[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 32

Reggel akaratlanul ébredtem... De még mindig hihetetlenül! Semmi nem ébresztett és senki. A lábaimat ledobtam a földre, lassan nyújtózkodva kelek ki az ágyból! Az összeborzolt hajamat kifésültem és felgumiztam, ahogy szoktam..

-Ma végre semmi nem keltett! -motyogtam magam elé...

Boldogan hagytam el a szobát és lépkedtem a konyha irányába.. A reggeli már az asztalon állt, de Jin sehol! Körbenéztem, hátha nem akar megijeszteni, de... Nam jelent meg! Kifújtam a levegőmet és asztalhoz ültem, az illat valami mennyei, ami a felszállt gőzzel áradt..

-Vajon ki készítette??-kérdőn néztem a kész reggelire...

-Jó étvágyat! -kívánta egy hang, amitől megugrottam és felé pillantottam...

A konyhapult mögött állt széles mosollyal.. A fejemet visszarántottam és megköszörültem a torkomat és egy szót sem szóltam... Ellépdelt a konyhapulttól és felém sétált. Mellém érve leguggolt és arcomat kezdte fürkészni..

-Hogy aludtál?? -kérdezte lágyan...

-Remekül, de... Lenne egy kérdésem!-fordultam felé..

-Mondd!-kérte értetlenül nézve arcomat..

-... Felejtsd el! -legyintettem és az asztal felé fordultam, de a kezemet elkapva fordított vissza magával szembe...

-Én viszont tudni szeretném! Oszd meg velem! -kérlelte..

-Kérem, engedjen el!!-rángattam a kezem..

Engedelmesen elengedett.. Felegyenesedett és velem szembe ült.. Kirázott a hideg, ahogy rám emelte tekintetét..

-Ma estére van egy kis elintézni valóm! -enni kezdte reggelijét...

-... Nekem is.. Akadt valami!! -megköszörültem torkomat és elővettem az evőeszközt az asztalról...

-..Értem! -suttogva bólintott...

Idegesen ültem és kezdtem kényelmetlenül érezni magam... Csak néztem magam elé és ettem...

×××

Kezdett esteledni az idő és tényleg el kellett mennem! Hiszen, meghívót kaptam a barátnőm eljegyzési party-jára! Így gyorsan alaposan körbejártam a házat, hátha nem tartózkodik már itt!! Szerencsémre nem láttam, így visszasétáltam a szobába és a szekrénybe kutatva pillantottam meg egy gyönyörűszép ruhát!

Kivettem és valami cetli hullott ki belőle, amiért érte hajoltam...

"Egyszer látni szeretném gyermekemet ebben a ruhában, amit régóta őrzök!! Én egyetlen Eun Ji-m! Annyira sajnálom!! Szeretettel: Anya"