[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 33

A rendelt italok tartalmát megittam és a fejemet a pultra hajtottam! Iszonyatosan jól éreztem magam, amíg csak tudtam! Nem érdekelt semmi, csak végre elfelejtsem a gondjaimat és végre nézzem az oldalak pozitív oldalát!

-E-egyszer el-elj-megköszörültem torkomat-..eljön az idő, amikor mindannyian... Mindannyian boldog él-életet élünk!-kiáltottam, miközben a fejemet ide-oda ingattam...-Ha majd..-nyeltem egy nagyot..-E-egyszer... Meglásd kicsi üveg! -mutattam felé..-Bel-belédszerettem!!-dúdolni kezdtem és felálltam..

Ingázva lépdeltem, majdnem leesve, de nem érdekelt! Kisétáltam a kapun és indultam egyenest hazafelé... Hirtelen elém ugrott egy kisállat...

-De édes kis-kismadárka vagy! ... Hogy hívnak??-felé hajoltam, hogy felvegyem...

-Jézusom Eun Ji! Mennyit ittál??-kérdezte egy hang és felé fordultam...

-Annyit, a-a-amennyit, cs-csak le-lehete-lehetett! ... Egy-két ü-üveg-Naa.. üveggel! ...-imbolyogtam és majdnem ráestem...

-Több volt az, mint egy-két üveg! ...-vágta hozzám..

-Ahw... Mo-most mit s-szólsz be-bele?? ...-förmedtem rá...-É-élvezzük ki! E-egysz-egyszer é-élünk csak!!-kiáltani kezdtem...

-Na jó! Gyere! ..-karomra kapott és a vállára helyezte, míg a másikkal a derekamra kapott..

-Neeem!! Engedj e-el! ... Nem a-akarom, h-hogy ho-hozzám ...-nyeltem egy nagyot..-..hozzám érj! ...-hunytam be a szemem...

-Inkább egy szót se szólj! Bűzlesz, mint valami évekig nem mosakodó ember!

Nem szóltam egy szót sem és csak cipelt magával... Lábaim sem bírták az iramot így felmondták a szolgálatot, amint beértünk a kapun belülre... Lassan battyogott -magával hurcolva-a bejárati ajtóig és nyitotta ki... Erőlködve lépeget beljebb és a kanapéra ejtett.. Fejemre estem, amitől jobban felmorogtam...

-Á-áá... E-ez f-fáj! ...-kiáltom el magam..

-Nos..-kulcsra zárta a bejárati ajtót...-..Örülök, hogy ennyi gyaloglás és szenvedés után felébredtél!-kiabálta...

-Ne or-ordíts!-megfogtam a fejem..

Felálltam és ingázva lépdeltem fel a lépcsőn, de megfogta a csuklóm és magához rántott...

-Előbb lemosod az arcot és vizet nyelsz!

-N-nekem ne.. Pa-parancsolj!-fenyítettem be...

Elvitt egészen a fürdőig, majd nyitott ajtón keresztül mostam meg az arcomat és kezemből ittam a csapvizet... 10 nyeletnyit ittam, de már 5-nél kezdett hányingerem lenni! Felegyenesedtem és az arcomról csöpögött le a vízcseppek...

×××

Lassan a szoba felé igyekeztem, teljes fájdalmakat érezve! Erőtlenül lépdelek fel a lépcsőn és már a szemeim is ragadtak lefele... Beérve a szoba ajtaján egyből az ágyra feküdtem és nem akartam semmit sem csinálni, csak aludni! Csak annyit éreztem, hogy mellettem az ágy besüpped és egész lényével befekszik az ágyba...

-Eun Ji! ... Beszélnünk kell!-suttogta mérgesen...

Elfordultam! Egyszerűen nem bírok a szemébe nézni! Őszintén, senki szemébe nézni nem tudok! A szüleim is biztosan csalódottak lennének, hogy erre voltam képes, ilyet tettem! Arcom irányába tért át.. Átfordultam volna, de már a derekamnál fogva tartott és nem engedte megmozdulásom...

-Beszéljünk!-kérlelte suttogva...

Velem szembe feküdt, de az arcomat lehajtottam, nehogy rá nézzek, vagy nézzen a szemeimbe.. Közben a kezével a derekamat fogta és egy mozdulattal sem ment lejjebb, vagy fentebb!

-Mit akarsz?? -kérdeztem erőtlenül mérgelődve...

-Azt szeretném tudni, miért ittad le magad részegre??-kérdezte nyugodt hangnembe...

-Csak mert elakartam felejteni, hogy valaha is cselédként éltem le az életemet, és még most is így élem a napjaimat!! -rekedtes hangon válaszoltam...-Elakartam felejteni azokat a perceket, amikor Nagypapát láttam a hordágyon kijönni, hogy már nem is hallhattam hangját! Meg sem érinthettem! Hozzá sem szólhattam!-könnyek gyűltek a szemembe és már nyugodtabban mondtam..-Egyszerűen az egész életemet!-már jobban eltakartam az arcomat...

-Eun Ji! Nézz rám!-kérte halkan...

Nem engedelmeskedtem! Nem mertem még most sem a szemébe nézni! Egyszerűen nem akartam!

-Nézz rám!-kérte, és mutatóujját állam alá helyezte, majd úgy emelte meg arcom, hogy szemembe nézhessen...

Elkaptam gyorsan a fejem, ezzel ellenkeztem szavának..

-Nem! .. Nem akarom!-könnyeim gyorsabban hullottak...

-Én kérlek rá! -jobb kezével arcomra simított, majd a hajamra csúsztatta tenyerét..

Végül engedelmesen arcára néztem, de belül még mindig éreztem a megvetést és a szégyenlétet..

-Minden, ami rossz élmény, azt el akartad felejteni?? -kérdezte nyugtatóan...

Csak bólintottam...  

-Butus vagy, nem szabad részegre innod magad! Ezzel magadnak ártasz!-aggódóan nézett szemembe..

-Jó ötletnek tűnt! Így minden rossz érzést kizárhattam volna az életemből! De... neked hála, most nem fetrengnék részegen és ordítoznék mindenfélét összehordva! -félmosolyra húztam a számat, de hamar le is töröltem...-Hülye voltam, hogy alkoholba akartam fojtani az életemet! -ismét lehajtottam pár másodpercre a fejem, majd vissza néztem csillogó barna szemeibe...

-Örülök, hogy bevallottad!-nyugtató mosolyt nyújtott felém...

Mindkét kezét derekamra vezette és csak mosolyogva nézett szemeimbe. Lassan lecsuktam szemem és mindenemet kicsit bentebb toltam, majd próbáltam meg elaludni, de közelebb húzott magához és átölelt... Fejem mellkasának ütközött, de kellemes férfias illata volt, amit nagyon imádtam! Ezáltal könnyebben el tudtam aludni, amit anyától kaptam még akkor! 

-Jó éjt! -suttogta..

-Jó éjt! -viszonoztam kívánságát és egy mély levegő vétel után már el is nyomott az álom...

×××

Másnap reggel másnaposan ébredtem fel! Fájt nagyon a fejem! Így nem is nagyon akartam kikelni az ágyból, de nem szeretek sokáig fetrengeni nappal! Jobban szeretek kint a szabad levegőn lenni és hallgatni a madarak csiripelését és a szellők mozgását, ahogy néhány fák ágait mozgatja és rajta csörömpölnek a falevelek! Lassan nyitottam ki szemeimet, majd észreveszem, hogy Jin még mindig előttem fekszik és éppen kipiheni magát... Bal kezemet megemelem és az arcához közelítem, majd óvatosan megérinteném, de elkapja kezével a csuklóm, amitől megijedek, de csak egy mosolyt enged el és lassan nyitja ki fáradt szemeit.. Kezét leengedi, ahogy fogja az enyémet, majd az ágyhoz érve összekulcsolja.. Kezeinkre meresztem tekintetem és csak nézem, ahogy "összeforrnak"! ... Belül eláraszt a melegség és az arcomon is kezdem érezni a pírt... Istenem, ez lenne a szerelem??