Wrong way

Part 5

Zelo szemszöge.....

Szívem fájdalmasan dübörgött mellkasomban,miközben a karjaimban alvó lányt néztem.Mindketten a kemény padlón feküdtünk,vagyis leginkább én,mert őt olyannyira erősen vontam magamhoz,hogy ne érhesse a kőkemény padlót...éreztem,ahogy kimerülten szuszog,ám nem voltam képes felébreszteni őt.Nehezen tudtam csak  olyannyira megnyugtatni,hogy végre elaludjon.Akkor ott,minden valósággá vált,amit akartam,és az is,amitől a legjobban tartottam.Féltem sírni látni a lányt,aki valami oknál fogva többet jelentett nekem,mint szabadott volna...Mióta csak először megláttam őt,szívem képtelen volt higgadt maradni.Akárhányszor csak szemem elé került a törékeny lány,képtelen voltam parancsolni magamnak,és úgy viselkedtem akár egy gyerek...

-Zelo..hol a francban vagy?-hallottam meg hirtelen egy ordítást a folyosóról ,aztán a következő pillanatban megláttam egy ismerős és hangos alakot az ajtóban állni.Jae kikerekedett szemekkel nézett rám,és a karjaimban alvó lányra...valószínűleg azt hitte,rosszul lát...

-Baszki tesó,te aztán tényleg...mi a faszomért nem dugtad vissza az ágyába?-kérdezte olyan hangosan,hogy Eun mocorogni kezdett,bennem pedig egyre csak emelkedett a méreg,amit haverom miatt éreztem.Tudtam,hogy egy bunkó,akinek szinte semmiféle érzelem nincs szívében,ám azt nem gondoltam,hogy még a bátyja után síró lány sem fogja érdekelni.

-Kussolj már te fasz...nem látod,hogy alszik?-suttogtam,olyan mérgesen ,ahogy csak tudtam.Bandtársan csak megforgatta szemeit,és gúnyosan elvigyorodott.

-Nem értelek..de ha neked jó valaki olyan után futni,aki....

-Fogd be,és menj ki innen.-mondtam,miközben fejemmel az ajtó felé intettem.Ám mielőtt haverom elindulhatott volna,eszembe jutott valami,ahogy a lány jég hideg keze  enyémhez ért..

-Hozz egy takarót a szobájából...jég hideg a keze.-mondtam csendesen,mire Jae csak megtekerte a fejét,és leguggolt,hogy közelebb legyen képemhez.

-Mégis minek nézel engem?Ez a csaj kiakaszt...miért hoznék neki bármit is?-kérdezte újra csak egy hülye vigyorral képén.Legszívesebben kivágtam volna a szobából...azt sem értettem,hogy egyáltalán minek jött be...

-Mondjuk azért,mert egy csapat vagyunk,és megkértelek.

-Veled vagyok egy csapat,nem vele.Ő csak egy pénzforrás...

-Kérlek...most az egyszer ne legyél egy pöcs...-akkor először nem szégyelltem azt,hogy könyörgök.Életemben először voltam képes arra,hogy ne ordítsak le valakit,csak mert nem teszi amit mondok...habár nem vettem magamra haverom viselkedését,mert Jae sosem csinálta azt,amit kértek tőle..

-Kuss legyen te bolond...semmi értelme annak,amit csinálsz...-sóhajtott fáradtan haverom,majd olyan gyorsan ment ki a szobából,hogy egy kenguru megirigyelte volna,így  újra ketten maradtunk a fáradtan szuszogó lánnyal,aki olyan gyönyörű volt,hogy képtelen voltam levenni róla szemeim....

-Nesze.-törte meg újra csendet,goromba bandatársam,miközben egy pöttyös takarót vágott hozzám,aztán a követező pillanatban újra kiviharzott a helyiségből...meg akartam neki köszönni,de lehetőségem sem volt rá,mivel Jae a szokásos formáját hozva,úgy csinált,mintha semmi sem érdekelné,pedig tudtam,valójában van szíve,akkor is ha jól rejtegeti..Ezen gondolatok közepette hallgattam egy egész éjszakán át Eun szuszogását,és figyeltem angyaléhoz hasonlító arcát...