[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 11

Mégis valóságosnak tűnt! ... Aki megjelent rossz fiúként álmomban, az úrfiként jelenik meg előttem a valóságban!? ... WHAT??

×××

A rémálom után nem igazán tudtam lepihenni sem, így elhatároztam valamit! ... Az a valami egy nagyon hülye ötlet lett volna, ha megteszem, azért is hagytam ki! ... Különben is mit kaptam volna azért?? Legfeljebb túlórákat, amit úgy utálok! ... A múlt éjjel nem igazán volt energiám ezt teljesíteni! ...

-Jót tenne egy kis friss levegő! -suttogtam...

Gyors és halk léptekkel hagytam el szobámat, később már az udvaron voltam... Teljes sötétség volt még, de már pirkadt! ..

×××

Kicsit kiszellőztettem a fejem és indulhattam is vissza a helyemre... A szemeim ragadtak lefele és már a szobám ágyában dobtam le magam! Alig hunytam le a szemem az ébresztőm már is megszólalt!

-Ahw...-mérgelődve csaptam le órám...

-Ébresztő, buta cseléd!-rázni kezdte vállam elég erősen...

-Huhh??-megemeltem fejemet...

-Hahóó! Ne nézz, hanem nyomás a munkába!

-Ahw... Csak még 5 perc! -visszatettem fejem a párnába...

Nagyot sóhajtott... Pár másodperc múlva éreztem egy kezet, majd annyira eszméltem fel, hogy már a földön heverek a hátamon...

-Oké, oké! Fent vagyok! ...-felültem, de felém hajolt és a kezemet lefogta...

Mélyen szemembe nézett! Kétségbeesetten nézek felé, majd közelebb hajol...

-Nyomás! -suttogja a szemembe nézve...

-Indulnék, ha elengedne!-szűrtem ki idegesen a fogaim közül, miközben ficánkolódok..

-Kéred a túlórádat??-kérdezte gúnyosan..

-Miért nem fejezi be, úrfi?-kérdeztem ijedten...

Hirtelen hátrébb lépett egy lépést és kiment a szobámból... Hála! ...

×××

A konyha felé sétálok, hogy folytassam munkámat, a tea készítést az Úrnőmnek!

-Eun Ji! -kiáltotta valaki a nevem...

A hang irányába fordultam és megláttam Junt! Örülök, hogy újra találkozunk! Mivel sokat kell túlóráznom, ezért is igen ritkán látjuk egymást!

-Sziaa! -megállt előttem mosolyogva...

-Hello! -viszonoztam kedvességét és mosolyát...

-Figyelj! Tudunk be...-megakadt a szeme a csuklómon, amikor lehajtotta a fejét...-Mi történt a kezeddel?? -kérdezte aggódva...

-Semmi, csak álmomban leestem a földre és... Megzúzódott! De jól vagyok! ...-mosolyogtam...

-El kell mennünk egy orvoshoz! -kezemnél fogva rángatott...

-Neee! Tényleg jól vagyok! -tiltakoztam, de hiába...

-Meg kell vizsgálni, hogy nem esett-e bajod! -aggódva nézett rám...

-Kérlek, neee! ...-könyörögtem...

-Féltelek! Kérlek! Engedd, hogy megvizsgáljanak!-könyörögte...

Csak rá néztem kétségbeesetten! ... Nagyot nyelve, de ... Végül engedelmeskedtem! ...

-Jólvan! ..-semmi nélkül elindultunk ki a lakásból egyenest az Orvosi Rendelő felé!