I'm in love with a Warlock

Help, my friend is dying 2/2

...

Alec alig kapott levegőt, amikor felült az ágyában. Azonnal magára kapott egy pólót, és kirohant a szobájából. A szűnni nem kívánó fájdalom ellenére úgy rohant, mintha ágyúból lőtték volna ki. A központi részbe akart volna menni, de félúton megadták magukat a lábai. Olyan erővel nyúlt el a padlón, hogy a feje csattant a kövön, egy apró, de annál csúnyább vérfoltot hagyva maga után a fiú homlokán. A földön fetrengve úgy nézett ki, mint egy kilapított béka. Látása elhomályosult, érezte Jace fájdalmát, egészen addig, amíg az említett el nem ájult. Alec próbált felkelni, de olyan nehezek voltak a karjai, hogy nem járt sikerrel. Magában mérgelődött, amiért egyedül elengedte. - IZZY! JACE MEGSÉRÜLT! - Alec torka szakadtából üvöltött, remélve, hogy húga meghallja a kétségbeesett visítást. Isabelle magát is meghazudtoló gyorsasággal termett bátyja mellett. - Hova ment? - Kérdezte a lány, alig vett levegőt, közben görcsösen fogta Alec kezét. - Épp azt akartam kideríteni, de amint láthatod, nem jött össze. - Izzy felsegítette a földről testvérét, majd elindultak. Amikor a központi részbe értek, már látták is, hogy hova ment Jace. Alec egyből a fegyvereiért ment volna, de Isabelle megállította. - Ilyen állapotban nem mész sehova. Alig állsz a lábadon. Szépen felhívok valakit, aki segít. - Alec felmorrant. Nem akart hallgatni húgára, de mégis visszasétált a szobájába. Izzy rögtön cselekedett, tárcsázta az egyetlen személyt, aki segíthet ebben a helyzetben. A boszorkánymester unottan szólt bele a telefonba. - Mit szeretnél, árnyvadász? - A férfi lekezelő stílusára a lány csak mosolygott, érezte, hogyha Magnus megtudja, kinek tesz jót a segítségével, egyből felvidul. - Alec rosszul van. - Magnus nyelt egyet, haragudott a fiúra, de nem akarta, hogy bármi baja legyen. Egy határozott mozdulattal kinyomta a telefont, majd az Intézetbe portálozott. - Mi baja van? - Isabelle elmosolyodott, amint megjelent mellette az ideges boszorkánymester. Magnus annyira nyugtalan volt, hogy talán még a körmét is rágta volna, ha nem tartja undorítónak. - Jace megsérült, mivel parabataiok, érzik egymás fájdalmát. - A férfi a szája elé kapta a kezét, kék körmein megcsillant a fény. - A Jade Wolf környékén van. - Magnus bólintott, majd megnyitotta a portált. Az étterem előtt álltak meg, mindketten körbenéztek. Isabelle szeme megakadt fogadott testvérén. Jace ázott a saját vérében, mellkasa néha megemelkedett, ezzel sugallt arra, hogy még életben van. Izzy megkönnyebbülten felsóhajtott, Magnus csodálkozva figyelte, ahogy a lány a hatalmas sarkú cipőjével a sebesült fiúhoz fut. Csak kis hezitálás után indult el. Nem azért teszem, mert szerelmes vagyok belé... Ennél nagyobb hazugságot talán még nem mondott magának. Pontosan tudta, hogy azért segít a szőkén, hogy Alec végre észrevegye, és ne hagyja a figyelmén kívül. Akár az Angyalhoz is imádkozna, ha ezzel magához csábítja a fekete hajút. Egy pillanatra elgondolkodott, Camille iránt érzett valaha így? Vagy csak kábította magát? Nem tudta, de ez nem is érdekelte már. Mindent belead, hogy megmentse Jace életét, remélve, hogy Alec többé nem lesz vele távolságtartó. Letérdelt hát a fiú mellé, kezéből kék lángok törtek fel, koncentrált. A macskaszemek megjelentek, sárgává tették barna íriszét. Jace felkiáltott, szemei aranyban kápráztak egy másodpercre. Aktiválta a gyógyulás rúnáját. Állapította meg Isabelle, kár, hogy ez nem tud segíteni rajta. A méreg annyira elterjedt, hogy már csak Magnus tudja megmenteni. A boszorkánymester feszülten húzta ki magát, majd lassabban húzta végig kezeit a fiú felett, a mozdulat intenzívebb lett, így több mágia szabadult ki a férfiből, egyre jobban gyengítve őt. - Isabelle... Hívd Alexandert, szükségem van rá... - Ahogy ezt kimondta, Izzy egyből tárcsázta bátyját. - Alec, szükségünk van rád, siess! - Az említett nem szólt semmit, még a telefont is elfelejtette letenni. Ismét úgy rohant, mintha ágyúból lőtték volna ki. Az adrenalin hatására a fájdalmat sem érezte, szíve a torkában dobogott, miközben Nem York utcáit szelte, hosszú lábai majdnem összeakadtak, sosem volt ilyen gyors. Tudta, hogyha nem ér oda, nemcsak Jace hal meg, hanem félig ő is. A rakpart előtti utcában figyelmetlen volt, így elcsapták, amikor át akart futni a túloldalra. Repült néhány métert, majd egy fa tövében állt meg. Elkáromkodta magát, irónjáért nyúlt, felhúzta felsőjét, majd aktiválta a megfelelő rúnát. Eltette a kis eszközt. Valahogy feltápászkodott, s már rohant is tovább. Nem állíthatta meg semmi. A rakparton ismét elesett, nadrágja felszakadt a térdénél. Izzy megpillantotta, levette cipőjét, mire Alec felemelte a fejét a deszkákról, a lány már nyújtotta a karját, hogy felsegítse. Hálásan elmosolyodott, majd húga oldalán ment a sebesülthöz. Magnus már annyira elgyengült, hogy majdnem elnyúlt a földön. Alec fél kezével átölelte a boszorkánymester derekát, támaszt adott neki. Magnus lehunyta szemeit, mosolygott. A fiú keze alatt felforrósodott a bőre, bizsergés járta át. - Szükségem van az erődre. - Magnus Alecre emelte macskaszemeit, a fiatal árnyvadász beharapta alsó ajkát, majd rekedtes hangon megszólalt. - Vedd el, ami kell. - Alec megfogta Magnus kezét, ezzel erőt adva neki. Együtt gyógyították meg Jacet, aki először nem is tudta, hogy hol van. Csak azután jutott el a tudatáig, hogy mi is történt, amikor Alec magához ölelte, a szőke felszisszent a fájdalomra. - Ne olyan erősen, fáj... - Alec gúnyosan elvigyorodott. - Megérdemled. - Magnus leporolta magát, majd felállt. Épp nyitott volna egy portált, de egy kéz a vállán megállította. - Magnus, én... Köszönöm a segítséged. Ha te nem lennél... - A boszorkánymester szája mosolyra görbült, amikor Alec ajkára tette egyik ujját. - Értelek. - A fiú elvigyorodott, majd magához szorította Magnust. Az említett nagyokat pislogott, de végül viszonozta a gesztust. - Most már... Iszogatós kedvedben vagy? - Az ifjú árnyvadász félve tette fel a kérdést. Magnus úgy tett, mintha gondolkodna az ajánlaton, majd egyszerűen felelt. - Felveszek valami kevésbé porosat. - Magnus csettintett egyet, mire a portál megjelent Alec mögött. - Ellopom a szépfiút egy kicsit, meglesztek? - Jace és Izzy egyszerre bólintott, a lány ajkán hatalmas mosoly ült, amit nem tervezett levakarni. Magnus megfogta Alec alkarját, együtt léptek be a portálba, másodpercek alatt a boszorkánymester fényűző lakásán találták magukat. - Ülj le - Mutatott a kanapéra a házigazda -, mindjárt jövök. - Amíg Magnus a szobájában tevékenykedett, Alec leült, és körülnézett. A boszorkánymestert jellemző, élénk színeken volt a hangsúly. Kifejezetten tetszett a fiúnak. Mikor Magnus kijött az új öltözékében, a lábai mellett egy macska sétált. Felkapta a jószágot, mielőtt még leült volna vendége mellé. Néhány percig csak bámultak egymásra, Alec arca kezdett vörösödni, Magnus erre jóízűen felnevetett. Átadta a macskát a fekete hajúnak, hogy a konyhába menve, elkészítse az italokat. Alec szórakozottan simogatta az állat fejét, amíg várt a férfire. Magnus kicsivel később belépett, mindkét kezében tartott egy-egy poharat. Az egyik ital kék volt, a másik pedig fehér. Az idősebb leheveredett a fiatalabb mellé, majd kezébe adta az egyik poharat. A fehéret kapta, belekortyolt volna, de Magnus megállította. Tenyerét végighúzta a pohár szája felett, mire az ital kék lángokkal kápráztatta el Alecet. Felvont szemöldökkel nézett a mellette ülőre, aki csak mosolyogva vállat vont, majd kortyolt egyet. Alec is így tett. Az alkohol ízétől bizsergett a torka, a mai nap után jót tett neki. Kis hallgatás után az ifjú árnyvadász megszólalt, már nem bírta elviselni, hogy csak a macska dorombolását hallgatták, egyébként az állat nagyszerűen érezte magát a fiú ölében. - Milyen erőre volt szükséged? - Magnus szórakozottan játszott a pohara peremén. - Biztosan tudni akarod, Alexander? - Alec bólintott. - Szűz árnyvadász energiára.