I'm in love with a Warlock

Trap for a vampire

Camille békésen aludt a sötét szobában, míg Magnus egy ital társaságában üldögélt a teraszon. Gondolatai az Intézetben látott, fekete hajú fiún jártak. Vajon ki ő? Miért viselkedett úgy? Miért akarta megtámadni?
Kis agymunka, és máris felütötte fejét egy gondolat: Így utólag rosszul jött ki, hogy késtem. - A férfi nem tudta részvétét nyilvánítani a halott felé. Hiába nem kedvelték egymást túlzottan, a tiszteletet meg kellett adni... Vagyis meg kellett volna, de Magnus nem tette. Nem is tudta volna megtenni, túlságosan is lefoglalta a fiú... A fiú, akinek még a nevét sem tudja. Annyira azonban nem stresszel emiatt, ő egy nagyhatalmú boszorkánymester, az árnyvadászoknak szükségük van rá. Lesz még alkalma találkozni a fekete hajával és a barna szemeivel. Elmélkedését a Lightwood fiúról egy halk nesz szakította félbe. Camille ébredezik. Ideje munkához látni. - Camille, kedvesem... - Magnus óvatosan felemelte az élőhalott lányt, majd a nappali padlójára helyezte. Egy nagy ketrecbe varázsolta. Már csak arra kell várni, hogy a tegnapi italba tett altató hatása elmúljon. A lány már egy hete nála van, végre sikerült döntenie, reméli, hogy jó döntést hozott...

~

Alec tartotta magát az ígéretéhez; egy szemhunyásnyit sem aludt. A mostani helyzetben az volt a legrosszabb, hogy még nem is sikerült kideríteni, ki a tettes. A fiú szégyellte magát miatta. Ennek tetejében pedig ott vannak az anyjával történtek... Elmorzsol egy könnycseppet. Nem fog sírni. Nem gyengének nevelték. - Alec... Minden rendben? - Isabelle lassan közelített bátyja felé, lábán egy új magassarkú díszelgett. Bézs színével elütött a fekete ruhától, amit viselt. Leül a fiú mellé, ujjaival megsimogatta arcát. - Nem igazán. Még mindig nem tudom, hogy hol van az a rohadék. Ügyesen rejtőzhet... - Alec megvakarta tarkóját, Izzy azonnal felpattant mellőle. - Mi van, ha... Elrejti előlünk valaki? - Alec felvonta a szemöldökkel. - Arra gondolsz...? - A lány bólintott. Alec fejében összeállt végre valahára a kép. Egy boszorkánymester segített Camillenak. Meg kell állítani őket, minél előbb. - Riadókészültséget rendelek el! - Alec magára vette dzsekijét, miközben a központi részbe sétált. - Keressetek boszorkánymestereket, akik kapcsolatban állnak Camille Belcourtal! - Jace és Clary futva léptek be a központi részbe. - Mi folyik itt, Alec? - Jace parabataia vállára tette a kezét. Szőke haja zilált volt, mellkasa gyorsan telt meg levegővel, annak ellenére, hogy szaggatottam vette. Clary ennek a szoros ellentéte volt, vörös haja rendezetten ölelte körbe arcát, normálisan vette a levegőt. Alec meglepetten nézett végig mindkettőn, majd megköszörülte a torkát. - Olyanokat keresünk, akik kapcsolatban állnak Camille-lal. Valaki elrejti, innentől magától értetődő, hogy kiket keresünk. - Clary arcára valami furcsa kifejezés költözött. Alec türelmetlenül végigsimított a halántékán. - Ha meglesz a boszorkánymester, meglesz Camille is. - Mondta egyszerűen a fekete hajú fiú. - De melyik boszorkánymester lenne olyan ostoba, hogy kiszabadítsa? - Clary elgondolkodott a saját szavain, mielőtt tovább folytatta volna. - Előbb utóbb megtaláltuk volna... - Alec megcsapta a vörös kezét. - Ki mondta, hogy még ott van? Csak azt mondtam, hogy meglesz. - Isabelle mérgesen taposott bátyja lábára. - Azt sem mondta senki, hogy ki az a bizonyos boszorkánymester, az is lehet, hogy halott, vagy egy másik kontinensen van, és mivel azokat körözzük, akik portáloztatnak minket... Nehéz dolgunk lenne. - Igazad van... Jace, gyere velem. Körülnézünk az itteni gyanúsítottak között. - Alec végigsimított a térképasztal egyik pontján. Magnus Bane lakosztálya... Nagyon nyelt. - Alec, baj van? - Jace aggódó hangja felrázta a fiút. - Nem, semmi. Én ide megyek. Te oda. Szívás, hogy itt csak ketten vannak. - Izzy megveregette testvére hátát. - Elkísérlek, nem aludtál semmit, nem kockázatok, hogy megsérülsz. Jacet pedig Clary elkíséri. - A legidősebb Lightwood bólintott. - Rendben. Akkor menjünk. - Magukhoz vették fegyvereiket és már indultak is.

~

- Hogy teheted ezt azzal, akit szeretsz?! - Magnus egy újabb poharat vágott a földhöz. Ez már a huszadik, még a végén mást is összetör. -  Ez nekem sem könnyű, Camille, de meg kell tennem. Ez a helyes. - A nő szemei vörösen felizzottak. A férfi ezt az alkalmat választja, hogy elküldje vendégét a Klávénak. Miután a portál bezárult, csettintett egyet, mire az összes pohár, amelyet szétzúzott, épen és egészségesen a polcra termett. Éppen helyet foglalt volna egy fotelben, amikor éles kopogás zavarta meg. Az ajtóhoz lépett hát, és kinyitotta... A látvány, ami elé tárult... Nem csak felejthetetlen, de kényelmetlen is volt. - Miben segíthetek, árnyvadászok? - Lépett el az útból Magnus, hogy beengedje vendégeit. A két fiatal egyből nézelődni kezdett. - Nem loptam el semmit, amikor édesanyátok temetésén voltam. Ha valami hiányzik, ne nálam keressétek. - Alec felnevetett. - Camillet keressük. Tudjuk, hogy rejtegeti egy boszorkánymester, különben már aznap megtaláltuk volna, amikor eltűnt a hotelból. - Magnust kirázta a hideg egy pillanatra, Alec megvető tekintete, amit neki szegezett ijesztő volt. Cseppet sem hasonlított, ahhoz a törékeny fiúhoz, aki a múltkor megtetszett neki. Ezzel a nézéssel olyan volt, mint egy hideg eleganciába csomagolt vörösbor, aminek olyan aromája van, hogy a közelében lévőket egyből magához édesgeti. Egyszerre jelentett veszélyt és kihívást a boszorkánymester számára. Ezer örömmel elfogadta a felkérést, de még nem fog táncolni az ördöggel. - És engem gyanúsítotok vele? - Magnus szája szélén egy hatalmas mosoly bujkált. - Van egy rossz és egy jó hírem. Melyikkel kezdjem? - Izzy és Alec összenéztek, egyszerre kérték a rossz hírt. - Sajnálatos módon már nincs nálam Camille. - Megint egyszerre beszéltek. - És mi a jó? - Le sem tagadhatnák, hogy. testvérek - Az, hogy azért hoztam el a hotelból, hogy átadjam a Klávénak...