A tűz szíve

7. fejezet

Audrina

Amikor megtudtam, hogy Rachel terhes, közelebb léptem hozzá. Kissé megijedt, mikor a hasához értem, de nem mozdult. Nem is számítottam rá, hogy fenntartásai lesznek, pedig alig ismer. De nem gondolkodtam, csak cselekedtem.

Amint megérintettem a pocakját, azonnal éreztem, az életet, mely odabent volt. Olyan csodálatos érzés volt, mintha ő is érezte volna, hogy közel vagyok.

Nagyon koncentráltam a babára, és egyszer csak bevillant valami.

Ránéztem Rachelre, aki kíváncsian, kissé feszülten figyelt. Ahogy mindenki a szobában... Hiszen még senki sem ismert.

Nem tudtam, hogy Rachel apukája tudja-e, hogy képesek vagyunk a mágia használatára, ezért nagyon halkan odasúgtam: Kislány.

- Nagyon gratulálok! - mosolyogtam, és ezt már hangosan mondtam. Hogy oldjam a feszültséget, amit okoztam, megöleltem Rachelt. Már nem félt tőlem, hiszen viszonozta az ölelésem.

- Valahogy éreztem - suttogta vissza.

Aznap éjjel már a saját ágyamban alhattam. Richard mindent elintézett nekem. Volt ágyneműm, pihe-puha párnám, éjjelilámpám. Nagyon jól aludtam.

Eleinte gondolkodtam azon, hogy mit fogok mondani a rendőrségen, de nem tartott sokáig. A legjobb lesz, ha mindent elmondok.

Nem nyomasztott, hogy felvesznek alvás közben, és esetleg valaki megfigyelheti, nem volt rács az ablakomon, hanem egy szép, lilás színű függöny díszítette, ami illett a kékes falhoz. Nem ficánkolt mellettem senki, habár előre tudtam, hogy Lili nagyon fog hiányozni.

Vártam, hogy végre rendes iskolába járhassak. Amikor szóltam a rendőrségnek, Genina inkább felvett hozzám magántanárokat, pár tárgyat pedig ő maga tanított nekem. Ezek ellenére tudtam, hogy képes leszek jól megírni a szintfelmérőt, bíztam a tudásomban.

Reggel nyolc órakor Rachel keltett kedves hangon. Lehet, beállítom a hangját ébresztőnek. Ezen magamban jót mosolyogtam, gondolkodtam rajta, hogy kimondom hangosan, de még nem ismertem ki a lányt, és nem tudtam, hogy reagálna egy ilyen viccre. Lehet, hogy megijesztené, mint az esti megmozdulásom. Megfogadtam, hogy elővigyázatos leszek az ilyen tettekkel, és előtte jobban megismerem a családomat.

Milyen furcsa... Azt mondom, családom, de nem merek még előttük önmagam lenni. Az intézetben sem lehettem önmagam, szóval ezen megpróbálok mihamarabb változtatni, megkedveltetni magam a lehető legtöbb emberrel, hogy minél többször merjem kimondani a gondolataimban motoszkáló mondatokat.

Gyorsan elkészültem, mert fél órával az indulás előtt keltettek. Este már nem volt erőm fürdeni, úgy elfáradtam. Miután vettem egy forró zuhanyt egy hajmosás kíséretében, a hajszárítót a legmelegebb fokozatra állítottam, mert a hosszú hajam nagyon nehezen szárad meg.

Reméltem, hogy Claire minél hamarabb elvisz vásárolni, mert itt mind magasabbak nálam, nem álltak jól a ruháik. Rachel adott egy fekete farmert, de be kellett hajtanom a szárát, a vádlim pedig nem töltötte ki az alját.

Talán nem a vásárlásnak kellene most a legfontosabbnak lennie az életemben, de mindig fontosnak tartottam a jó megjelenést. Persze nem várhattam el, hogy egy vagyont költsenek rám.

Láttam, hogy Rachel hord sminket, ezért megkérdeztem, használhatom-e a termékeit. A sminktechnikámat tökéletesre fejlesztettem egy év alatt, így öt perc sem kellett, készen is lett az arcom.

Amikor a kapitányságra értünk, féltem, milyen is lesz az a személy, akinek el kell mesélnem az életemet. Viszont, amikor találkoztam Elinával, kellemesen csalódtam. Ő is fiatal volt, mint Rachel, harmincnak sem nézett ki. Kedvesen mosolygott, hangja csengő volt. Egyáltalán nem tűnt rendőrnek, de ez csak a sztereotípia miatt tűnt így.