A mai nap is egy az olyan kurva unalmas napok közül, amikor semmi nem történik.
De mintha meghallotta volna a gondolatom, belép a kávézóba az a személy, akire nem számítottam.
-Gyeom!-kiáltja el magát, és elindul felém. Azt hiszem most nagy bajban vagyok.
Jaebum közeledik felém, elég mérges ábrázattal.
-Kim Yugyeom, hogy képzeled, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül lelépsz anyáéktól? Te nagyon hülye, hogyan gondoltad, hogy ott hagysz velük? Vittél volna magaddal...-mondja, és a végére talán kicsit lenyugodott. Ekkor eszembe jut egy fajta megoldás...
-Ha te sem akarsz ott maradni, miért nem költözöl ide?- mondom ki kerek perec mit gondolok, köszönés, üdvözlés bármi nélkül. Tudjuk le a beszélgetést mihamarabb, nem kell a púder. Ő erre pedig széles mosolyra húzza a száját.
-De jó hogy ezt mondtad! Ugyanis, már találtam albérletet.- mondta vigyorogva, az én komolyan semmirekellő bátyám.
-Öhm... és munkát is?- kérdeztem, mert nem nagyon akaródzott vele töltenem napjaim. Az ember udvariasságból felajánl valamit, és még félreértik.
-Részben miattad, részben a munka miatt jöttem ebbe a kávézóba.

Sziasztok!
Annnnyira sajnálom😣 egyszerűen nem volt ihletem, és ezt a részt is nagy szenvedések árán találtam ki. Valahogy a bátyj is csak úgy jött, nem is terveztem bele a sztoriba😅😅😅 na szóval, ha tetszett a rész a rövidsége ellenére is, akkor jelezzétek😄
Love ya all: Lillacicca