[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 7

Eléggé kikészít ez az úrfi! ... Ahw... Csak legalább tudná, hol a hatàr! ...

-Menj! Pihenj le!-utasította mosolyogva az úrnőm..

-... Érezzék jól magukat! Majd mindent elvégzek, mire visszatérnek! -meghajoltam..

-Gyermekem! Túl hajszolod magad!-jött közelebb...-Pihenj! Jint megkérem, hogy nézzen rád időnként!

-Ohh, erre semmi szükség! ...-tiltakoztam..

-Dehogyisnem! Szeretném, ha kipihent lennél! Ezért is kértem meg a fiamat!-lassan elhagyta a konyhát, de előtte elköszöntek...-Minden jót! -mosolyogva kívántam...

Vissza beléptem a lakásba és már indultam is vissza a helyemre... Közben már minden szolgáló elment a maguk helyére, viszont még maradtam.. Még nem készítettem el az úrfi esti teáját, így azt kezdtem el...

-Ahw... Ma este rám vagy bízva! -lépett beljebb az ajtón az úrfi...

-Bármi is az, amit gondol.. Felejtse el!-éppen a bögréjébe töltöttem a forró vizet és a teafiltert áztattam..

-...-kuncogott..-Csak mi ketten! Egy nagy házban!-egyre közelebb jött...

Csak sóhajtottam és szememet forgattam...

-Kész a teája! -nyújtottam felé, addig is megállt és elvette... -Jó éjt! ...-meghajoltam..

Leült székére, majd mellette elsuhanva kapta el karomat és visszarántott, így az ölében találtam magam... Arca teljes közelségben volt az enyémmel... Hátráltam, de a hátamat elkapva akadályozta tettem...

-Engedjen el! -kérleltem, miközben taszítani akartam magamtól...

-... Tudom, hogy szereted, ha az ölembe ülhetsz! ...-huncut mosolyt vett fel..

-Engedjen el! -ficánkolva szálltam le róla..

Rögtön a szobám felé vettem az irányt.. Már teljesen hulla vagyok! ... A szobám ajtajanál állok és már a kilincsért nyúlok és lenyomva lépek beljebb.. Szekrényemhez indultam, kinyitottam ajtaját és előkaptam a pizsamámat... Vele együtt az ágyamhoz értem.. Gyorsan letettem és át is öltöztem volna, ha nem kopogtattak volna... Értetlenül meredtem az ajtóra és lassan felé igyekeztem... Kinyitottam az ajtót és egy nem várt meglepetés fogadott...

-Úrfi! ...-meglepődve nézem a merengő személyt...-Mi ez a szag??? Csak, nem...??

-M-mi...-csuklott egyet..-Miattad lettem... Ilyen! ..-már az ajtóba kapaszkodott, bolyongott egyre közelebb, miközben hátráltam...

-Ne merjen közeledni! ...-merészkedtem, de hiába...

Addig lépdeltem hátra, amíg el nem értem a ruhásszekrényemet, ami meggátolta a további cselekedetemet... Az ajtó közben bezárult és egyre jobban közeledett felém... Már a csuklómon éreztem meg kezeit, amik egyre erősebben fogták!

-Ez fáj! -rángattam kezem...

-Te tettél ilyenné! ...-hadarta el mondanivalóját...

-Ezt azonnal fejezze be! Mielőtt...-félbeszakított...

-...Mielőtt mi??-kérdezte...

Csuklómat erősebben kezdte szorítani... Teljesen a szekrénynek nyomta... Félni kezdtem és a szívem egyre erősebben vert!

-Engedjen el!-kérleltem...

-Most...-csuklott még egyszer..-...megiszod a levét! ...-testével egyre közelebb került...

Fejét a szekrénynek döntve fordítja a nyakam irányába és érzem lehelletét, ami csikizz! ... Ficánkolok, hogy kiszabaduljak, de csak egy morgást hallat...

-Figyelmeztetem úrfi, hogy...

-Fogd be! ... Most én visszaadok mindent, amit velem tettél! ...

Teljesen megremegtem és máris nyakamon éreztem meg ajkait... Nem élveztem a helyzetet és mocorogni kezdtem, mire jobban rászorított a kezemre...

-Fejezze be! Kérem! ...-könyörögtem, de semmi...-Ez már... Fáj! ...-nyakamat kezdte el szívni...

A fájdalomtól megugrottam, de már az ágyon hevertem, mire észbekaptam...

-Csinos kis darab! ...-mutatta fel a ruhámat...

-Eresszen el! ...

-Előbb visszafizetem az adosságom! ...-felém kerekedett...

Erősen áradt belőle az alkohol szag, amit nagyon gyűlőlök! ... Nagyon félek, miért csinálja?! ... Kétségbeesve kezdtem el a gondolataimat, miközben a nyakam teljesen lezsibbadt a szívástól... Már a könnyeim folytak az arcomon... Fejét felém fordítva nézett a szemembe, miközben keze felderítő expedíción voltak... Az egyenruhám alsó részét megfogva kezdte egyre feljebb húzni rajtam az anyagot, de egy hirtelen mozdulattal elkaptam kezét és ellöktem magamtól... Ágyam szabad helyére esett... Gyorsan felpattantam, amikor hirtelen elkapta kezem és magához húzva lefogott...

-Ne csinálja ezt, kérem! ...-próbálkoztam...

Kezét derekamon éreztem meg... Rángatóztam, hogy kiszabaduljak tőle, de egyre jobban fogott...

-Ne ficánkolj már! ...-maga felé fordított és ajkaimnak esve kezdett el csókolni...

Egyáltalán nem viszonoztam, amit észre is vett és magához ölelte derekamat... Egyik kezét tarkómra helyezte és gántolni kezdte a távolodást... Kezeimet mellkasára helyeztem, amikor azokat el is kapta... Magához szorított az ágyra lökve...

-Innen nem mozdulsz meg, olyan könnyen! ...-suttogta fülemhez hajolva...

-Hagyjon békén! -oldalra fordítottam a fejem és becsukott szemmel vártam, mit is fog tenni...

-Mi együtt jól... El leszünk! ...-nyelt egy nagyot...

Ismételten a ruhám alsó részéhez nyúlva húzta feljebb, miközben mindkét kezemet a fejem felett fogta meg a másik kezével... Már lassan lekerül rólam az egyenruhám... De már az alsó része a ruhámnak, kezdi csikolni a hasfalamat... Kezével simogatni kezd, amit úgy szintén nem szeretek! ... Róla is lekerül a pólója, amit szememet becsukom...

-Nyisd ki! ...-utasította, amit nem teljesítettem...

Egy hirtelen mozdulattal le is vettem rólam a ruhám és egy szál topban vagyok! ...

-Ma este, csak az enyém vagy!-nyakamnak esik ismét...

-Neem! ... Engedjen el! Nem akarok semmit sem magától! ...-tiltakoztam...

-Ezt nem fogod eldönteni cicám! ...-hadarta el szavait...

-Jogom van!-mondtam...

-Jogodba áll a viszonzás! ... Szóval?! ...-csuklott...-Rajtad múlik!-egyre halkabban szólalt meg...

Már ajkaival egyre lentebb ment, egészen a kulcscsontomig.. Nem bírom tovább! Tuti csak egy rémálom, mert amikor én most kinyitom a szemem, nem így leszek! ... 3....2....1.... MOST! ...