-Megyek már...-keltem fel sóhajtva a kényelmet nyújtó fotelből,és mentem el átöltözni a fantalálkozóra.3 hete történt az a bizonyos dolog.Ma lesz a temetés,és mégis dolgoznunk kell.Megláttam egy ruhát,ami nagyon tetszett.-Hey!Vehetem inkább ezt?-kérdeztem Stylist Grétitől.
-Hahh-sóhajtott nagyot.-Meddig akarod még a szomorú tündérbogyót adni?Elhiszem,hogy szomorú vagy,meg minden,de már három hete történt.Most örökké ilyen akarsz maradni?Olyan vagy,mint egy zombi.A fanok nagyon aggódnak érted,csak figyeld meg őket is.Hidd el,nagyi sem akarja,hogy ilyen legyél.Mindenki kéri vissza a mosolygós gyökér Vivit.-ütögette meg a vállamat bíztatóan,majd betolt az öltözőbe.
Minden nap mindenki mond valami ilyesmit. Nem segít semmin...
Felvettem a ruhát,és megnéztem a tükörben magam.Az arcomról smink sem tudja eltakarni a nem is fáradtságot,hanem inkább a szomorúságot.Magamnak is bevallom,hogy...eléggé nyomott fejem van mostanában.Szeretnék ezen változtatni,de nem megy.Teljesen letelepedett rám ez a rossz gyászos érzés.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
-Süti~-húztam ki párom füléből a fülhallgatót,és leültem a combjára.Kíváncsian rámnézett,én pedig adtam egy puszit a szájára.
-Szobára!-szólt be Jimin.
-Hagyjad már!Tudod,hogy ilyenkor mi a szokás.-csitította el Jin.
-Megint rádjött?-nevetett fel Kook.Fantalik előtt valami fura érzés tör rám,és birtoklási vágyam van,ezért ilyenkor elsajátítom Kookot.Csak azért,mert van pár divatfan,akik csak azért jönnek,hogy huhh nekik telik erre is.Meg,hogy kellessék magukat a fiúknak,de hát szar ügy.Van olyan,amelyik úgy kiöltözik,hogy néha úgy érzem most van a partytime.Na,olyankor vissza kell fognom magam.Ilyenkor előtte ez segít rajtam.Szóval megcsókoltam páromat.Mostanában a csókja nem ugyanolyan.Mintha...még mindig vígasztalni szeretne.Szóltak,hogy mehetünk,szóval elindultunk és unottan ültem le Hopi és Kook közé.A többiek köszöntötték őket.
Én meg megint adtam a zombit
Jöttek sorban,én pedig próbáltam mosolyogni rájuk és normálisan beszélgetni velük.
-Szia!-ült le elém a sorban következő fan én pedig megörültem.Ugyanis magyar volt.-Sajnáljuk,hogy ilyenkor is dolgoznotok kell.Remélem jobban leszel.Ha ez felvidít,hoztam egy kis dolgot a szülőföldünkről.-nyújtott át egy kis zacskót,kinyitottam és benne Budapestről volt egy gyönyörű kép.
-Köszönöm!-átnyújtottam a staffnak a képet.-Ezt a szobámba szeretném!-mondtam neki,ő pedig bólintott.
-Minden rendben?-kérdezte,mivel a fannal magyarul beszélgettünk.Bólintottam és visszafordultam a lányhoz,és mivel kinyújtotta a kezét összekulcsoltam vele a sajátomat.
