I'm in love with a Warlock

How to be a perfect boyfriend? Step by step.

Sziasztok! Ez a fejezet lett a szívem csücske. Ici picit hosszú lett, de remélem nem unjátok meg. Jó olvasást, puszi. :3

Egy árnyvadász meghódítása igen hosszas és gyötrelmes munka, pláne egy alviláginak. Most viszont meghazudtolta magát az elmélet. Alig két hete ismeri Alecet, mégis... A fiatal fiú – Magnus nagy csodálatára – egyáltalán nem viselkedett vele ellenségesen abban a pár napban. Csupán zavartnak érezte magát a férfi közelében, de ezért nem hibáztathatta, nem is akarta. Tetszett neki, ahogy Alec elvörösödik egyes bókjaitól.

Csókjuk után ismét megpróbálta marasztalni vendégét, de az makacsan annyi felelt, hogy kötelességei vannak. Elmenetele előtt azonban mondott még valamit, amit nem biztos, hogy ki akart mondani. Szeretnélek még látni, Magnus. Még most is csengtek a fülében ezek a szavak, pedig Alec már legalább fél órája nincs vele. Melegség töltötte el a boszorkánymester bensőjét, ahogy az árnyvadász fiúra gondolt. Egyszerre idézte fel a csók hevességét, és azt a kis gondolatot, amit hanyagul az agya lomtárába sepert. Alec a szőke árnyvadászt szereti, nem? Akkor csak azért csókolta meg, mert valamilyen szinten vonzódik hozzá? Nem, Alec sosem tenne ilyen aljas dolgot. Fel kell hívnom! Ezután a kijelentés után, Magnus a telefonjáért nyúlt, a névjegyek közül előkereste Alecet. Igazából nem is kereste. Ő volt az egyetlen „A” betűs név a listában. Egy darabig csak szemezett a kijelzővel, majd a név módosítása opciót választotta. Alec Lightwood helyett Alexander lett. Imádta kiejteni a fiú nevét, egyszerűen megbabonázta. Örült neki, hogy rajta kívül senki más nem szólítja őt a teljes nevén. Miután beállította a tetszőleges nevet, még mindig szemezett a képernyővel. Talán felhívom később. Hátha most fontos dolga van.

...

Alec nem kicsit volt zavarban, amikor visszatért az Intézet falai közé. Isabelle éppen a mai eligazítást rekesztette be, mielőtt azonban elköszönt volna, megpillantotta bátyját. Egy apró mosolyt festett fel arcára, majd feloszlatta a tömeget. - Jó munkát mindenkinek! - Ezzel már rohanni is kezdett Alec felé. - Hol voltál? - Izzy csilingelő hangjára oldalra kapta a fejét, majd lesütötte a szemét. Húga elállta útját, mikor a fiú beleütközött, megtorpant a térképasztal mellett, majd a szélére fogott. Nagy levegőt vett, mielőtt elmondta volna, hogy csókolózott a boszorkánymesterrel. Még a részletekbe is belement, amitől Izzy arcán kiszélesedett a mosoly. - Örülök, hogy végre összejöttetek! - Alec szemei elkerekedtek. - Mi nem járunk, Iz. - A lány oldalba könyökölte bátyját. - Hatalmas hiba, Alec. Hatalmas hiba. - Ingatta meg a fejét a boldog Isabelle. - Mit kéne most csinálnom? Rábólintottam az ajánlatra... Már nem vonhatom vissza, Iz? - Izzy Alec vállára tette kezeit, majd komolyan a szemeibe nézett. - Ne ijedj be, csak veled akar aludni, és ez hihetetlenül aranyos! - Alec ráharapott a nyelvére. Magnusra minden jelző illett, kivéve az aranyos. - A kiscicák aranyosak. Magnus nem kiscica. - Isabelle felvonta ívelt szemöldökeit. - Valóban nem kicsi, de a macskákra kicsit hasonlít. - Alec értetlenül nézett húgára, aki a szemeit vizslatta. - Emlékezz csak vissza a szemeire. - Ennyi magyarázat bőven elegendő volt a fiú számára, Izzynek igaza van. Magnus kicsit hasonlít a macskákra, de ettől még nem lesz aranyos Alec számára. A férfiről azzal próbálta elterelni gondolatait, hogy fáradtan felsóhajtott, majd ujjait elmerítette fekete tincsei között. Nem járt sikerrel, minduntalan Magnus járt a fejében, a mosoly az arcán, miután ajkaik elváltak egymástól, a negédes hangja, amikor maradásra akarta bírni. Szinte felelevenedett előtte a férfi nappalija, és a pillanat, amiben csak ők léteztek. Alecben megmozdult valami, valami amit nem tudott beazonsítani. Isabelle észrevette a gyötrődő arckifejezést, de nem mondott semmit. Egészen addig Alec sem szólt, amíg el nem kezdett rezegni a zsebében a telefonja. A készülék ismeretlen számot mutatott. Alec habozott felvenni, ám húga bólintására végül megnyomta a kis zöld telefon ikonját. - Halló...? - Szólt bele bizonytalan hangon. - Alexander! Úgy örülök, hogy hallom a hangod. - Alec nem látta, de érezte, hogy a boszorkánymester mosolyog. - Magnus...  - A fiatal fiú elpirult, majd zavarát leplezve elindult a gyakorlótér felé. Húga az orra alatt vigyorgott, közben már indulni készült, amit nem sokkal később meg is tett. - Kapsz egy pirospontot, amiért kitaláltad, hogy én vagyok. - A férfi öblösen felnevetett. A vonal másik végén álló egy pillanatra elvigyorodott. - Csak egyetlen pirospontot? Ez kegyetlenség, nem gondolod? - Alec nekidőlt az egyik falnak. Farzsebébe csúsztatta szabad kezét, a mozdulattól lejjebb került csípőjén a farmer. Kivillant egy rúnatetoválás , ami fekete színével teljesen elütött a fehér bőrétől. - Örömömre szolgál, hogy ilyen jó a kedved azok után is, hogy faképnél hagytál a csókunk után. - Alec az ajkába harapott. Szavakat formált, ám először nem jött ki hang a száján. - Figyelj, Magnus... Nem akartalak egyedül hagyni, de mint mondtam, nekem vannak kötelességeim. Nem vagyok te, hogy legyen időm mindenfélére. - Magnus apró vonallá préselte a száját. - Nem lepődnék meg, hogy ilyesmit hallok egy Lightwoodtól, de mivel te vagy az a bizonyos Lightwood... - A férfi felsóhajtott, Alec már épp bocsánatot akart kérni, de Magnus folytatta. - Csalódott vagyok, Alexander. És tudod, hogy miért? - Alec megrázta a fejét. - Fogalmam sincs. - A boszorkánymester szemöldöke a haja vonaláig szökött fel. - Te mondtad, hogy szeretnél még látni, most viszont leráznál. Mire véljem ezt, Alec? - Alec álla a földet verdeste. A most érkező Clary furán nézett a fiúra. - Sajnálom, Magnus. Nem akartalak megbántani... Én csak... - Kezdett volna mentegetőzni, de Magnus megállította benne. - Alexander, ha nehezen adod magad az nekem egyáltalán nem probléma, szeretem a kihívásokat, de... - Ott volt az a hűvös de, amitől Alecet kirázta a hideg. - Ha nem tudsz viszonyulni hozzám, ahhoz, ami vagyok... Akkor ez az egész kapcsolat halálra van ítélve, ha egyáltalán lehet ezt kapcsolatnak nevezni. - Alec teljesen meglepődött. - Tudok viszonyulni hozzád, ez nem arról szól, hogy mi vagy. - Magnus csilingelő hangon felnevetett. - Bárcsak felvehetném amit az előbb mondtál! - Alec zavartan húzta össze magát. Magnus annak ellenére is érezte a fiú feszengését, hogy csak telefonon beszéltek. - Ezzel azt akarod mondani, hogy csak vicceltél a halálra ítélt kapcsolattal? - Magnus mosolygott. - Ez az egész veszekedősdi erre az egy mondatodra ment ki, drága Alexander! Boldog vagyok, hogy nem zavar téged az Alvilági mivoltam. - Alec torka összeszorult. Ettől a kis apróságtól egy csók elejéig megfeledkezhetett, de egy életre nem tudja félretenni. Legalábbis ezt gondolta. - Én meg már azt hittem, hogy megsértettem Brooklyn fő boszorkánymesterét. - Egyszerre nevettek fel, Alecnek fogalma sem volt róla, hogy miért, de jól esett neki. Magnus nyilván a miheztartás végett kacagott, ám ebben Alec annyira nem volt biztos. - A szép szemű fiúk a gyengéim, Alec, ők nehezebben sértenek meg, mint mondjuk egy tündér. - A fiatal fiú arcán halvány pír jelent meg, ami fokozottan váltott vörösebb színre. - Most elpirultál? - Magnus hangjában vidámság bujkált, Alec ugyanazt az édes beszédstílust hallotta, mint reggel. - Igen... - A boszorkánymester lázas izgalommal lépkedett egyik lábáról a másikra, miközben Miau Ce-Tung a vállába kapaszkodott. A macska körmei nem tettek kárt Magnus ruhájában. A férfi egy flitteres nadrágot viselt, hozzá egy makulátlan, aranyra festett lakkcipőt, felső gyanánt pedig egy selyemből készült elöl nyitott mellényt vett fel. - Gondolom nem csak azért hívtál, hogy halld a hangom. - Alec ezt valószínűtlennek tartotta, ilyet csak a szerelmespárok csinálnak, ők ketten pedig a szerelmespár megnevezés közelében sem voltak. - Valójában... Részben azért hívtalak. Részben pedig azért, mert szeretnélek elhívni valahová! - Alec kerek szemeit látva, Clary nagyon kíváncsi lett a beszélgetésre a másik féltől. - Öhm... Az attól függ... - Alec megvakarta a fejét, görcsbe rándult gyomorral várta a választ. - Mitől függ, szépfiú? - Magnus szavai mosolyt csaltak a fiú arcára. Clary a szája elé kapott meglepettségében. Alecet szinte sosem látni mosolyogni. - Attól, hogy hova akarsz vinni. - Magnus egy pillanatra elgondolkodott. - A Takiba egy romantikus vacsorára, aztán egy kellemes sétára a Central Parkba... Kéz a kézben. - Alec ismét elpirult. A gondolat, hogy Magnus kezét fogja... Elég érdekesnek hatott. És ott van még azaz ominózus vacsora... Nagyon kíváncsi rá, már most. Pedig még bele sem ment... - Rendben! - Magnus örömében nem jutott szóhoz. Végül mégis megerőltette magát, és belesuttogott egy erőtlen „sziát” a telefonba, mielőtt bontotta volna a vonalat.