Sóhajtva tettem be a lábam a bejárati ajtón, majd elfordítottam a kulcsot a zárban, köszöntem a nappaliban tévéző szüleimnek, aztán a lépcső felé vettem az irányt, felvánszorogtam a fokokon, majd intettem a bátyámnak, utána végre átléphettem a küszöbömön. Bezártam a nyílászárót és annak dőlve lecsúsztam a földre, majd újra sóhajtottam egyet, azonban ez őszintén tükrözte az érzelmeimet és minden aggodalmamnak utat engedett.
~
Pár órával korábban
- Mi a...?- mutatott remegő kezével a fehér hajú démonnőre Loreen.
- Megmondtam, nem?- fontam keresztbe a karjaimat, majd újra végignéztem rajtuk: teljesen halálra voltak rémülve.
- Megértem miért bámultok, de lehetne, hogy ne tegyétek?- próbált nem olyan hangon megszólalni Hurdle mint aki éppen mészárlásra készül.
- B-beszél!- csuklott el Jodie hangja.
- Persze, hogy beszélek! Miért szobor vagyok szerinted, ember?- nézett a göndör lányra a szemöldökét ráncolva.
- Most már tudhatjátok, hogy nem túloztam az „életveszély" szóval!- néztem a négy barátomra- Azonban, most mindent elmondok az elejétől kezdve, utána pedig nyugodtan kérdezhettek, amit csak akartok! Megfelel?
- Aham...- bólogattak egyöntetűen.
- Remek!- csaptam össze a két tenyerem- Nos, akkor minden egy hideg téli estén kezdődött...
Miután befejeztem a történetem a démonokkal kapcsolatban, mindannyian csendben meredtek maguk elé, de végül Carlos volt az aki, megtörte ezt.
- Tehát...mivel csak te rendelkezel a „démonszemmel", ezért ha olyan kedvükben vannak és láthatatlanosdit támad kedvük játszani, akkor mi nem láthatjuk őket, igazam van?- nézett rám.
- Így van- bólintottam, majd Jodie felemelte a kezét, úgy, mintha jelentkezne- Igen?
- Ezek után, mennyire vagyunk biztonságban?
- Sajnos fogalmam sincs, bár az biztos, hogy nem igazán növelte az esélyeiteket az, hogy mindennek a tudatába kerültetek...
- Ha nem is „ő" az, akivel a szerződést kötötted, akkor miért van itt „ő", a másik helyett?- kérdezte Jack tengerzöld szemeimbe nézve.
- Látom, nincs kedved nevekkel vesződni...- küldött felé egy gúnyos mosolyt Hurdle.
- Te is emberlánynak hívod Lilith-et, minket pedig csak emberekként emlegetsz- vonta meg a vállát. Ezt követően gondoltam bele, hogy a fiúnak mennyire igaza van, a démonok közül csak Reece és Solan hív a nevemen.
- Talán nem ember?- fonta keresztbe a karjait.
- Örülnél, ha inkább téged is „démonnő"-ként emlegetnénk?- mosolygott féloldalasan Jack.
- Tehát még nálad is vannak rosszabbak!- bökött felém hanyagul a fehér hajú.
- Oh, még egy...lényt felírhatok az utálóim listájára!- vigyorgott továbbra is a sötét hajú fiú.
- Nem igaz, hogy ti rendben vagytok ezzel!- kiáltott fel Loreen, miközben még mindig remegett.
- Lilith elmondta az igazat, nem erre számítottunk, de ő figyelmeztetett minket...-mondta Jack és barátnője mellé lépett.
- De ez..!- nézett rám kétségbeesetten.
- Sajnálom! Tudod, hogy szörnyű vagyok titoktartásban- mosolyodtam el halványan.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Angelic Demons
Фэнтези" Ördög vagy őrangyal, buddha, akármi! Kérlek, segíts rajtam! Bármit megkapsz cserébe, akármit! Amit csak kérsz, megteszem!" Lilith Price egy 16 éves átlagos emberlány, aki egy hűvös este lerövidítette hazafele vezető útját ezzel megváltoztatva az...
