A történet Nash Grier elveszettnek hitt hugáról szól aki megismerkedik a magconnal és a 5sossal. Van akihez közelebb kerül sőt talán túlságosan is. Ha kíváncsi vagy Lucinda történetére olvass bele.
Mint minden nap ma is az ablakomon beszűrűdő napfényre keltem. Mivel az iskolát már befejeztem nem kell minden nap korán kelnem. Ez a jó az intézetben hogy még dolgoznunk sem kell hiszen egy olyan helyen élünk ahol senki sem gondolná hogy bárki is lenne itt. Gondolataimat Alec kiabálása szakította meg
-Luc gyere kész a reggeli - kiabálása után felöltöztem és kibattyogtam a konyhába ahol Izzy(Isabelle) épp terített.
-Gyere Luc már a kakaód is kész van - mutatott az asztalnál lévő helyemre ahol valóban ott volt a kakaóm. Gyerekes de ez van.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A kedvenc hercegnős bögrémbe kapom minden reggel amit még akkor kaptam amikor idekerültem. Izzyről senki nem hinné a dögös kinézete miatt de egy igazi konyhatündér emellett a harcban is kiválló. Miután megköszöntem leültem és kortyolgatni kezdtem az italom. Épp ekkot esett be Alec és Jace nagy nevetések közepette. Miután megreggeliztünk Alec felált és így szólt
- Amint tudtok menjetek a városba egy démon járkál és öli a mondénokat.
- Rendben Alec én veled megyek - mondta nagy örömmel Izzy.
-Hát Jace akkir megint ketten megyünk. Szólok Lukenak is a Brooklyni vérfarkasfalka vezetőjének hogy nézzrnek szét és legyenek óvatosak. Ja meg Raphaelnek is a vámpírok vezetőjének.
-Rendben ha találtok valamit szóljatok-mondta Alec majd kiviharzott Izzyvel a konyhából.
-Bemegyek a szobámba az irónomért meg a szeráfpengémért és mehetünk.-mondtam majd otthagytam Jacet.
Miután mindent ami szükséges magamhoz vettem mentem a bejárathoz ahol Jace már várt.
-Mehetünk? - csak egy gyors ja volt a válaszom és már szeltük is Brooklyn utcáit.
A szeráfpengéket elraktuk hogy a mondénok ne ijedjenek meg hogy két alak valami kardnak kinéző valamivel szaladgál. Hirtelen Jace rámnéz és megszólal
-Luc neked nem hiányoznak a szüleid? - kérdezte nekem pedig az addig fenntartott mosolyom egyből lehervadt.
-Dehogynem mindennap gondolok arra hogy milyen lenne egy családban élni ahol szeretnek és bár tudom hogy ti is szerettek mint testvéreteket az mégsem ugyanaz. - mondtam már könnyeimmel küszködve.
-Jaj Luc nem megsiratni akartalak csak beszélgetni. Na gyere ide. - majd megölelt. Egy darbig álltunk így amikor gyereksírást hallottunk.
-Keressük meg honnan jön lehet itt a démon-majd elindultunk. Az utca saroknál már láttuk hogy egy szőke kislány ül egyedül egy padon és ő sír. Odamentünk hozzá és én legugoltam.
-Miért sírsz kislány - rámnézett és küldtem felé egy bíztató mosolyt.
-A két bátyámmal jöttem sétálni de elhagytam őket - mondta szipogva.
