Rhiannon

Elveszni a szemeiben

Stevie:

-Kérsz valamit inni?-mosolyogtam rá mikor leült a konyhában a pulthoz és a polcomat tanulmányozta,amin pár gyerekkori képem volt kint.

-Tessék?-nézett rám értetlenül,feleszmélve a bambulásából.

-Azt kérdeztem,hogy kérsz-e valamit inni?-mosolyogtam továbbra is rá,jót mulatva a zavarán.

-Jaa..őőő..igeen,asszem. Édes voltál kiskorodban-mosolygott rám ,majd tekintetét ismét egy képre emelte.

-Miért csak voltam?-néztem rá duzzogva még mindkettőnknek töltöttem egy pohár vörösbort -Egyesek szerint most is édes vagyok-néztem rá önelégülten mire felnevetett. Az a nevetés. Az a száj. Elvarázsolt.

-Hát én azt sajnos nem tudom megmondani-nézett rám csillogó szemekkel.

-Sajnos?-néztem rá megdöbbenve,majd egy kacér mosolyra húztam a számat mikor megláttam mennyire elpirult.

-Én..izé..szóval,mindegy hagyjuk. Mesélj inkább mi történt délelőtt-terelte hirtelen a témát ,én pedig rögtön komor arckifejezést vettem fel.

-Háát..Reggel meglátogatott az anyám. Tudod nincs jó kapcsolatunk és ez engem egy kicsit megvisel. Mármint nem a jó kapcsolat hanem az ha látom. Hosszú sztori és nem is nagyon szeretek róla beszélni. A lényeg,hogy reggel bejött a studióba,veszekedtünk,majd elment. Aztán ugye jöttél éés tudod-miközben beszéltem végig a párnám rojtjait piszkáltam-Hogy-hogy ilyen korán bejöttél amúgy?

-Apuddal lett volna egy megbeszélésem,de csak kicsivel később. Aztán megláttalak a barátnőddel-itt ráemeltem a tekintetem,ő azonban szintén a párnámat piszkálta-bemenni a studióba majd a jelenetet anyuddal és mikor összerogytál nem tudtalak nem ott hagyni. Nem is értem az a lány,hogy tudott...

-Várj,hogy mi? A barátnőm? Shannon nem a barátnőm-kuncogtam.

-Mii? Akkor miért raktál ki vele snapre egy képet meg járkáltál vele úgy?-nézett rám megdöbbenve és mintha kicsit megkönnyebbült volna.

-Noss..hogy is mondjam..Shannon olyan barátság extrákkal pajti. Mármint ha egyikünknek sincs senkije és szeretnénk leadni a feszültséget,meglátogatjuk egymást-néztem félve rá.

-Ooooo...érteem. És miért voltál feszült?

-Hosszú..-mosolyogtam rá keserűen. Mintha nem tudná miért voltam kiakadva.

-Van időm-nézett rám semleges arckifejezéssel.

-Tényleg nem fontos. Hagyjuk ezt a témát. Na és mesélj,mi van Toreyval?-erőltettem magamra egy mosolyt. Őszinte az nem volt,de legalább mosoly volt. A lány nevének hallatára mintha kicsit megfeszült volna és csak egy kis idő után szólalt meg.

-Megvagyunk..

-Naa,nekem a mai telefonhívásból nem úgy tűnt.Mesélj csak nyugodtan ha szeretnél-néztem rá kedvesen,komolyan érdeklődve.

-Az ott egy xbox?

-Allyson..ne tereld a té...-a mondatott nem tudtam már befejezni,mert egy párna repült az arcomba. Meglepetten és lefagyva néztem rá.

-Mondtam,hogy ne hívj így-nyújtotta ki a nyelvét rám.

-Te kis..-ragadtam meg egy párnát,majd hozzávágtam.

-Ez most egy kihívás? Mert akkor elfogadom!-kiabálta,majd egy újabb díszpárnát vágott az arcomba.

Ally: