A tűz szíve

2. fejezet

Claire

A huszonegyedik születésnapomon végre elérkezett életem legfontosabb állomása. Ezen a napon nagyobb erőre tehetek szert, hiszen minden boszorkánynak ekkor teljesül be igazán a hatalma.

Valahol legbelül éreztem, hogy a húgom még életben van, és most már lesz is lehetőségem megtalálni őt. Joshua ereje és az enyém együtt véget vethet minden kételynek, és újra együtt lehet a három testvér, mint kiskorunkban. Ez a remény élt bennem a tűzbaleset óta.

Amikor tíz éves voltam, tűz ütött ki a házunkban. Mai napig emlékszem arra a furcsa szagra. Nem csupán a füst volt, keveredett valamivel. A szüleim halála nagyon megrázott, de éreztem, hogy ezen a napon újra boldogságra lelhetek.

Ma már tudom, hogy fekete mágiát éreztem a levegőben, hiszen a rossz boszorkányokon azt érezni. Szinte lehetetlen ezt megmagyarázni, hisz nem kimondottan az orrunkkal érezzük, hanem a lelkünkkel.

Azon az estén valaki megmentett engem és Josh-t.

Átszaladt hozzám, hogy együtt legyünk, de annyira féltünk, és annyi füst jött be a bazárt ajtón keresztül is, hogy nem bírtuk tovább, mindketten elájultunk.

A kertben tértünk magunkhoz, biztonságban. Éppen akkor érkezett meg a mentő, a tűzoltók pedig pár másodperccel később.

Mindketten azt hittük, anyáék mentettek ki minket, viszont ők nem lehettek, mert nem jutottak ki. Azóta foglalkoztat, vajon ki segített nekünk. Az életünket köszönhetjük neki.

A születésnapomon hárman is jelen voltak: A bátyám, Joshua, a menyasszonya Rachel – ő tudja, hogy boszorkányok vagyunk, és mindenben támogat minket –, valamint Ryan, a barátunk, aki ugyanolyan, mint mi, varázsereje van.

Hogy tudjuk, mikor teljesül be az erőm, Rachel szőkére festette a barna hajamat. Nem állt valami jól, meg aztán nem voltam egy Barbie baba, inkább sportos. Ha megkapom a hatalmamat, elég arra gondolnom, hogy a hajam ismét barna, és sikerülni fog. Persze a nagyobb varázslatokhoz szükségem lesz igékre, de ez akkor is nagyon megkönnyíti az életemet.

– Fújd el a gyertyákat, és kívánj valamit! – mondta Ryan, miután Rachel meggyújtotta a kettest és az egyest. Neki jól állt a szőke haj, mert baba alkat volt, sőt a Barbie megtestesítője. De a külseje ne tévesszen meg senkit! Gyermekorvosnak készült, és remek ösztöndíjat is kapott mellé.

Régen minden álmom volt, hogy főiskolára járjak, de nem voltak szüleim, akik eltarthattak volna, így elvégeztem egy tanfolyamot, és most aerobik órákat tartok. Így belegondolva szeretem, nem tudom, mi mást csinálhatnék, így már nem epekedek a továbbtanulás miatt.

Amikor a gyertyák fölé hajoltam, mindenki tudta, magamban mit kívánok. Csak Audrit szerettem volna megtalálni. Reménykedve fújtam el a lángokat.

– Most koncentrálj a barna hajadra – mondta Joshua szinte sürgetően. Szemében láttam a fényt, a remény ragyogását. Már nagyon szerette volna azt a varázslatot elvégezni velem.

Lehunytam a szemem, és az előző hajszínemre gondoltam, de amikor újra kinyitottam, a szőke haj fogadott, amit már kezdtem is megszokni... Annyira nem volt szörnyű, mint elsőre tűnt.

– Hm, talán lazítania kellene, hogy sikerüljön – gondolkodott Rachel. Remek ötlet volt. Már szaladtam is a szobámba, és két perc múlva visszatértem az edző ruhámban, kezemben a ruhámra csatolható régi mp3 lejátszómmal. Tudom, már van négy, meg öt, meg akár több is, de ez is ugyanolyan jól lejátssza a zenéket, ráadásul kisebb is.