Olteah©

1 fej. utolsó (12) rész - Tőlünk

Mire visszaért a kastélyhoz szinte teljesen megszáradt, ám a biztonság kedvéért hamar szobájába vette az irányt, hogy átöltözhessen, út közben pedig összefutott egy szolgálóval, akit megkért, hogy újságolja el szüleinek, hogy meg jött, és életben van. Hadd morogjon a ház ura.

Felérve azonban szobájába, hamar össze találta magát azzal a bizonyos levéllel. Persze Victor neki nem mondta el, hogy a lánynál volt egy levél, amit történetesen neki címeztek.

Alig lépett be a küszöbön, máris megtorpant, lassan csukva be maga mögött az ajtót. Szemezgetni kezdett az idegennek tűnő levéllel, amivel kapcsolatban furcsa érzései támadtak. A legerősebbek azt sugallták, hogy megint valami gonosz dolog, ahogy eddig, ám voltak, amik halványan azt ismételték, hogy talán jobb volna megnézni mi is az. Az első a veszélyérzete volt, míg utóbbi a kíváncsisága.

Gondolkodni kezdett, hogy melyikre hallgasson, ám mivel örökké nem állhatott a küszöbön úgy döntött, hogy rá szánja magát és ki bontja azt.

Levetve kabátját merészkedett a fésülködő asztal közelébe melyre helyezve volt a levél. Elvette azt, kíváncsian fürkészve a rajta lévő írást. Ismerős volt számára. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy mégis honnan ismerheti, mígnem végre eszébe jutott és kezébe is idézte a könyvet, melyet négy évvel ezelőtt kapott. Lapozgatni kezdett benne, majd mihelyst megtalálta a neki kellő oldalt, elkezdte magának fordítgatni az írást. Különleges írás volt, szinte az egyetlen teljesen egyedi Olteah-ban, s ugyan a dasteritoria nyelvhez kapcsolódott, évezredekkel ezelőtt még használták a hagyományos nyelveken íródó különleges feliratok díszítéséhez. Persze ez azóta ki kopott, Tenebra igyekezte eltüntetni lévén, hogy az ő írása nagyban hasonlított ehhez, és szerette volna magáénak tulajdonítani azt a különleges írásmódot.

A dasteritoria-t és a hozzá kapcsolódó dolgokat abba a csoportba sorolták, melyeket csak Weldena előttieknek hívtak. Weldena-ról nem sokat tudni, csak annyit, hogy ő volt az, aki megszabta Olteah határait. Tény, hogy a civilizációnak semmi emléke az azelőtti időkről, amit egyesek az idők kezdetének neveznek, azonban ezt megcáfolandó, kerültek elő állítólag az előttről származó iratok is, amelyek nem primitívségről árulkodtak.

Azonban az egyik legnagyobb és legtöbbre becsülhetőbb bizonyíték nem más volt, mint egy kastély, mely egyes felmérések szerint a Weldena előtti korból származott. Sajnos túl sokat nem tudtak kideríteni róla, ugyanis az elmélet fényre hozatala után nem sokkal a kastély szinte porig égett, az azt uraló család pedig -akiket többek közt Caminea béli származással vádoltak- egyszerűen eltűnt a föld színéről, pedig a kastély közelében élő falusiak elmondták, hogy merre menekült. És hogy miért menekült? Mivel készültek rájuk törni, a Caminea-val kapcsolatos elmélet miatt. Tenebrai katonák át akarták kutatni a kastélyt, hogy bizonyítékot találjanak, azonban valaki még időben szólt a családnak, akik egy nappal az átkutatás előtt mindenestől felégették a kastélyt és elmenekültek.

A romok között nem maradt semmi olyan, ami bizonyítékul szolgálna, ám még mielőtt egy hirtelen jövő eső még azoknak a nyomait is elmoshatta volna, egy hírhedt történész még ellátogatott a kastély romjaihoz. Teljes életét annak a családnak a kutatásával töltötte, valamint azzal, hogy felfedje a Weldena és Caminea tközti kapcsolatot, azonban nem sokra tudott jutni közel nyolcvan év alatt. A kutatásairól írt könyvének utolsó oldalára írta le azt, amit a romok között látott, valami titokzatosat és meghökkentőt, de nem mondja el, hogy pontosan mit.

Ennek magyarázatául ezeket írta:

"Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is összetalálkozok olyannal, mint az a lény ott a romok között. Éjfekete szemei teljességgel megbabonáztak, éreztem, hogy nem bírok megmozdulni. Azonban rá jöttem valamire, az alatt a pár perc alatt, míg el nem tűnt szem elől, arra, hogy mi mind nagy hibát követtünk el. Én, és még sok kollégám. Azzal, hogy életünket szenteltük annak, hogy felkutassunk valamit, ami nemzeteket pusztíthat el. Ez szolgáljon figyelmeztetésül minden olyannak, aki a jövőben az Aredreest család nyomait fogja kutatni, hogyha ők egy napon úgy gondolják, hogy túl messzire mentünk, sok ártatlan életébe fog kerülni. Ezek nem emberek, valami mások, de nem ide valósiak, és ha én leírnám, hogy pontosan mit is láttam ott, akkor elszabadulna a pokol. Így hát hallgatásommal fizetek sok ember túléléséért. "