Holiday [Taeyong FF]

☀ Seis ☀

Úgy határoztunk, hogy az első napot lazulással fogjuk tölteni, és el sem hagyjuk a hotelt. Átvettem a fekete bikinimet, laza kontyba fogtam a hajam, és a vállamra dobtam egy sötétszürke törölközőt, majd a telefonomba merülve lesétáltam az emeletről. Az utolsó lépcsőfokról lelépve beleütköztem Taeyong-ba.
- Bocs. Nem láttalak. - szabadkoztam, majd leesett az állam.
Úgy tűnt Victoria (aki még mindig a fürdőszobában csinálta a sminkjét, mert mindenképpen a lehető legjobb benyomást akarta tenni) Taeyong-ot is meghívta a medencés party-ba.
Éppen beletúrt a hajába, ami már vizes volt, és a felsőtestén is vízcseppek szaladtak lefelé.
Annyira nem Victoria esete. Nincsenek olyan kockái, amikre ő ugrik. De még így is döbbenetesen jól nézett ki.
Elkaptam róla a tekintetem, nem akartam furcsának tűnni, és főleg nem akartam égetni magam.
- Semmi baj. - mondta. - Mehetünk?
Bólintottam, miközben az agyam egyre csak azon pörgött, hogy vajon mennyi idő alatt készül el Vic. Titokban abban reménykedtem, hogy elég sokáig vacakol ahhoz, hogy legalább egy kicsit kettesben lehessek Taeyong-gal. Aztán megerőltettem magam és inkább arra koncentráltam, hogy lazának tűnjek. Pedig legszívesebben bámultam volna a tökéletes felsőtestét.
Leültem a medence szélére, és élveztem a napsütést. Lehunytam a szemem és igyekeztem relaxálni. Nem tartott valami sokáig.
- Megjöttem! - kiáltott fel Victoria.
Ledobta magáról a törölközőt, és színpadiasan megpördült a neon rózsaszín fürdőruhájában. Taeyong mindössze egyetlen pillantást vetett rá. Bemásztam a medencébe, és elhelyezkedtem úgy, hogy Vic Taeyong mellé tudjon kerülni. Csakhogy amint az ő lába is a vízbe ért, Taeyong mellém csúszott. Victoria úgy tett, mintha észre sem vette volna. Közvetlenül mellé ült, és hátravetette a fejét.
- Hát nem csodálatos ez a napsütés? - törte meg a csendet.
- Tényleg az. - mondtam, miközben elnyújtóztam a vízben.
- Miért nem mesélsz egy kicsit magadról?  - fordult Taeyong felé, akit hirtelen meglepett a mozdulat. - Azt sem tudjuk, hány éves vagy.
Persze, ő nem tudta. De én igen. És egy csomó minden mást is  tudtam. Viszont úgy döntöttem, csendben hallgatom a beszélgetésüket, mintha ott sem lennék.
Taeyong mesélni kezdett a jövőbeli terveiről, a színészetről, a gyerekkori álmairól, és még rengeteg egyébről. Victoria bólogatva hallgatta. Tudtam, hogy nem érdekli. Soha sem érdekelte, ha valaki, aki potenciális egy éjszakás kalandnak tűnik a számára magáról beszél. Csak azt akarta, hogy a srác azt higgye, foglalkozik vele. Az igazság az, hogy Victoria felszínes. Mindig is az volt. Engem viszont ez sosem zavart. Nem érdekelt, hogy manipulál másokat, hogy milyen módszerekkel csavarja az ujja köré a fiúkat. De Taeyong más volt.
- Engem is mindig vonzott a színészet. - csíptem el egy mondatot két gondolatmenet között.
Ez persze hazugság volt. Vic amióta csak ismertem utált színházban menni, folyamatosan kritizálta a színészeket minden egyes filmben, amit együtt néztünk, és úgy nagy általánosságban, úgy hitte, a színészeket túlságosan jól fizetik ahhoz képest,  hogy konkrétan semmit sem csinálnak.
"Egy igazán tehetséges színészt sem láttam még életemben."
- Viccelsz? Imádom a sorozatokat. - kaptam el egy újabb mondatot.
Victoria egyetlen sorozatot sem néz.
Kipattantam a medencéből, és magam köré csavartam a törölközőm. Nem bírtam tovább hallgatni a hazugságait. Vic úgy tett, mintha nem venné észre, hogy lelépek, de Taeyong utánam fordult. Éreztem a tekintetét a hátamon.
Beültem a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét. Éppen belemélyedtem valami olasz főzőműsorba, amiből egyetlen szót sem értettem, amikor valaki leült mellém a kanapéra. Taeyong volt az, még a medence klóros vize után is felismertem a parfümjét. Hallottam, hogy Vic telefonál, a hangja a medence irányából jött. Úgy tettem, mintha nagyon lekötne a műsor, figyeltem, ahogy az olasz szakács a kamera elé tolja az elkészült bolognai spagettit, és hirtelen meg is éheztem.
- Mi a baj? - kérdezte Taeyong.
Felé fordultam, és láttam, hogy rám függeszti a gyönyörű, sötétbarna szemeit. A tekintete valósággal foglyul ejtett.
- Csak fáradt vagyok, ennyi az egész. - hazudtam.
Bólintott.
Visszatért Victoria.
- Nemsokára lemegy a nap. - jelentette be. - Kinek vagy kedve egy kis romantikus sétához a parton?
Habár magát a kérdést úgy tette fel, mintha akármelyikünkkel szívesen mászkálna, nem kellett nagy szakértőnek lenni ahhoz, hogy rájöjjek, a meghívás egyértelműen nem nekem szól.
- Sokat vezettem. - mondta Taeyong. - Talán majd holnap.
- Igazad van. - bólogatott egyetértően Vic. - Menjünk és pihenjük ki magunkat.
- Én még maradok. - mondtam, majd a tévé felé mutattam, ahol éppen egy kiskutyát mentettek ki egy szűk helyiségből.
- Még én is nézem egy kicsit. - tette hozzá Taeyong. - De te aludj nyugodtan. Majd megyünk mi is.
Ezzel mindkettőnket meglepett.
- Oké. - szólalt meg egy kis szünet után Victoria. - Akkor holnap.
Lassan indult el felfelé a lépcsőn, egyszer visszatekintett rám, de én nem néztem rá. Tudtam, hogy csak elkerekedett szemekkel meredne rám, jelezve, hogy semmivel se próbálkozzak.
Amint meghallottam a szobája ajtajának csukódását, fellélegeztem. Úgy éreztem, valami tönkrement a barátságukban.
Taeyong hirtelen maga alá húzta a lábát, és felém fordult.
- Na, most már elmondod, mi a baj?
Mosolyogva megcsóváltam a fejem. Tényleg hasonlítottunk. Az agyunk mintha egyformán lett volna kódolva. De még így is hazudnom kellett.
- Csak fáradt vagyok. Tényleg.
Mit mondhattam volna? Hogy rossz érzés látni, ahogy Vic nyomul rá, miközben nem is illenek egymáshoz?