[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 21

... Bárcsak szabad lehetnék! ... Ez az egyetlen egy kívánságom van, hogy hazajuthassak Nagypapához! ... Csakis mellette szeretnék lenni, hogy ápolhassam, amíg csak tudom! ... Hogy...

-Jó estét! -szólalt meg hirtelen, ahogy az ablakomra mászott...

Ijedtemben megugorva visítottam el magam...

-... Dee... Hogyan??-kérdeztem értetlenül...-Tulajdonképpen mit...

-Nem fontos! ... Velem kell jönnöd! ...-nyújtotta felém a kezét az úrfi...

-Mi??? Miért?? -kérdeztem remegve...

-Nem kell aggódnod! Csak egy kis séta lesz! -mosolyra húzta a száját, miközben kezemhez érve húzott lassan maga után...

×××

Megálltunk egy igen ritka helyen, ahol talán még a kacsák se igen járnak! Még mindig a kezemet fogja, miközben a szemembe néz...

-Meg tudsz bízni bennem??-kérdezte az úrfi...

Halványan bólintok, mire egyre jobban húz maga felé, miközben ő hátra lépdelve néz a szemembe... Pár lépéssel arrébb lépve ültünk le a fűbe egymással szembe, de én csak a csillagokat vizslattam...

-Figyelj! ... Gondolkodtam!! ... Én....-ekkor már rá néztem kíváncsian...-... Miért vállaltad el SeungHyunnál azt a munkát??-kérdezte szinte témát váltva...

-Nem én választottam! ... Hanem a Nagypapám! ... -lehajtottam a fejem, közben a fűszálat piszkáltam...

-Neked meg el kellett fogadnod és hallgatnod kellett rá, nemigaz??-kérdezte felvont szemöldökkel...

-... Egyébként miért hozott ide, úrfi??-vontam én is kérdőre...

-Tehát még mindig úrfi vagyok! ... Ezt a szót máris verd ki a fejedből!! -utasította...

Egy pár másodpercre lehajtottam a fejem és oldalra pillantottam... Lehangolva néztem körbe a tájat... És még egy hullócsillag jelent meg... Kezemet összekulcsoltam, de csak alig láthatóan...

-Kívánj valamit! ... Megérdemled!-háta mögé karjait helyezve támasztotta meg magát és felém nézett...

Egy pár pillanatra lehunytam a szemem, de nemsokkal később ki is nyitottam...

-... Most inkább kívánj te! ... Szerencsét hoz! ...-nyugtattam a semmiért...

-Hmm... Nem hiszek ezekben a babonás ostobaságokban! -jelentette ki...

Kezdett a szél is hidegebben fújni, de akkor is bírtam... A fűbe feküdtem le, ahol a csillagokat vizslattam... A fejemnél éreztem egy újabb fejet, ami ugyanúgy a csillagokat bámulva próbálta kivenni belőle, melyik csillag is lehet... Nemsokkal később már felült és a rajta heverő pulcsiját kapta volna le magáról, de nem hagytam...

-Hagyja abba!-szóltam rá, amint megfogtam pulcsijának alsó szélét, amin meglepődve rántottam el kezemet, oly hirtelen...-Bocsánat! -mondtam ki hirtelen, majd utána jutott eszembe, mit is mondtam, de már késő volt...

Inkább lehajtottam a fejemet, nehogy a szemébe kelljen néznem! Belül éreztem a testemben áramló melegséget, amit akkor kezdtem el érezni, amikor megfogtam pulcsijának azt a részét... 

-Ne szerénykedj és vedd fel! -nyújtja felém a lekapott ruhadarabját...

Nem fogadtam el, de rám terítette, szinte észrevehetetlenül! ... Nekem mit volt, mit nem tennem, bele kell törődnöm a beteges játékainak egyes részeiben! ... Még egy hullócsillag ment el, amit egyszerre vettünk észre! ...

-Kívánj va..-egyszerre mondtuk, majd fejeztük be és egymásra néztünk...

-...-elmosolyodott...-Kívánjunk együtt! -suttogta a szemembe nézve... 

Csak néztem magam elé, mégis ki ez az ember?? És hol van a valódi, embertelen és a gazember fajtájú úrfi?? Ki vagy te és mit tettél az előző úrfival??

-Jobb lenne, ha most...-kezemre kapott és közelebb húzott magához...

-Maradj!-karját vállaimra helyezte...-És maradj csendben!

A kijelentése eléggé megrázó volt számomra...

-Úrfii!! ...-ficánkoltam, hogy eresszen el, de ennek csak az ellenkezőjét értem el...

Jobban szorította karomat, hogy ne mocorogjak! ... Később már kirántottam kezemet az övéből...

-Ahw... Miért nem bírsz viselkedni?? -kérdezte hajába túrva...

-Ön talán tudna, ha folyton lefognák?? -kérdeztem vissza dühödten...-Most pedig, jó éjt! ...-mérgesen hajtottam csak le a fejem és indultam is vissza a helyemre... 

Még most is alig bírom felfogni, hogy eljöttem! Engedelmeskedtem, miközben nem kellett volna! De Nagypapa tanította, hogy legyünk kedvesek, akárhogy is lesz! A lelkem mélyében őrzöm tanításait és ettől kapok igazán erőt arra, hogy igenis képes vagyok rá és megcsinálom, történjen bármi! 

×××

Amint visszatértem a helyemre, csendben lépdeltem fel a szobába, ahol aludni szoktam, lassan kinyitottam ajtaját, majd egy kezet éreztem meg derekamnál! Lehunytam a szemem, hiszen ez csak is egy álom lehet! Magamban elszámoltam 10-ig, de amint kinyitottam, már előttem állt és az arcomhoz érintette jobb kezét és egy halvány mosolyt nyújtott felém... Csak néztem magam elé... Ez egy Candy kamerás műsor??

-Ú-úrfi!-ijedten nyeltem egy nagyot...

-Csst... Gyere!-nyugtatóan húzott a szobája felé...

-Kérem, hagyja ezt abba! -könyörögtem és tiltakoztam...