Angelic Demons

11. Wing-stroke: Emerging secrets

- Minden rendben vele?- kérdezgette halkan pár felém tornyosuló lány osztálytársam Gin-t, aki tudatlanul hárította a kérdéseiket.

- Mintha így nem hallanám! Egyébként nem, de élek!- mondtam, fejem pedig továbbra is a pad felé fordítottam, így beszéltem szőkés hajzuhatagom alól.

- Ginger, mi lelte a „Miss Mindigvidáma-t"?- emelte fel, egyébként is fülsértően magas hangját Kelly.

- Miért őt kérdezed, nem az anyám!- emeltem fel a fejem és néztem sötétbarna, szinte fekete látószerveibe- mintha a szemein keresztül a fejébe látnál, végtelenül sötét hely lehet.

- Bocs!- ráncolta szemöldökét, majd platinaszőke sörényét átdobva a válla felett a helyére sétált, az ő példáját követték a többiek is, így már csak Gin állt a padom felett.

- Nem erőltetem, de...ha akarsz róla beszélni én mindig itt leszek!- küldött felém egy halvány mosolyt, majd magamra hagyott. Az alsóajkamba kellett harapnom, hogy ne bőgjem el magam mindenki szeme láttára.

~

A nap végéig csak azon agyaltam, hogyan tálalhatnám normálisan, nem olyan sokkolóan, mint amilyen a valóságban, hogy egy démonba vagyok szerelmes, aki mellesleg egy seggfej... Esélytelen ez az egész, gyorsan ki kellett találnom egy fedő sztorit, hazudni csúnya dolog, de azért van, amikor muszáj. Abban a percben, amint eszembe jutott a tökéletes variáció, megláttam Gin vörösesbarna buksiját az iskolából kifelé igyekvő tinik tömegében. Széles mosollyal az arcomon kezdtem tolakodni az emberek között.

- Hé! Ginger!- kiáltottam, mikor úgy láttam, hogy semmiképpen sem tudom utolérni.

- Lilith?- perdült meg és döbbenten nézett rám.

- Ráérsz ma?- kérdeztem bevezetés nélkül, mikor beértem a lányt.

- Persze, de...veled meg mi történt?- nézett farkasszemet velem.

- Mindent elmondok, ígérem!

- Jó. Akkor menjünk a városközpontba!- adta ki a parancsot, majd mindketten felszálltunk a megfelelő buszra.

~

Kellemes szellő fújdogált az utcán, ami néha túlságosan is meglibbentette szürke térdig érő szoknyánkat, ezért úgy döntöttünk, hogy beülünk egy cukrászdába.

- Még mindig utálom ezt az egyenruhát!- morogta Ginger, miközben lehuppant a fagyi alakú székre.

- Ja, én is!- értettem egyet, majd mindketten rendeltünk 1-1 limonádét a napsütéses időre való tekintettel.

- Miért van ilyen meleg Április közepén?- legyezgette magát az étlappal.

- Az fontosabb kérdés, hogy miért nem megy a légkondicionáló?- morogtam, majd elnevettem magam.

- Na, igen!- kacagott fel ő is, aztán hirtelen mindketten elhallgattunk- Akkor...nos...mit akartál mondani nekem a suliban?

- Ez egy nagyon hosszú sztori lesz, és legyél oly szíves nem félbeszakítani! Megígéred?- köszörültem meg a torkom.

- Ígérem!- nyújtotta a kisujját, mire én is így cselekedtem, az eskü megkötése után pedig elkezdtem beszélni.

- Tehát ezt már ideje tartogatom magamban és nagyon régóta el akarom már mondani neked, de valami mindig közbejött. - nagy levegőt vettem, Ginger pedig még nagyobbra nyitotta őzikeszemeit- Szóval, amikor fura voltam, vagy hülyén viselkedtem az annak a srácnak volt köszönhető, akibe sajnos beleestem és egy gyökér, sőt a seggfejek királya, azaz Solan.