Idol leszek!(Bts Jk ff) √Befejezett√

65.rész

A telefonom csörgésére riadtam fel,és mielőtt el tudtam volna venni az éjjeliszekrényről le kellett szenvednem magamról Kook kezét.Morgott egyet és jobban magához szorított.

-Kicsim valaki hív...-magyaráztam mire végre elengedett,de csak addig míg elvettem a még mindig zenélő tárgyat.Visszabújtam meleg ölelésébe,és felvettem.

-Igen?...-motyogtam bele álmosan.

-Még most ébredtetek?Már dél van.Mi meg itt várjuk a hívásotokat,és már az ebéd is mindjárt készen van.-hallatta anya.

-Dél?-kerekedett ki a szemem.-Mindjárt megyünk,elkészülünk és indulunk is.

-Ne is reggelizzetek,majd itt esztek!-utasított minket.

-Mit csináltatok este,hogy ennyire nem bírtok felkelni?-hallottam meg apa hangját is,mire felnevettem.

-Azt amit mi.-válaszolt tömören anya.-Majd gyertek.Szia!-nyomta ki megint.

-Kookie~ ébredjünk!Várnak a szüleim.-kezdtem el keltegetni,de nem nagyon sikerült.Tettette,hogy alszik,pedig biztos voltam benne,hogy ébren van.Így hát rámásztam és elkezdtem puszilgatni az arcát,majd a száját.Erre egyből elkezdett vigyorogni és megpróbált megcsókolni,de gyorsan elhúzódtam.

-Naaah-nyöszörgött,én pedig csak nevettem rajta és folytattam idegesítéség.Egy idő után megelégelte ezt a játékunkat és maga alá tepert.Egyből lecsapott párnácskáimra,én pedig kuncogtam egyet és viszonoztam reggeli csókját.Megint percekig csókolt,és én is folytattam volna,de anyuék várnak.

-Bakker elzsibbadt a lábam-vált el egyszer,és feltápászkodott rólam,hogy más pózt vegyen fel,de gyorsan kisurrantam alóla.Nevetve kezdtem szaladni a konyha felé-Héééjjj!!-kiáltott utánam.

-Jó reggeeelt!-kiáltottam a konyhában lévőknek.

-Neked is.Látom jó kedved van.-mosolygott Jin.-Mikor mentek a szüleidhez?

-Most.Felöltözünk és megyünk is.El szeretnél vinni minket?-kérdeztem aranyosan.

-Ahh végre megtaláltam a porcukrot!-jelent meg nagyi a spájzból kilépve.-Jó reggelt aranyom!Kookie?

-Szia nagyi!-öleltem meg.-Fent van.Amúgy mit keresel itt?

-Már semmit,megtaláltam a porcukrot.-válaszolt vigyorogva,mire sóhajtottam.

-Nagyi inkább ne próbálkozz!-nevettem fel.

-Értettem.Csinálok sütit nektek és a szüleidnek is csomagolok.Amúgy majd elviszlek hozzájuk titeket.Beszélni szeretnék velük.-bólintottam,és hirtelen hátulról valaki megszúrta az oldalamat a kezével.

-Auu!-ugrottam meg.Mérgesen hátranéztem és párom állt ott vigyorogva.Gyorsan belerúgtam a lábaba,mire felkiáltott.2 méter távolságra mentem tőle mielőtt vissza nem adná.-Béke?-kérdeztem óvatosan,elgondolkozott majd bólintott.

-Amúgy apud mérges a kapcsolatotok miatt?-hozta fel Nam.

-Nem hiszem.Max leelenőrzi,hogy illik e hozzám.-vontam vállat.Jimin felnevetett.

-Majd biztos leméri,hogy melyikőtöknek nagyobb a himbilimbije.Ha az övé,akkor nyert ügyed van és szeretni fog,ha fordítva akkor kitilt a házból,vagy vág le belőle.

-Ez beteg-jelentettük ki egyszerre.

-Menjetek akkor öltözni!A sütit elcsomagolom és indulhatunk is!-szólt közbe nagyi.

-Öltözzünk egyenruhába!-javasoltam már a szobánkban.

-Rajta-nyitotta ki nekem a szekrényét,hogy válogassak.Elkezdtem keresni hasonló ruhát az enyémhez a nagy szekrényében.