Sick_ It Hurts

Gondolatok

Yugyeom POV:

Amikor hazaértem, ledobtam magam a kanapéra, és Jaebumot kerestem a tekintetemmel. Aztán meghallottam a víz csobogását. Ha fürdik, van egy kis időm egyedül. A szociophaták vagy nevezd aminek akarod, nem tehetik amihez kedvük szottyan. Ha egy reggel úgy kelek fel hogy ma kéne az ember a pincémbe, mindenki furán nézne rám, én meg nem érteném mi a baj ezzel. Mintha nem azt jelentené ez a kis hasonlat, hogy a magamfajták mások szerint csupán szeretetre képtelen, és erőszakos tömeggyilkosok. Rengeteg alkalommal kellett visszafognom magam, mert bántani akartam valakit. De ilyenkor lazítás képp ki kellett találnom valamit. Régen csak egy késsel néha megkarcoltam az ujjbegyem, és gyönyörködtem a kibuggyanó vércseppekben. Egyszerűen csodás kontraszt volt a hófehér bőrömmel...
De most, nem tudom mit csináljak. Valami kielégítőbb kéne, hogy lenyugodjak. Mert ha ez így folytatódik, beleőrülök a folyamatos műmosolyba, és a sok testi érintkezésbe Bambammel. Meg a becenevek. Jóságos ég, a becenevek a halálom. Minek is szólított? Gyeomie? Hát én azt hittem ott fojtom meg... Én meg Bamienek szólítottam, hogy ne fogjon gyanút, de életemben nem volt még ilyen nehéz kiejteni egy szót az ajkamon. Lehet ilyen érzés ha megerőszakolják a szádat. Vagy ez még fullasztóbb... De lehet, hogy majd le kell feküdjek vele... Jajj azt nehéz lesz anélkül megtennem, hogy ne öljem meg, de ha megölném, murisabb lenne. Eddig rejtegettem az igazi énem, de nem tehetem ezt folyton.
Ahogy ezek a "kedves" gondolatok cikáztak a fejemben, bekapcsoltam a tévét háttérzajnak, hogy valami emberibb tevékenységnek tűnjön amit csinálok. Talán ha érzelemmentes tekintettel bámulom a tévét, nem fogok arra gondolni milyen lesz az este. Vagy az éjszaka, ami Jaebum miatt borzasztó lesz. Egy szobában Baeminnel, úgy, hogy átkarol, vagy esetleg más testi kontaktusra vágyik, az őrületbe fog kergetni. Elfekszek a kanapén, és teátrálisan a plafonra emelem a tekintetem. Emlékszem a régi szobámba csillagképek voltak felfestve. Azokat néztem esténként, azon gondolkodva milyen jó nekik. Jó nekik, mert csak ragyognak. Nincsenek elvárások, nem kell szeretniük, nem kell érezniük. Nem kényszerítik bele őket szerelembe, vagy bármilyen emberi dologba. Csak azért nem irigylem őket, mert ezek által a tulajdonságok által, közhelyek lettek, egyszerű klisék. De lassan már minden klisé. Még maga a közhely kifejezés is az. Szóval ha újat akar valaki alkotni, egyre nehezebb. Egyre nehezebb valamivel kitűnni, vagy pont nem kitűnni a kliséhasználattól. Mert attól, hogy közhely, még szeretik. A csillagok is közhelyek, mégis szeretem őket. Ez az átka ennek a kifejezésnek.
Gondolataim közepette nem vettem észre hogy Jaebum lassan mögém lopakodott. Csak akkor kaptam észbe, mikor rámterítette a vizes törülközőjét. Hogy menne el a francba ez a hülyegyerek... néha nem bírom elviselni a nagyobbik tesóm. A kicsivel nem volt baj, mert békén hagyott. Vajon mi lehet most vele? Megint elkalandoznak a gondolataim, csak ezúttal a törülköző alatt. Fel kéne kelni. Lassan felülök, és ledobom a földre a törcsit. Hogy ideges vagyok-e? Csak egy picit nagyon. De nem szabad átesnem a ló túloldalára, és kimutatni nagyon is érdekel amit csinál ez a majom. Végülis ha kimutatom, lehet nem fogom tudni kontrolálni magam.
Akkor pedig jajj neked, JB!

Haliii!
Hát ez is jó unalmas rész lett. Gomeeeeeeeeen! De majd lesz az izgalmasabb is remélem, megemberelem magam😄
Ha mégis tetszett, hagyjatok nyomokat!
Love ya all: Lilla😜