A Destiny történetben szereplő Zelo és Lee Ha Eun megismerkedésének,szerelmének és életének története...
-Hogy miért szeretlek?Szeretem a mosolyod,szeretem az apró kezeid,szeretem a rendetlen hajadat,és szeretem minden egyes porcikádat.Szeretem azt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már egy órája a lentről jövő hangos röhögéseket hallgattam.Felöltöztem és minden reggeli rutinomat elvégeztem,mégsem mertem kimerészkedni szobámból.Csak ültem ,és hallgattam az őrök kiabálását,miközben körülöttem a levegő egyre forróbb lett.Ezt egyre nehezebben viseltem,ezért nagy erőlködések árán rávettem magam,hogy elhagyjam szobámat,és a hangos folyosóra lépjek.Végig haladva a sötét színű járólapon,hamar elértem a lépcsőig,ahol halkan és lassan emelgettem lábaim,egészen addig ,míg meg nem láttam a lépcső aljánál egymást párnával püfölő srácokat.Hirtelen torpantam meg,és tátottam ki szám,mert annyira meglepődtem azon amit láttam.Az apám emberei mindig csak komoly arccal álltak vagy mászkáltak a házban vagy akörül,sosem láttam őket szórakozni,ezért furcsa volt számomra a helyzet.....Pont emiatt fordítottam hátat a társaságnak,hiszen úgysem vették észre érkezésem...vagyis ezt gondoltam,egészen addig,míg az egyik akinek olyan mély hangja volt,felém nem fordult,és nem intett fejével a folyton ajtóm előtt álló Zelonak,mire az is felém fordult.Ám én ezzel mit sem törődve fordítottam hátat,és mint egy nyuszi futottam el.Eközben a rajtam nevető társaság hangját hallgattam..A szobám felé futva,valami hihetetlen balszerencsének köszönhettem,hogy a félelmetes ,dagadt macska,aki folyamatosan csak harapdált,és karmolászott,épp felém közeledett morogva..
-Rohadj meg...-kiabáltam,majd olyan gyorsan fordítottam hátat a dögnek,és kezdtem el rohanni,hogy majdnem hanyatt estem lábaimban.Ezt követően sikítani kezdtem,mert ahogy egy pillanatra hátrafordultam,megláttam,ahogy a macska fut utánam.....Lábaim alig érték a földet,úgy rohantam,miközben számat hangos sikolyok hagyták el... a lépcsőn leszáguldva,annak fordulójában vettem csak észre,hogy a lejjebb álló hat alak felém szegezi pisztolyát.Ennek következtében nagyot nyeltem és megtorpantam.
-Mi bajod van te rinyagép?Mi a tökömet ordítasz...azt hittük,hogy..-szólalt meg a goromba Jae nevű alak,ám ez engem cseppet sem kötött le,ugyanis az engem üldöző állat,ismét felém tartott.Ennek következtében,gondolkodás nélkül indultam meg a hozzám legközelebb álló irtózatos modorú alakhoz,és bújtam annak háta mögé,miközben ide oda rángattam...
-Mi a szart csinálsz már?-szólt rám,majd mikor ujjammal a felénk közeledő macska felé mutattam,ő elengedett egy fájdalmas sóhajt,miután az állatot kezdte vizslatni.
-Te komolyan ettől a nyüves dögtől ijedtél meg?-fordult felém,miközben kezébe vette a szőrgombócot,ám az abban a pillanatban ahogy hozzáért,megharapta.A fiú szemeiben láttam a dühöt,és tettein is látható volt,hiszen olyan idegesen vette kezébe a macskát,aki végig karmolta kezét,hogy azt hittem megfojtja...
-Hogy a rosseb....-kiabálta az említett,miközben ledobta a dögöt,és én elkezdtem nevetni.Hangomra mindenki engem kezdett el vizslatni,miközben mind a hat alak eltette fegyverét.Akkor ott,teljesen idiótának éreztem magam,és ezen nem segített az sem,hogy mindannyian úgy néztek rám,mintha tényleg nem lenne rendben valami agyammal.
