I'm in love with a Warlock

It is wrong to tell lies

A mai is egy átlagos nap volt az Intézetben, mindenhol felfegyverzett árnyvadászok mozgolódtak, várva a feladatukra. Alec mindenkinek kiadta a teendőket, majd berekesztette a gyűlést. Amikor oszlani kezdett a tömeg, észrevett egy ismerős alakot. Magnus Bane támaszkodott a főcsarnok egyik tartóoszlopának, karjait mellkasa előtt összefonta, pontosan olyan pózban, mint legutóbb, amikor Alec nekiadta a felsőjét. Az emlék hatására hányinger fogta el, azóta is arról elmélkedik, hogy a boszorkánymester mit csinál a kedvenc pulóverével, amit Jacetől kapott. Egy gondolaton többször is megragadt, és azt csűrte-csavarta, egészen addig, amíg el nem vesztette a fonalat. Vajon mit akar? Azt hittem végre nyugtom lehet tőle. Alec végigsimított a bal alkarján, miközben azon gondolkodott, hogy mégis miért jött a boszorkánymester. Nem volt ínyére a látogatás, az Intézet fejeként sok dolga volt, rengeteg felelősség nyomta a vállát. - Örülök, hogy látlak, Alexander! - Magnus hangja vidáman csengett, majd ellökte magát az oszloptól. Lassan közeledett Alec felé, a fiú hátrébb lépett, nem akarta érezni a férfi mérhetetlen varázserejét. - Én is örülök, azt hiszem... - Nyelt egyet. Magnus végül elé lépett, Alec nem menekülhetett előle. - Te félsz tőlem. - Állapította meg Magnus egy mélyreható pillantással. - Nem, csak morbid volt az a múltkori dolog. - Alec hangja olyan volt, akár egy kislányé, aki mindjárt sírva fakad. - Lefeküdtünk volna? Nem is emlékszem rá. - Magnus csettintett egyet, mire Alec összehúzta magát. - Nyugalom, ez csak egy ital. - Suhintotta el a poharat a boszorkánymester a fiatal fiú orra előtt. Alec felvont szemöldökkel sóhajtott, majd oldalra nézve kezdett bele a mondandójába. - Ha veled lefeküdni morbid dolog, akkor örülök neki, hogy nem tettem meg. - Magnus majdnem kiköpte az italt, amikor Alec szúrós szemekkel tolta el magától, hogy elmenjen mellette. - Különben meg... Sosem feküdnék le egy pasival sem, van barátnőm. - Ezzel Alec otthagyta a tátott szájú Magnust.

~

Magnus azonnal hazaportálozott, miután a fiatal árnyvadász otthagyta. Nem tűnt hazugságnak, amit állított... De akkor... Miért pirult el néhány megjegyzésre? Idióta, természetes, hogy elpirul, ha direkt zavarba hozod. Magnus a tenyerébe temette az arcát, keserű szájízzel állt fel a kanapéról, hogy utána a hálószobába vegye az irányt. Ágya üres volt, mint mindig, ahogyan a szíve is. Camille után Alec volt az egyetlen, aki képes volt egy csepp kis érzelmet kiváltani belőle. Befeküdt a vörös ágyneműbe, párnát csúsztatott a feje alá, és magához szorította a fiútól kapott ruhadarabot. Imádta, olyan illata volt, mint a tulajdonosának. A csokoládébarna szempárt, és a hozzá társuló ében fekete hajat juttatta eszébe. Egyszerre volt kedve mosolyogni és sírni is. Miért nem szereti senki? Miért hanyagolják?

...

Alec morcosan forgolódott az ágyában. Nem tudott elaludni. Rosszul érezte magát, hogy hazudott Magnusnak, még akkor is, ha nem kedvelte túlzottan a férfit. Szülei arra tanították, hogy mindig az igazat mondja... Ha édesanyja mellette lenne, tudna segíteni eme nehéz órákban. Bár ez nem olyan biztos, ugyanis Maryse megvetette az Alvilágiakkal a kapcsolatteremtést. Alec szíve összeszorult. Nem akart ma már az anyjára gondolni, mégis az ő nevét bőgve aludt el. Másnap reggel nem volt hajlandó felkelni. Izzyre hagyta a főnökösdit, amíg kipiheni magát lelkileg. Talán valaki segíthetne ebben... Alec villámgyorsan öltözött fel, majd kifutott az Intézetből, hogy a boszorkánymester lakásához sétáljon.
Amikor odaért, erőteljesen bekopogott az ajtón. - Magnus, itt Alec, engedj be! - A férfi nyúzottnak tűnt, amikor ajtót nyitott neki. - Ha megint azért jöttél, hogy a nagy semmiért vigyél be, akkor jobb, ha elmész. - Alec összehúzott szemekkel lépett be a lakásba. - Azért jöttem, hogy megigyak veled egy italt. - A tegnapi után van képed mosolyogva beállítani hozzám? - Alec... Menj el. Most nem vagyok iszogatós kedvemben. - A fekete hajú fiú sóhajtott egyet, látszott rajta, hogy csalódott, de ez Magnust a tegnapi után egyáltalán nem érdekelte. Mágiával kinyitotta előtte az ajtót, majd intett egyet felé. - Menj el. Nem mondom többször. - Alec így is tett, a boszorkánymester a történések ellenére is remélte, hogy nem most látja utoljára a Lightwood fiút.