~Noragami~ Szívből Szeretni

16.rész

Reggel arra keltem, hogy valaki horkol mellettem. Kinyitottam a szemeimet, és megláttam Yatot...Eszembe jutott a tegnap este, és éreztem, hogy paprikavörös a fejem, de örültem. Azon voltam,hogy felkelek, de amikor fel akartam ülni, Yato kezei mégjobban hozzám tapadtak, mintha nem akarná, hogy elmenjek, vagy, hogy félne, hogy elvesznek engem tőle. Elmosolyodtam,majd visszafeküdtem védelmező karjai közé. Az arcát kezdtem el felfedezni. Most, hogy aludt, olyan nyugodt volt. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló?-Vettem fel nagy nehezen.
-Jó napot, ön Iki Hiyori?-Szólt bele egy kb 40 éves nő.
-Igen, én vagyok.
-Sajnálattal kel közölnöm, hogy az édasanyja meghalt! Leégett a nagybátyjáék háza, és ő sajnos nem élte túl.-Ekkor a vonal megszakadt. Lefagytam. Egy nyáron elvesztettem mindkettő szerettemet...Elkezdtem halkan zokogni, amikor valaki megérintette a hátamat.
-Csss...Semmi baj..-Vont kezei közé újból a szerelmem.
-Anya...Meghalt...-Suttogtam megtörten, de ő nem mondott semmit. Csak ölelt. Ez nagyon jól esett nekem, hiszen tudta, hogy most nem szabad semmit se mondania.
-Semmi baj, mindig itt leszek neked..-Puszilt bele a hajamba, és megvárta, amíg lecsillapodom.-Biztos, hogy megbízható az az ember aki ezt mondta?
-Igen...Ismerős volt a hangja, mintha valahol már hallottam volna...Azt hiszem, anya egyik barátja volt.
-Értem...

A nap hátralévő részében Yato próbált mindennel felvidítani, ami néha néha sikerült is neki. Viszont délután munkát kapott, úgyhogy el kellett mennie. Persze, ezt én teljesen megértem. Feltörekvő Isten, aki mindent megtesz azért, hogy emlékezzenek rá.
Miután Yato elment, egyedül maradtam. Bekapcsoltam a nappaliban a tv-t, és úgy döntöttem, megnézek egy filmet.
A film után azonban nagyon elkezdtem unatkozni, ezért elmentem sétálni.
-Hé, foglalt vagy,cicababa?-Hallottam egy rekedt hangot az egyik sikátorból, majd elkezdett valaki felém jönni. Persze, voltak emberek az utcán, de senki nem akart segíteni. Gyorsabbra vettem az iramot, de hallottam, hogy az a srác csak jön utánam.
"Haza nem mehetek,mert akkor megtudja, hol lakom...Le kell ráznom!" Elkezdtem futni, de ekkor valaki elkapta a karomat, és behúzott egy fal mögé. Láttam, ahogy az üldözőm elhalad, de nem tudja,hogy hol vagyok.
A megmentőm(?) a számra tette a kezét, hogy nehogy meghalljon minket a követőm. Megismertem ezt az illatot, de nem mertem lenyugodni.
Ahogy lassan távolodott az alakja, elengedte a számat, én pedig megfordultam.
-Yato!-Öleltem meg boldogan. A fejemre tette a kezét, majd a másikat a derekamra, és magához húzott.
-Miért nem futottál haza?
-Ha hazamentem volna, elképzelhető, hogy oda is követett volna, és akkor megtudja, hol lakom.
-De nem csinált veled semmit,ugye?!-Mért végig tetőtől talpig, én pedig megráztam a fejemet.-Hála az égnek...
Gyere, menjünk haza.
Megfogta a kezemet, majd hazamentünk.