Olteah©

4 rész - Ismerős helyzet

Akár egy megtört uralkodó, egy szikla szélén vesztegel maga a kastély, akár maga a régió, melynek egykoron a központja volt. Valamivel kisebb társa azonban át vette az uralmat, és a régió másik felén ugyan, de kialakította az új központot.

A régió nem túl nagy, a legkisebb Olteahban, ám az egyik legerősebb. Ereje kifinomult védelmi rendszerében rejlik és...És hogy egy hatalmas nagy sziklán helyezkedik el, melyhez három felfele vezető út van, az egyik sárkányokon keresztül vezet. Na meg a levegőn. Az égen át.

Tehát ahhoz, hogy oda feljusson valaki, vagy zergének kell lennie vagy kell legyen egy olyan állat a tulajdonában, ami repül és képes oda felvinni őt. A másik két út szekerek számára volt, épphogy elég széles, hogy elférjen rajta egy átlagos lovas szekér. Azokat pedig egy hatalmas lény védte, egy sárkány.

A fő út a sziklafalba vezetett, pontosan a várfal aljába mely körbe vette az egész szikla peremet. Ott volt egy nagyobb kapu mely több féle fémből volt összerakva és mágia védte. A kapu mellett a falból ki türemkedett egy nagyobb szikla melyen a sárkány ülni szokott.

A várfalon belül sűrű labirintusra emlékeztető város volt, mely tisztának látszott, ám legmélyen gonosz lények hívták otthonuknak. Az egész város körülbelül ötvenhét négyzetkilóméteren helyezkedett el, egy majdnem szabályos kör alakú terület.

Macskaköves utcái néhol fel vagy épp le kanyarogtak hozzásimulva épületek százai falához. A várost körülvevő várfalon a helyi jellegzetességek tündököltek: a várost ugyanis Ades Veea-nak nevezték, ami Angyal Vadászt jelentett. Hasonlóképp hívták azokat a típusú méretes nyílpuskákat amik a várat védték. Amiket képesek voltak kilőni azok már tulajdonképpeni szigonyok voltak, ám jóval pontosabbak és aerodinamikájuknak köszönhetően egy kilométer távolságban bármit képes volt pontosan eltalálni, becsapódáskor pedig tíz méteres körzetben vitte a házat alapzattal együtt. Valamint a város kellékeihez tartoztak még a sárkány és dion lovas katonák is, -a város lakosságának hatvan százaléka bevethetőnek számított ostrom esetén- melyek kialakítottak a tökéletes védelmet.

Ebből látszik, hogy a régió semmit sem vett fél vállról ha a védelemről volt szó.

Persze voltak olyanok is, akik nem tartották fontosnak ezt az egészet, gyakran ellenszegültek a parancsoknak, nem vállaltak felelősséget. Hogy hogyan hívjuk mi őket? Gyerekeknek.

A városban nagy volt a bezártság, kevesen láthattak világot. Így persze kialakult bennük a lázadó, egy bizonyos korig. Természetesen nem volt súlyos a helyzet, de azért a sokat váró és rend mániás szülőknek ez gyakran okozott gondot.

Hol is kezdjük? Ah, tél...Miért is lépnénk ki ebből a gyönyörű évszakból ? Mindent hófehér hó borít, a levegőben kék fény lappang, halványan süt a nap bevilágítva a várost.

A gyerekek gyakran a település utcáit használták szánkózásra alkalmas pálya ként, megzavarva a járókelőket fontos járkálni valójukban, akik a gyerekek szemében mindig ott járkáltak ahol épp nem kellett volna járkálniuk, nem mintha a kölyök bagázs nem igyekezett volna mindig a legnagyobb tömeggel ellepett utcán találni magának elfoglaltságot.

Bizony azért volt némi izgalom ha egy sarok kikerüléséről, vagy épp a kanyar bevételéről volt szó ha közeledtek egy épület falához. Ha ez nem sikerült akkor hangosan nevettek azon, ki miként borult fel. Azonban voltak közülük olyanok is, akik nem találtak sok élvezetet ebben a játékban. Megkockáztatni a felborulást és a szégyent csak azért, hogy gyorsan száguldj? Ah... Voltak annál jobb elfoglaltságok is. Például könyvet olvasni. Tökéletes időtöltés egy kissé antiszociális gyermek számára, na meg...Tökéletes álca, ha bajos a többi gyerek közé való beilleszkedés. Már pedig ez egy ilyen nagy lábon élő városban eleve nehéz, főleg akkor, ha a családi háttér elég pletykát biztosít ahhoz, hogy a fekete bárány ként ki légy zárva mindenféle közösségi életből. Ezek a pletykák bizonyították, hogy hiába származol rangos családból, ha olyan vagy közöttük mint hófehér lapon a tinta paca.