I'm in love with a Warlock

The Seelies are beautiful

(Innentől kezdve ez lesz a dizájn. Jobban átlátható.)

- Nem úgy kérlek erre, mint barát - kezdett bele Raphael a meggyőző beszédébe. -, hanem úgy, mint a New Yorki vámpírklán vezetője.

Magnus felhúzta az orrát, pontosan úgy, mintha valami büdöset érezne. - Bárhogy kérsz meg, a válaszom akkor is nem lesz - mondta.

- Magnus! Azt sem tudod, hogy mit akarok kérni. Legalább hallgass meg - csattant fel a vámpír. Magnus sóhajtott egyet, aztán intett a fiú felé.

- Legyen hát, beszélj.

Raphael mormogott valamit, majd félretéve a csípős megjegyzéseit elkezdte felvázolni a dolgokat. - Arra akarlak megkérni, hogy beszélj az Árnyvadászokkal.

- Miért? - kérdezte a boszorkánymester. - Simon nem tudna? Vagy esetleg te?

Raphael idegesen szorította meg a fotel karfáját. Hegyes körmei majdhogynem felszakították a drága szövetet. - Simon... Simon most nem tud beszélni velük... Mert róla van szó. A tündérek az udvarukban tartják.

- És ehhez miért is kell beszélnem az Árnyvadászokkal?

- Mert nem mondhatom el nekik, hogy figyelmetlenségből elhagytam azt az idiótát! - emelte fel a hangját Raphael. - Te feltartod őket, amíg én elmegyek Simonért.

- Ez volna a fergeteges terved? - Raphael bólintott. Magnus fáradtan felsóhajtott. - Beszélek az Árnyvadászokkal, de akkor te megígéred, hogy a Dumortban maradsz.

- Mi? Miért? Az én felelősségem a tökfej.

- ... és el is veszítetted - emlékeztette Magnus.

- Nem ez a lényeg! - üvöltött Raphael. Magnus a pillantásával tette fel a kérdést: „Akkor mi az?". - Haza kell hoz...

- Majd Clary Fairchild és a többiek visszahozzák - vágott a fiú szavába a boszorkánymester.

A vámpír kelletlenül megadta magát. Magnus az ajtóhoz kísérte, hogy hazaküldje, mielőtt feljön a nap. A fiú indulás előtt még szóra nyitotta a száját, de Magnus megelőzte a beszédben.

- Beszélni fogok velük, ne aggódj. Simon épségben hazatér majd a hotelbe.

~

Amikor Magnus megérkezett az Intézetbe nem gondolta volna, hogy menekülni akar, amint meglátja Alecet. Az ifjú árnyvadász egy lyukacsos pulóvert viselt. Karjain mindannyiszor megfeszült a szövet, ahányszor megforgatta a kezében tartott szeráfpengét. Rajta kívül csak Magnus és néhány nephilim tartózkodott a helységben. A boszorkánymester kelletlenül sétált Alec mellé.

- Szia – köszöntötte Alec egy halovány mosoly kíséretében.

- Szia…

- Mi járatban? – kérdezte a fiú, miközben a helyére illesztette a szeráfpengét.

- Raphael küldött, hogy beszéljek veletek. Sheldonról…, akarom mondani Simonról van szó.

- Mi történt a vérszívóval? – Jace jelent meg Alec mellett. Rakoncátlanul a szemébe hulló haját egy könnyed mozdulattal nyalta hátra.