Wrong way

Part 6

Kilépve az akkor már hűvös levegőre,nyomomban az idiótákkal,hirtelen lettem figyelmes egy autó fényszórójára,ami egyenesen felénk volt irányítva.Aztán pont ilyen hirtelen éreztem meg egy testet sajátomhoz préselődni,a következő pillanatban pedig szinte levegőm is elakadt,mikor megláttam megállni Jae és Daehyun előtt egy ismeretlen alakot,aki egy pisztolyt szegezett egyenesen feléjük.Szívem hatalmasakat dobbant,miközben próbáltam visszatartani kikívánkozó sikításom.Akkor már tudtam,nem szabadott volna megkedvelnem Zelot,hiszen minden egyes ember,aki kedves volt nekem,előbb utóbb meghalt....

-Lám,lám...kiket látnak szemeim...mindig tilosban jártok igaz?-röhögte el magát az undorító alak,miközben észrevettem,ahogy Youngjae lassan oldalához nyúl...egészen addig a pillanatig,észre sem vettem,hogy pisztoly van nála...

-Húzz el,míg meg teheted,te rohadék.-kiabálta a goromba alak,mikor Zelo magához húzott,az említett,pedig Daehyunnal együtt előkapta fegyverét,olyan hirtelen,hogy semmi másra nem tudtam figyelni,csak a hangos pisztoly lövésekre,és a hozzájuk társuló káromkodásokra..Zelo egy kuka mögé húzott,ahol hisztérikusan kezdtem zokogni,mire ő próbált magához húzni,ám én nem hagytam..nem hagyhattam,mert képtelen voltam végig nézni,hogy bárki is meghaljon miattam.Túl sok embert vesztettem el akkor már,ahhoz,hogy képes legyek hagyni.Így egy hatalmasat csapva az engem nyugtatni próbáló Zelora,bújtam ki a kuka mögül,ám ő erősen húzott oda vissza....ekkor vettem észre,hogy egy újabb ismeretlen alak közeledik felénk,mert ostobaságomnak köszönhetően meglátott a rémisztő férfi...szólni akartam a mellettem lévő magas fiúnak,hogy fusson,ám mielőtt ezt megtehettem volna,a kuka hirtelen tűnt elől előlünk ,és helyébe egy kapucnis alak lépett...

-A rohadt...Eun rohanj a kocsihoz...most.-kiabálta ledermedt alakom felé Zelo,miközben felugrott mellőlem,és az idegennek ugrott,aki a fiú felé szegezte pisztolyát...

-Neeem.-kiabáltam,ám ő nem ismert tréfát.Felrúgta az alakot,majd talpamra állítva engem, kezdett el lökdösni a jármű irányába.Dühös voltam és féltem...féltem,mert tudtam,újabb embereket fogok elveszíteni,csak azért,mert engem védenek.Nem hagyhattam,így mikor Zelo felé egy újabb támadó igyekezett,hirtelen elengedett engem,én pedig rohanni kezdtem a jármű felé,annak reményében,hogy ott találok egy pisztolyt,vagy bármit,amivel segíthetek az engem őrző férfiaknak...Az autóhoz érve,őrült módjára téptem fel az ajtót,vagyis téptem volna,ha az nincs zárva...

-Neeem.Nyílj ki te szar....-kiabáltam,ahogy csak torkomon kifért,hiszen tudtam,semmim sincs,amivel segíthetnék,ahogy azt is,az erőm semmi az idegeneké ellen.Ezen gondolatok közepette hallottam meg egy hangos durranást,majd erre,olyan hirtelen fordultam meg,hogy kis híján elestem saját lábaimban...Visszaszerezve egyensúlyom,láttam,ahogy Zelo felé egy hatalmas alak közeledik,ám ő ezt nem vette észre,mert éppen egy ,másik őt támadó idegennel volt elfoglalva...gondolkodás nélkül kezdtem el futni irányukba,miközben hangosan sikítoztam és sírtam.Többször is majdnem hasra estem,mert semmit sem láttam könnyeimtől..egy ilyen lépésemnél azonban,még mielőtt újra stabilizálhattam volna lépteim,megláttam egy felém közeledő idegent,kinek képére undorító vigyor ült ki...szívem hevesen kezdett kalimpálni mellkasomban,miközben lepergett előttem életem..akkor ott először éreztem azt,hogy nem akarok meghalni.Hosszú idő óta először éreztem,érdemes élnem...Ám a felém közeledő alak,egyre csak vigyorgott,miközben egy pisztoly csövével néztem szembe.Minden amit akkor éreztem,az a fájdalom volt...furcsa módon megrémültem a tudattól,hogy sosem láthatom többé viszont a magas,és engem védelmező alakot.Ezen gondolatok közepette szorítottam össze szemeim,és vártam a fájdalomra...