Idol leszek!(Bts Jk ff) √Befejezett√

2.rész

-Viviii,kelj már feeel!-rázogatott valaki.Mire én csak morogtam egyet.

-Hát ő akarta-és éreztem,hogy rámugrik,nekem pedig kipattantak a szemeim,és szembetaláltam magam Bogi izgatott fejével,nem úgy nézett ki,mint aki most kelt fel.Hirtelen elgondolkodtam,hogy ő utazik vagy én.Majd csak egyszerűen lerugtam magamról,majd felültem.Gréti az ágyam végében ült,és ahogy elnéztem őt is így keltették nem rég.

-Nah,gyerünk!Ma utazol és reggel 10 óra van,neked meg délután 4-kor indul a géped,és még nem tartunk sehol.-csapta össze a tenyerét,mire én és Gréti is felkeltünk az ágyról.-Az előbb szólt fel anyud,hogy kész a reggeli.

-Mit csinált?-kérdeztem egyből.

-Palacsintát és gofrit-egyből felcsillant a szemem.-Mivel ez az utolsó reggelid itt,ked...-a többit nem hallottam,mert kiszaladtam a szobából.

-Reggeliii-kiáltottam,de nem figyeltem és az egyik lépcsofokban megbotlottam és legurultam.-Áuuuu-csak ültem ott a lépcső végén és szenvedtem.

-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen??-kérdezte egyszerre mindenki.

-És ez megy így Koreába táncolni,mikor egy sima lépcsőn nem tud lejönni.-motyogott Niki,de azért odajött és felsegített.-Jól vagy?-kérdezte mire én megráztam a testrészeimet,és nem fájt semmim,szóval bólintottam egyet.-Még indulás előtt összetöröd magad-csóválta a fejét.

-Végülis mindegy,a többi folt mellé még egy már nem számít-legyintett Gréti.

-Kössz-nevettem fel.

Mindenki leült az asztalhoz.Én ettem egy csomót és mikor már majdnem kippukantam inkább nem ettem többet.

-A gépen ki fogod hányni.-szólt anya mire én csak megráztam a fejem.

-Nem baj,egy ideig úgy sem fogom enni a főztödet,szóval ma felpakolok-vigyorogtam.-Mi lesz az ebéd?

-Mindjárt kippukkan,de már az ebédre kíváncsi.Amúgy spagettit csinálok.Ez a gyerek tényleg teljesen rád ütött.-nézett apura aki ugyanúgy nézett ki mint én.

-Mondtam,mind a kettő ugyanolyan nem normális.Jah,nem Vivi már túlszárnyalta aput,mert ő a tanítvány.-oltogatott Niki,mire apától csak egy csúnya nézést kapott.-Most mi van?Vivinek is kellett valakitől örökölni.-rántotta meg a vállát.

Reggeli után mi hárman felmentünk fogat mosni.Már vagy két perce moshattuk mire mindkettő undorodva nézett.

-Mi van?-kérdeztem,de mivel habos volt a szám a fogkrémtől,kijött egy csomó,szerencsére még időben odahajoltam a kagylóhoz,szóval oda csepegett.

-Fúj,de csúnya vagy bazdmeg-állapították meg egyszerre,mire én csak megforgattam a szemem.Csak én vagyok ilyen szerencsétlen vagy vannak mások is akiknek mindig folyik a szájukból a hab?

Fogmosás után átöltöztünk az egyik ugyanolyan ruhánkba és megkértük aput,hogy vigye le a böröndjeimet amit meg is tett,és berakta a csomagtartóba.

-Várjatok,még elmegyek a wc-re.-kiáltottam indulás előtt.-Itt vagyok-mentem ki a házból.Már mindenki a hét személyes kocsinkban ült,és csak rám vártak.Apu vezetett,anyu ült mellette,én, Gréti és Bogi a három üléses résznél,Niki pedig a kettesnél ült egyedül.A kocsiban kpop-ot hallgattunk amit énekeltünk,és beszélgettünk.

Mikor kiértünk a repülőtérre,apu húzta a bőröndjeimet,anyu pedig a tákámat hozta.Elmentünk a várakozó részhez.10 perc múlva lehet beszállni a gépbe.

-Én nem mondok semmi érzelgőset,mert kevesebb mint 1 hónap múlva vissza is jössz.-kezdte a búcsúzkodást Niki-De a felvételihez sok szerencsét.Gyere már ide.-rántott magához.Nem is vártam mást tőle,mi nem mutatjuk ki egymásnak gyakran a szeretetünket,de ez nem azt jelenti,hogy nem szeretjük egymást vagy valami,hanem,hogyha segítség vagy támogatás kell a másiknak akkor egyből ott vagyunk mellette.Jó szorosan öleltem és ő is engem.-Na jó ennyi elég is volt.-lökött arrébb és leseperte a nem létező koszt a ruhájáról,amit én okoztam.

-Vigyázz magadra tanítványom-paskolta meg a fejem apa.-Ha felszállsz a gépre egyből írd meg ki ül melletted.Ha egy fiú,vagy valami perverz kinézetű ember lesz akkor azonnal szólj valakinek.

-Jó,ha egy fiú fog mellém ülni nem küldöm el ha nem baj,de ha egy pedómaci akkor mindenképp szólok.-erre mindenki nevetett.Na szia apa,szeretlek-öleltem meg,majd adtam neki egy puszit.

-Szia,szépséges hercegnőm-suttogta a fülembe.

-Szia,kincsem,vigyázz magadra és sok szerencsét mindenhez.Ha leszálltál hívj fel.-bólintottam és jó szorosan megöleltük egymást.

-Szia anya-adtam neki még egy puszit.

-Nah,menjél váltsd valóra az álmod-kezdte Bogi.

-Ha van valami akkor hívj,de akkor is ha nincs semmi-folytatta Gréti.-A fiúkkal meg jó sok képet csinálj,vigyázz magadra.-Majd megöleltük egymást.

-Ha van egy helyes fiú,akkor megemlíthetsz neki,meg magadnak is keress valakit-suttogta Bogi úgy,hogy csak mi halljuk.Elengedtük egymást,már majdnem kijött egy könycseppem,nehéz itt hagyni őket,főleg úgy,hogy egyedül megyek 12,majdnem 13 évesen.

-Hiányozni fogtok.-mondtam mindenkinek.Láttam,hogy anyu mindjárt sírni fog.-Nah,hát akkor sziasztok-köszöntem el,amit viszonosztak.

-No more dream.-hallottam meg a családom hangját,ezért hátrafordultam-Fighting Vivi!!-ordították.Anyu,Bogi és Gréti már sírtak.Én csak felemeltem a hüvelykujjam és felszálltam a gépre.Már nekem is folytak a könnyeim.Alig láttam,de megtaláltam a helyemet,ami egy tőlem idősebb fiú mellett volt.Nagy nehezen beültem mellé,az ablak felől,és egyből kerestem a többieket.Meg is láttam őket és amint ők is észrevettek elkezdtek integetni és én is nekik.Felszálltunk,kifújtam az orrom,és megnyugodtam.Utána elő vettem a telefonomat és folytattam a fairy tailt.

-De jó,te is nézed?-zökkentett ki a mellettem űlő fiú.Én csak bólogattam.

-Jajj,be sem mutatkoztam,Dominik vagyok-nyújtotta a kezét.

-Vivi-ráztam meg a kezét.

Majdnem egész úton beszélgettünk,majd együtt néztük tovább a telefonomról az animét.Nagyon jó fej volt.Megadta a számát,ezért én is neki.Kiderült sok minden róla,pl. ,hogy ő is tanulni jött ide,és,hogy most töltötte nem rég a 15-öt.

Egyszer csak megszólalt a hangosbemondó,hogy leszállunk.

-Te kivel mész?-kérdezte már mikor leszálltunk.

-A nagybátyám és az unokatesóm kijött értem csak nem látom sehol őket.-kerestem őket a szememmel.-Te?

-Én a nagyszüleimhez jöttem,ők is jönnek értem,és ott jönnek-mutatott az egyik irányba.Mikor odaértek hozzánk egyből megölelgették,megpuszilgatták egymást.

-Hát ő kicsoda?-kérdezte a nagyija.

-Ő ült mellettem a repülőn.Nagyon kedves lány.-kacsintott rám.

-Csókolom,Vivi vagyok,nagyon rendes unokájuk van-hajoltam meg.

-Jajj,aranyom köszönjük,de nem kell meghajolni.-simogatta meg a fejem

-Megszokás-legyintettem.

-Viviiiiiiii-hallottam a nevem,és ezért megfordultam.

Itt vagyok Korea,jöttem valóra váltani az álmom...

Itt vagyok az új résszel.Ez 1011 szavas lett.Írjatok kommentetHamarosan hozom a következőt.