Angelic Demons

12. Wing-Stroke: Fatal emotions

- Ginger?!- kiáltottam fel elcsukló hangon.

- Ismered ezt az embert?- kérdezte a karomba markoló Hurdle.

- Hogyan láthat titeket?- emeltem felé a fejem, mellőzve a nekem feltett kérdését.

- Amikor komolyan harcolunk, akkor a halandók számára is látható alakban tesszük azt, csak így tudjuk az erőnk teljességét használni.

- Mi? Ezt miért nem mondtátok hamarabb?- néztem a démonra kétségbeesetten.

- Nem kérdezted!- forgatta meg sárga szemeit.

- Jó, ez igaz, de...- kezdtem, azonban Athos megunta a kis előadásunkat.

- Befejezni!- ordította, majd tekintetét Gin-re kapta- Mit keres itt ez az ember?

- A barátnőm, és semmi köze sincs ehez az egészhez! Egyébkent is, muszáj harcolnotok?- kiáltottam, egyenesen világító kék szemeibe.

- Ne nevetess, drága halandó! Az angyaloknak és démonoknak az a végzetünk, hogy harcoljanak egymással! Egyébként ha ismer téged, akkor csak van valami köze ehez az ügyhöz!- vigyorodott el szélesen, majd lándzsáját a lány felé hajította.

- Ne!- próbáltam meg kitépni magam a fehér hajú szorításából, de túl erős volt, majd a lefagyott barátnőmre ordítottam- Ginger, az istenit mozdulj már meg!

Szerencsére valami csoda folytán, az utolsó pillanatban odébb ugrott.

- Kár!- húzta el a száját a szőke férfi.

- Te idióta!- néztem gyűlölködve a szemeibe- Őt hagyd ki a hülye bosszúdból, csak rosszkor volt rossz helyen, tényleg fogalma sem volt semmiről!

- Ó, milyen kis erőszakos lettél, ez tetszik!- vigyorodott el- Angyalok, parancsba adom a barna kishölgy súlyos megsebesítését!

- Ezt nem teheted!- vergődtem Hurdle karjaiban.

- Dehogyisnem! Sőt, meggondoltam magam: öljétek meg!

- Ne!- téptem ki végre magam a démonnő szorításából, és Gingerhez futottam.

- Ez a hülye kölyök!- morogta a sárga szemű, majd kezeiből egy buzogány lett, és azzal püfölte a közeledő angyalokat.

- Mit csinálsz, Lilith?- kérdezte Solan, miközben a kaszájával csatázott egy világosbarna hajú fehérruhás lény ellen.

- Megmentem a barátnőmet! Veled ellentétben engem az érzelmeim irányítanak, ezért vagyok én ember, te meg egy szívtelen démon!- kiáltottam hátra sem fordulva, majd amikor odaértem Gin-hez, szorosan átöleltem.

- Mi ez? Mi folyik itt, Lilith?- kérdezte könnybe lábadt szemekkel, és remegő szájjal, sőt egész testében reszketett.

- Ne haragudj, hogy sose beszéltem róla!- néztem csalódottságtól sugárzó arcát, a mai nap már másodjára pillant rám így.

- Úgy érzem pontosítanod kell a történeteden!- őzikeszemei már kevésbé voltak tele az előbbi érzelemmel, mostanra inkább csak harag és félelem koktélja kavargott bennük.

- Na, az egyszer biztos!- nevettem fel keserűen- De nem most!

- Azt meghiszem!- lökött odébb, amikor egy hatalmas fénylő aranykard csapott be mellénk.

- Buta emberlányok!- horkantott fel Gemma, majd újra felénk legyintett.

- Ezt nem engedhetem, bármennyire is jó műsor lenne két halandó lemészárlása!- mondta egy félhosszú fekete hajú démonnő.