Olteah©

5 rész- Egy jogos ellenfél

Másnap reggel a bál nyomai már eltűnőben voltak a szolgálóknak köszönhetően, akik a összejövetel befejeztével egész éjszaka a takarítással foglalkoztak és reggel hétóra felé úgy tűnt, hogy lassan végeznek a munkával.

A kastélyban viszonylag csend uralkodott, melyet Relie tört meg, aki frissen ébredve bátyja nevét folyamatosan egymás után kiáltva rohant végig a folyosókon keresve a fiút, és mivel hálószobájában nem találta így a játszó szobáját vette célba.

Tornádó ként viharzott be az ajtón a fal mellett lévő heverőhöz sietve, ahol bátyja az ajtónak háttal valószínűleg legszebb álmait aludta, egész addig amíg...

-Sea ! Sea ! Sea !-Ordította el háromszor is mialatt az ajtótól meg tette azt a pár métert majd felugrott a heverő szélére amíg bátyja egy párnával igyekezett befogni füleit összébb húzva magát.

-Csak még pár perc...-Nyöszörögte álmosan.

-Meg akartam köszönni azt a csodálatos ajándékot amit vállaltál, hogy elhozol, és tudod nagyon örülök, hogy nem engedted, hogy megnézzem és amiért egész idáig izgatott voltam csodálatos meglepetés volt tegnap este ahogy ki bontottam és egy csodálatos ruha volt benne amit nagyon imádok és nagyon de nagyon szépen köszönöm !

Az egészet szinte pattogva alig véve levegőt hadarta el kiverve bátyja szemeiből az álmot aki hallva a mondandó témáját kifordult a sarokból bágyadtan húgára nézve és igyekezte a legszebb mosolyt csalni arcára, már amilyet csak lehet egy fáradt reggelen. Már épp köszönte volna meg, mikor Relie olyasvalamit jelentett be ami felébresztette a fiú minden porcikáját a pánikkezelő képességen kívül.

-Mellesleg apa mesélte a dolgot Levin-nel...Aki történetesen már egy ideje vár téged a kiképző teremben.

A szolgálók akik esetleg megkíséreltek fel vagy le menni a lépcsőn különböző okok miatt, azok pillanatokra ledermedtek ahogy a fiú üstökös ként rohant lefelé és elsuhanva mellettük kérdések tömkelegét hagyta maga mögött melyek a szolgálók fejében merültek fel.

A kiképző terem az alaksor első szintjén volt, egy hosszú téglalap alakú terem melyben a világítást fáklyák szolgáltatták. Ötven méter hosszú és húsz méter széles volt, valamint öt méter magas. Az ajtóhoz egy lépcső vezetett úgy egy méter magasságig így a terem belépéskor olyan hatást keltett mintha csak meg volna süllyesztve. A baloldali falon egész fegyver arzenál volt különféle kézi fegyverekből, melyek fel voltak függesztve de bármikor le lehetett venni őket. Éleik nem voltak, de egyépként megfeleltek az eredeti fegyver típusnak minden szempontból. Volt néhány gyakorló bábu a terem másik végében, míg a lépcső két oldalán három-három szék volt elhelyezve. Levin azonban egyiket sem foglalta el, hanem a terem közepén ült a földön, zsebóráját figyelte a másodperceket számolva.

Az ajtó hirtelen kinyílt, Sea pedig a lépcső tetején megtorpanva csukta be azt maga mögött. Átjárta a félelem amint végig gondolta, hogy már az első óráról késett, ám Levin reakciója egészen meglepte.

-Des ka. -Szólalt meg órájára pillantva.

A fiú döbbenten figyelte egy darabig, ugyanis a „des ka" pontosat jelentett Ades Veea nyelvén.

-Tedia, na ? (Érted, nem ?)

Remegve bólintott.

-Edaka, rie-da gatte d sat lasitten, yazie ante gatte fer vann. (Gondoltam, ha már nyelvet is akarsz tanulni, beszéljünk idegen nyelven edzés közben.)

Sea halványan elmosolyodott hisz örült, hogy nem maradnak el a nyelvleckék, lévén pedig, hogy jól beszéli ezt a nyelvet, bemelegítésnek nem is rossz ráadásul hamar otthon érezte magát, el is indult lefelé a lépcsőn. Természetesen az elkövetkezendőkben a fordítás lesz leírva.