A Destiny történetben szereplő Zelo és Lee Ha Eun megismerkedésének,szerelmének és életének története...
-Hogy miért szeretlek?Szeretem a mosolyod,szeretem az apró kezeid,szeretem a rendetlen hajadat,és szeretem minden egyes porcikádat.Szeretem azt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Úgy bámultam a sarokban ácsorgó fiút,mint akinek elment az esze.Nem értettem magam,hiszen egy ideje már nem engedtem magamhoz közel senkit.Ám ő valahogy más volt,mint a többiek.Nem féltem tőle úgy,ahogy az emberek többségétől és emiatt végtelenül boldog voltam.Láttam a fiún,hogy valamiért ő is kedvel,és ettől picit megijedtem,ám mégsem akartam,hogy ez másképp legyen.
-Fiúk,gyertek az irodámba,beszélnem kell veletek....valaki pedig maradjon itt Eunnal.-szólalt meg az apám hirtelen,mire az említettek libasorban kezdtek el haladni az apám által említett helyiség felé.Egyedül az a goromba Jae nevezetű fiú lépkedett felém...ennek cseppet sem örültem,így összehúzva magam a fa tövében,reméltem,hogy láthatatlanná válhatok számára.Ám mikor közelebb érve hozzám,megállt velem szemben tudtam,hogy hiába reménykedem...
-Mit bámulsz?-szólt rám hirtelen az említett,mire fejem elfordítva próbáltam tetetni,hogy másfelé nézek.
-Hát te aztán rohadt böszme vagy.-szólított meg újra a nem kívánatos személy,ám én az alkalommal sem mertem ránézni.Igaz,hogy helyes volt,de emellett egy nagy bunkó is.Én pedig sosem toleráltam az ilyesmit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Pisilnem kell.-jelentettem ki félve,a tíz perces csend után.Youngjae nem figyelt rám,csak szeme sarkából pillantgatott felém,hiszen túlságosan lekötötte az,hogy telefonján beszélgessen valami ribancnak tűnő csajjal...undorító volt.
-Akkor mire vársz?Mozdulj már meg...vagy segítsek,egyedül nem megy?-mondta,miközben megragadta könyököm ,és felhúzott a földről.Legszívesebben belé rúgtam volna,de túlságosan féltem ahhoz,hogy ezt megtegyem.Így egyszerűen csak futólépésben indultam el a fürdő felé,mikor a fiú elengedte könyökömet.Eközben egész végig sarkamban loholt,magában mindenféle rondaságot összehordva..
A mosdók elé érve,hallottam halkan kiszűrődni az apám irodájából az ott bent tartózkodók beszélgetését,de annyira nem voltak hangosak,hogy értsem is,miről beszélnek.Ekkor néztem körbe,és mivel a goromba fiú megállt a bejáratban,így nem láthatta,hogy valójában nem is a wc-re mentem...fülemet az ajtónak nyomva kezdtem el hallgatózni,habár tudtam,nem helyes amit teszek..a szüleim nem ilyesfajta viselkedésre neveltek.
