I'm in love with a Warlock

Don't leave me alone...

Hosszú, kínkeserves napok teltek el a randevú óta. Alec nem kereste Magnust, és a boszorkánymester sem kereste őt. Úgy tűnt, hogy minden kapcsolat megszakadt köztük. Aztán hirtelen történt valami, amire a fiatal árnyvadász nem számított. Magnus SMSt írt neki. Amint a szöveg végére ért majd' megszakadt a szíve. Olyan volt akár egy szerelmes levél. Sosem kapott ilyet. Meg akarta őrizni, ki akarta tenni a falára, de eszébe jutott, hogy apja bármikor meglátogathatja... Izzy volt az egyetlen Claryn kívül, aki tudott Alec másságáról. Azt szerette volna, ha ez így is marad... Ezért fogta magát és elmentette az SMSt. Álmatlan éjszakáin ezt fogja olvasgatni.

~

Magnus számított valami válaszra, ám rá kellett jönnie, hogy Alec nem fog visszaírni neki. Hiába próbálkozik, most kudarcot vallott. Nem akarta beismerni, de ezúttal vesztett. A délután folyamán szépen besétál az Intézetbe, és szakít a fiúval. Akármennyire is fájdalmas lesz... Megteszi. Nem fogja halogatni a dolgot, mint Camille esetében. Most viszont kitisztítja a gondolatait egy pohár martini, és Catarina társaságában. A boszorkánymester azonnal a telefonja után nyúlt, hogy tárcsázza barátnője számát. Catarina mindig segített neki. Ő volt a legjobb barátja Ragnor Fell mellett. - Nem, nem megyek el veled sehova! - Catarina hangja késként vájt Magnus fülébe. - Én is örülök, hogy hallok felőled... - A boszorkánymesternő felhúzta a szemöldökét a vonal másik végén. - Most nem igazán alkalmas, Magnus... Éppen „dolgozom”. - Magnus felsóhajtott. - Catarina, ha nem akarsz velem beszélni, inkább ne is vedd fel a telefont. Ezzel mindkettőnknek könnyebb lenne. - A férfi már kinyomta volna a telefont, de barátnője megállította. - Neked szerelmi bánatod van... - Magnus nyelt egyet, közben visszagondolt a múltkori randevúra. Olyan gyorsan söpörte az agya lomtárába azt az estét, hogy majdnem beleszédült. - Szerelmi bánatom? Tévedsz, Catarina. - A nő a fejét fogva sóhajtozott. - Évszázadok óta ismerlek, engem ugyan nem versz át. Egy perc és ott vagyok.

Catarina nem hazudtolta meg magát, nem telt bele egy perc, ő máris Magnus mellett állt, és barátias mozdulattal a vállára fogott. A férfi szomorúan nézett rá. Lassan leültek a kanapéra, aztán előkerült a whisky és nem volt megállás. Magnus részegnek érezte magát, és az is volt. Évszázadok óta nem rúgott be. Tetszett neki ez az érzés. Mindig mámorító és kellemes volt számára. Ilyenkor minden gondját elfelejtette. Ám most valami nem akart kiürülni a fejéből. Alec. Maga előtt látta a fiú zilált alakját, amint a tűzijáték alatt csókolóznak. A szíve összeszorult. Catarina már rég kiütötte magát, a padlón feküdt, a fizika törvényeit több pontban is megszegő pózban.

A férfi az órájára pillantott. 14:29. Ideje szakítani az ifjú Lightwoodal! Azonban mielőtt elindult volna, magához vett pár francia bagettet, hogy némileg felszívja velük az alkoholt. Még utoljára ránézett barátnőjére. Él. Állapította meg a férfi, majd dülöngélve kilépett a lépcsőházba.

...

Alec Jace-szel edzett ma. A fekete hajú minden ütés elől kitért, ma formában érezte magát. Ellenben a szőke teljesen ellustult. Bátyja támadásai csak rontottak az amúgy is kilátástalan helyzetén. Jace két ütés között mindig a földön találta magát. Alec nem kímélte. - Álljunk le. Ma valahogy nincs kedvem semmihez. - Alec a kezét nyújtotta, amit Jace megragadott, és felhúzta magát. - Gyalázatos voltál. - A Lightwood fiú felhorkantott. Jace úgy nézett rá, mintha nem hinne a füleinek. Szúrós szemekkel nézett Alecre, aki erre elhallgatott. De csak kis ideig lebegett közöttük csend. - Jace... - Az említett kérdőn felvonta a szemöldökét. - Igen? - Alec úgy érezte, mintha a torkába égtek volna a szavak. - Mit szeretnél, Alec? Várj, kitalálom... Szeretsz, én is szeretlek. Oké? - Alec szemei elkerekedtek. Igaz, hogy randizott Magnusszal, ráadásul már csókolóztak is, de a szíve még mindig Jacehez húzta. Kissé leszegte a fejét, és közeledni kezdett ajkával Jace szája felé, a szőke fiú azonban a nyakára fogott, és szorosan megölelte. - Természetes, hogy szeretlek! Ugyan már ember, parabataiok vagyunk, testvérek! - Alecben egy világ tört össze. Jace megérezte a merev mozdulatlanságot, és inkább elengedte. - Majd vacsinál találkozunk... Pihenj egyet. - Mielőtt Jace elment volna mellette,  megveregette a vállát. Ne hagyj egyedül... Nem akarok egyedül lenni... Kiáltotta volna utána, de csak tátogni tudott.

Még akkor sem mozdult, amikor Magnus belépett az edzőterembe. - Alexander...! - Kiáltotta nevetve a férfi, ekkor Alec lassan ránézett. - Én most... Én most szakítok veled!