Holiday [Taeyong FF]

☀ Ocho ☀

Másnap reggel egyedül ébredtem a kanapén. Megdörzsöltem a szemem, majd csavargatni kezdtem a fejem. Victoria a bárpult mögött sürgölődött. Feltápászkodtam, mire egy sárga post-it esett ki a takaróm alól. Felvettem és kíváncsian széthajtogattam.

Ne haragudj, de le kellett lépnem, mielőtt én is elalszok. Majd megbeszéljük mi legyen. De egyelőre nem akartam felfordulást.

Elmosolyodtam, majd összegyűrtem a Taeyong által írt üzenetet, és lazán kidobtam a szemetesbe, miközben Victoria felé sétáltam.
- Camila! - ragyogott fel a tekintete ahogy meglátott. - Végre felébredtél! Olyan sok kérdésem van! De először is segíts csinálni valami reggelit! Le akarom nyűgözni Taeyong-ot. Apropó. Minden oké volt miután leléptem? Egy ideig még nem aludtam, de már nem akartam lemenni. Túl gáz lett volna. Mindenesetre remélem nem volt semmi gond. Nem mászott rád, vagy ilyesmi, ugye? Tudom, hogy menyire nem bírod.
- Nincs semmi bajom vele. Nyilván bizalmatlan voltam először, de már nem vagyok. Aranyos srác.
- Aranyos? - horkant fel. - A csávó tökéletes. Segítened kell nekem...
- Mi lenne, ha most simán csak megcsinálnánk a reggelit? - tereltem a témát.
- Ó. Igen. Igazad van. Oké. - egy doboz tojást tett a pultra. - Tudom, hogy van reggeli, ebéd, és vacsora is a nagy konyhában, de arra gondoltam, csinálhatnám én, és akkor talán különlegesebb lenne.
Egyesével felvertem a tojásokat, miközben arról csacsogott, hogy az egyik barátnője, aki én csak hírből ismerek milyen jó leárazást talált az egyik kedvenc boltjában.
- Camila, nem is figyelsz rám, igaz? - kérdezte, miután tíz percig motonon módon csak forogtam a tűzhely és a hűtő között.
Persze, hogy nem figyeltem rá. Az agyam újra és újra lejátszotta az előző este történteket. Szinte éreztem az ajkaimon Taeyong forró leheletét, mindennek olyan illata volt, mint neki, és mindenről ő jutott eszembe. Tényleg úgy tűnt, hogy beleestem.
- Hm? Bocs, csak tudod... - a tűzhelyre mutattam, mintegy magyarázatképpen.
- Oké, szóval... - folytatta, mintha mi sem történt volna.
Én viszont kezdtem lelkiismeret-furdalást érezni. Muszáj volt kiadnom magamból valamit. Csak egy dolgot.
- Felhívott Martin. - játszottam ki a kártyát. - Azt kérdezte, akarok-e kávézni vele.
Victoria szavai a levegőben maradtak, és értetlenül pislogott rám.
- Mi? De hát Martin dögös.
- Azt mondtad, nyomi...
- Tökmindegy. Egy dögös nyomi. Mit mondtál?
- Azt hogy igen. Egy randiból még nem lesz semmi...
De akkor már késő volt.
- Megőrültél? - meresztette rám a szemeit. - Úgy volt, hogy segítesz nekem, Cam! Arról nem volt szó, hogy rámászol arra, akivel már végeztem!
- Pontosan. Ha már végeztél vele, miért érdekel, hogy mi lesz vele azután?
- Ezt te nem értheted. - legyintett, de ez nem a lemondó legyintése volt. - A lényeg, hogy még szükségem lehet rá. Vissza kell mondanod.
- Nos, ezt nem kell kétszer mondanod. - forgattam a szemem. - Már úgyis azt terveztem.
- Helyes.
Csak azt nem tettem hozzá, hogy az igazi oka nem az ő hisztije volt. Hanem az, hogy eszemben sem volt valaki mással találkozni. Senki sem érhetett Taeyong nyomába.
Éppen újra elmerülni készültem a gondolataim közt, amikor Vic egy lendületes mozdulattal arrébb lökött a tűzhelytől, és magára öltötte a legszebb mosolyát.
Az ajtó felé kaptam a tekintetem, ahol Taeyong állt, álmosan. Még így is tökéletesen nézett ki.
- Jó reggelt! - mondta fennhangon Victoria. - Hogy aludtál?
- Jól. - mondta, miközben leült egy bárszékhez, pont velem szemben. - És ti?
- Remekül. - túlzott a legjobb barátnőm, majd megkavarta... a tükörtojást.
Majdnem felsóhajtottam, de még időben vissza tudtam tartani. Victoria kísérlete arra, hogy háziasszonynak tűnjön egy nagy fail volt.
- És te? - fordult felém Taeyong.
El is feledkeztem a kérdésről.
- Jól. - mondtam, miközben végig egymás szemébe néztünk.
- Kész is van! - emelte fel a serpenyőt a félig megsült, széttrancsírozott tojással Vic.
Három tányért szedett ki a szekrényből, majd középre helyezte a tálat, amiben az általam sütött tojások voltak. Átcsúsztatta a tányéromra a saját művét, magának és Taeyong-nak pedig az enyémekből szedett. Legalább nem neki kellett megennie az elcseszettet, gondoltam, miközben elvettem egy szalvétát a tartóból.
- Szóval, mi a tervünk mára? - kérdezte Taeyong.
- Romantikus hajókázásra gondoltam. - támaszkodott meg a bárpulton Vic. - Mit szóltok.
- Remek.
- Tökéletes.
- Indulás húsz perc múlva? Addig telefonálok egy párat.
Bólintottunk, majd a mosogatóba tettük a kiürült tányérokat. Victoria az füléhez emelte a mobiját, és elsétált csípőre tett kézzel, ahogy a fontos üzletemberek szokták. Taeyong-gal felsétáltunk a lépcsőn. A tetejére érve megállás nélkül mentem volna a szobámba, de a karomnál fogva visszarántott, és maga felé fordított. Magához húzott, és megcsókolt.
- Jó reggelt. Ugye nem haragszol, hogy ott hagytalak?
- Dehogy! Így volt a legokosabb.
- Szóval van húsz percünk?
- Átöltözni, és megmosakodni. - tettem hozzá.
Hátravetette a fejét, és fájdalmasan felnyögött.
- Szerinted mit tervez? Felszállít a csónakra, aztán véletlenül eloldja a köteleket, mielőtt te is be tudnál szállni? Vagy alapból két személyeset rendel, aztán eljátssza, hogy véletlen volt?
- Ne már! Nem tenne ilyet. - nevettem fel halkan.
- Oké, oké. - sóhajtott fel. - Menj, öltözz át.
- Rendben. - fordultam meg, majd tettem egy lépést a szobám irányába, amikor váratlanul újra megszólalt.
- Ó, és Camila.
Megpördültem a tengelyem körül, mire gyorsan megcsókolt, és a fülem mögé simított egy hajszálat.
- Semmi. Csak ennyit akartam. Gyönyörű vagy.
Bezáródott mögötte az ajtó, engem pedig majd szétvetett a boldogság.