~Noragami~ Szívből Szeretni

4.rész

-Szia apa!-Szóltam boldogan a telefonomba-Hogy vagy?
-Szia Kislányom! Hát, egész tűrhetően, de ti? Veletek van valami? Jól megvagytok?-Tette fel a kérdéseit.
-Igen, jól megvagyunk. Hiányzol...
-Ti is nekem, kislányom..Ti is nekem...-Suttogta.-Most mennem kell, szia!-Majd lerakta. Ezen kicsit meglepődtem, hiszen mindig megvárja,amíg én is elköszönök.
-Apád volt? Jól van?-Jött be az előszobába anya is. Bólintottan,mire ő egy nagyot sóhajtva vissza ment a szobájába.
-Mit csináljunk?-Fordultam a fiúk felé, akik meglepődve bámultak rám.-Hahó, itt vagytok?-Mentem hozzájuk közelebb, mire észbe kaptak.
-Persze persze! Nézzünk filmet?-Eszmélt fel először Yukine, majd lassan Yato is.

-Rendben, de szerintem az én szobámban nézzük a filmet, mert szerintem anya őrültnek tartana, ha netán észrevenné, hogy úgy fogy a popcorn, hogy én nem is eszek belőle. Említettem, hogy csinálom már a popcornt?-Vakargattam a tarkómat, de mire feleszméltem ők már bementek. Tuskók.CH. 

-Mit nézzünk?-Léptem be a popcornal, mire ők beraktak egy horrort. Rájuk néztem olyan EZTMOSTKOMOLYANGONDOLJÁTOK nézéssel. 
-Nyugi szisza, majd hozzám bújhatsz ha félsz. -Kacsintott egyet rám Yato egy ellenállhatatlan félmosollyal az arcán, s rötön elpirultam.
-Várhatod.-Vigyorogtam rá, majd leültem az ágyamra és onnan néztem a filmet. Minden ijesztésnél kicsit összerezzentem, de nem sikítottam vagy ilyesmi, ami pedig a srácokat illeti...Egyáltalán nem ijedtek meg. Most meg kéne lepődnöm? Mert nem sikerült..
-Na jó újból unatkozok.-Mondtam a film végén szétterülve az ágyamon, a plafont bámulva.
-Yukine, vihar közeledik.-Nézett ki az ablakon Yato, majd magához hívta Szent Kincsét, és elmentek. Szuper, egyedül!
-Kicsim, nemsokára átjön az egyik régi barátnőm, és a fia is jön! Egyidős veled, tudod! Asato!
-A régi legjobb barátom?!-Kiáltottam fel, s mielőtt félreértenétek, Asato nekem csak egy barát, semmi több!
-Igen!-Mosolyodott el anya-10 perc és itt lesznek!-Ment ki a szobámból. Asato egyidős velem, és nagyon megértettük egymást már kicsi korunk óta. Habár már 3 éve nem láttam.
Kopogtak az ajtón, majd bejöttek. Én csak kileselkedtem, és megláttam. Vörös rövid haj, kb mint Yatonak, csak Asatonak össze vissza ál, és sárgás szemek.
-Sziasztok! Aemi, ülj csak le! Ayato, Hiyori fent van a szobájában, tudod hol van! Nyugodtan menj fel hozzá!-Bíztatta anyám,miközben én rekord gyorsasággal mentem el a szobámig, majd gyorsan leültem az ágyamra, és elővettem a tekefonom,mintha csinálnék valamit.
Kopogtak, mire felkaptam a fejemet.
-Gyere!-Kiáltottam ki, hogy Ayato jól hallja. Belépett, majd elvigyorodott.
-Rég nem láttalak!-Nézett bele mosolyogva a szemeimbe, majd hirtelen felálltam az ágyról,és jó szorosan megöleltem. Nagyon hiányzott már, hiszen vele mindent meg tudtam beszélni, és mindig ott volt amikor szükgségem volt rá.
-Annyira hiányoztál!-Kiáltottam fel örömömben, majd néhány könnyem is kiszökött.
-Te is nekem!-Majd elengedett,és leült velem szembe a padlóra.-Na mesélj valamit, miujság?
-Apám bevonult katonának...-Kezdtem a legszomorúbbal. Hirtelen megint átölelt, tudta mire van szükségem. Ez a tett, sokkal többet jelentett nekem.
-Na, nehogy sírj itt nekem!-"Szidott" le,mire bólintottam egy halvány mosollyal az arcomon.-Amúgy megváltozott a telefonszámom,tessék. A tied még mindig megvan nekem.-vigyirogva átadott egy cetlit,amin gondolom akkor az ő telószáma van.
-Miért kellett akkor elmenned...?-Törtem meg ezzel a fontos kérdéssel a csöndet.
-Tudod,hogy felvettek engem abba a Gimnáziumba. El kellett költöznöm,nem tehettem mást!-Szomorodott el.-De most itt vagyok, és itt leszek veled örökké!-Emelte fel két újjávval a fejemet,az államnál,hogy a szemembe nézhessen.
-Örökre?-Kérdeztem vissza, mikor hirtelen Aemi hangját hallhattuk az ajtó felöl:
-Gyere Ayato! Megyünk!-Kiátott be hozzánk. Ekkor hirtelen Ayato adott egy homlokpuszit, majd elment. Pár perc múlva nyílt az ablak.
-Látom, jól érezted magadat amíg nem voltunk itt.-Morogta Yato?-Ki volt ez a bájgúnár?-Nézett az ajtó felé.
-A neve Ayato. Több éve vagyunk legjobb barátok, és olyan mintha a testvérem lenne.-Erre szó nélkül lehuppant a matracára, majd engem kezdett el bámulni, ami egy idő után nekem is feltűnt. Odafordítottam a fejemet,mire ő elkapta a tekintetét.
-Yukine?-Törtem meg a nagy csendet,ami beállt a szobában.
-Az egyik haverjánál van. Ott alszik.-Dőlt el a matracon, majd elaludt.
-Jó éjt.-Suttogtam, majd én is elaludtam.
-Neked is.-Morogta alig hallhatóan, ami miatt muszály volt egy kicsit mosolyognom.
Reggel furcsa szuszogásra ébredtem. Gondoltam,hogy megint Yato trolkodott be mellém, és így is volt.