Fogalmam sincs róla, hogy mennyi ideig kényeztettek Solan ajkai, de hihetetlen volt, reménytelenül szeretem, ő viszont…nos biztosan nem ezt érzi. Emlékeztetnem kellett magam, hogy csak kötelességből csókolt meg, mivel ez kellett a szolga bélyeghez, szükséges volt, nem az érzelmei diktáltak neki, semmi ilyesmiről sincs szó. A démon szája lassan engedett levegőhöz jutni, és már fel is pattant, így újra szembe került támadóimmal.
- Csak megtetted?- kérdezte végül a fehér hajú, kissé csalódott hangon.
- Nem tetszik?- húzta gúnyos vigyorra a száját- Hol is hagytuk abba?
- Inkább máskor folytatnánk, persze csak ha nem bánod!- kacsintott rám, majd a mögötte némán álldogáló másik két démonnal együtt köddé vált.
- Nagyszájú gyáva férgek!- sziszegte Solan.
- Na, és velem mi lesz?- kérdezte a sötétbarna egyén.
- Ha nem tűnsz el azonnal, akkor ezt nem fogja megtudni rajtam, és Lilith-en kívül senki.
- Milyen kemények lettünk hirtelen, pedig az előbb még alig tudtad összekaparni magad a padlóról!- nevetett, majd a következő pillanatban már inkább fuldoklott, mivel Solan beleépítette a falba, egyetlen ütéssel, és kezeit, még mindig a sötét hajú nyakán tartotta, és a másik minden próbálkozása ellenére sem engedte el.
- Még akarsz mondani valamit?- döntötte oldalra a fejét.
- Nee..hm…- nyögte ki Moan.
- Várj!- engedett a szorításon, így levegőhöz jutott, a démon köhögve zuhant a földre.
- Nem le-het, hogy ekkora erőt...adjon egyetlen ember, egyetlen tetves szolga bélyeg!- kapkodott levegőért.
- Tovább folytassuk, és akkor hátha elhiszed?- lépett egyet felé.
- Nem kell! Inkább magatokra hagylak titeket! – rázta meg tenyereit, Moan ijedten tiltakozott, és percek alatt el is tűnt.
- Jól vagy?- kérdezte Solan, miközben az ölébe kapott, és a vészkijáraton keresztül távoztunk. Milyen ironikus.
- Nem- mosolyodtam el halványan, hiszen ezt még ő sem gondolhatta komolyan!
- Persze, hogy nem…
~
Reggeli napsugarak, pontosabban hajnali, ezek szűrődtek be a redőny résein. Ezzel csak pár tucatnyi probléma volt, például nem emlékszem semmire, az ágyamban szuszogtam, a pizsamámban, betakarva. Ezek szinte hétköznapi dolgok,- leszámítva az emlékezetkiesést-de nem akkor, ha éppen a halálodon voltál előző este! Szemeimmel a démont kezdtem keresni, de nem tartózkodott a szobámba. Vajon hol lehet?- ejtettem vissza a fejem a párnámra.
- Itt vagyok!- szólalt meg hirtelen, majd a döbbenettől és ijedtségtől a földre zuhantam.
- A fejem!- tapogattam meg a tarkóm, majd idétlenül nézhettem Solan-ra, mivel nevetésben tört ki.
- Ne haragudj!- segített fel, mire fülig pirultam, és a lábam kezdtem el bámulni.
- Kérlek, ne!- könyörgött szemeivel- Ne szeress!
- Ez nem ennyire egyszerű!- nevettem kínosan.
- Nem akarom, hogy miattam szenvedj, csak utálj úgy, mint előtte, idegesítselek, minden apró tettemmel, ne azt érjem el velük, hogy csak még jobban belém ess!
- Könnyű azt mondani!- a sírás kerülgetett- Egyébként is, te ezt honnan tudod?
- Összekapcsolódott az agyunk egy része, ez az ára a szolga bélyegnek, én mindent tudok rólad, és te is, csak a gondolataimban nem tudsz olvasni!- mondta akkora nyugodtsággal, hogy legszívesebben felképeltem volna!- A helyedben nem tenném!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Angelic Demons
Fantasia" Ördög vagy őrangyal, buddha, akármi! Kérlek, segíts rajtam! Bármit megkapsz cserébe, akármit! Amit csak kérsz, megteszem!" Lilith Price egy 16 éves átlagos emberlány, aki egy hűvös este lerövidítette hazafele vezető útját ezzel megváltoztatva az...
