Ally Hills egy 20 éves lány,aki készül beindítani zenei karrierjét. Eddig sínen van ,ám mikor találkozik Stevievel,a zenei producer lányával eddigi nyugodt élete fenekestül felfordul. A lány szépsége és személyisége annyira elvarázsolja,hogy észre s...
Másnap reggel intenzív ajtóverésre ébredtem. Tegnap nem írtam vissza semmit Stevienek,mert meglepődtem. Teljesen félreismertem ezt a lányt és az a gond,hogy nem hogy így ne tetszene,hanem még jobban tetszik. TETSZENE. Barátnőm van. Ekkor esett le a tantusz,hogy ő vár az ajtó előtt,hogy megbeszéljük a kis "dolgát". Komótosan felkaszálódtam az ágyból és értetlenül kinyitottam az ajtót.
-Van kulcsod nem?-néztem rá álmosan,arcára pedig egy bárgyú mosoly húzódott-Mi..Mi az?
-Csak elfelejtettem,hogy olyan aranyos vagy álmosan.
Nem válaszoltam semmit,csak felhorkantottam,majd beengedtem az ajtón. Amíg a cipőjét vette le,addig én bementem a konyhába és neki álltam a reggelim vagy reggelink elkészítéséhez. Ő is besétált a konyhába,majd leült a pult elé és engem nézett.
-Te ettél már?-néztem rá féloldalasan.
-Igen,köszönöm. Ally...gyönyörű vagy. Felnevettem a kijelentésére.
-Ugyan Torey...Ne süllyedj le ennyire,hogy már hízelegni kezdesz,mondd el inkább,hogy mi a franc történt Sarahval. Megint dugtok vagy mi van? Ennyire nem bírod ki mellettem? Én nem vagyok elég a fenébe is?-kiabáltam már szinte hisztérikusan. A kezdeti higgadtságom egy pillanat alatt elszállt.
-Ally...félreérted-felállt a pulttól,majd odasétált hozzám és megpróbált átölelni.
-Akkor magyarázd el-léptem el tőle. Felsóhajtott.
-Csak összefutottam vele az edzőterembe és beültünk meginni egy kávét. Aztán habos volt a szája széle ,én pedig nem gondolkodtam és letöröltem az ujjammal..Tényleg nem jelent nekem semmit az a lány. Elmondtam már 100x,hogy nekem csak te kellesz.
-Nem tudok már bízni benned Torey..próbálok,de nem megy-sírtam már a végére. Ő nem szólt először semmit csak megölelt és a karjaiban nyugtatott. Édes kis semmiségeket suttogva a fülembe.
-Tudom,hogy nehezen megy...De kérlek próbáld meg. Értem. Értünk-nézett a szemembe ,majd megcsókolt. Testemet azonnal elöntötte a hő és csak csókoltam. Kezeim útnak indultak a testén. Amint megérezte,hogy én is akarom,nem sokat habozott,felkapott és bevitt a hálómba. Egyetlen egy probléma volt ezzel a tökéletes pillanattal...hogy nem vele akartam átélni. Csak egyetlen egy név és ember jelent meg újra és újra előttem. Stevie Boebi.
Stevie:
Ally már nem válaszolt a tegnap esti üzenetemre és ez kicsit rosszul esett. Ő az első akinek megmerek így nyílni ennyi idő után és nem reagált tegnap. Félek,hogy valamit elrontottam. 2 órája volt fent.Gyorsan írtam neki egy Jó reggelt üzenetet,majd felkeltem és neki álltam reggelit készíteni. Ma kismillió tárgyalásom lesz a Boebi kiadóban így elvetettem azt az ötletet,hogy rávegyem Allyt egy jó kis vidámparkra. Valószínűleg úgy is stúdiózik ma. Ránéztem az órámra és egy hihetetlen pillantással konstatáltam,hogy sikerült megint későn kelnem. Fél órám volt megenni a reggelim,valamit varázsolni az arcommal ,előkapni valami ruhát és beérni a kiadóba. Vicces lesz.
Ha hihető ha nem,csak 2 perc késéssel indultam el otthonról. Úgy gondoltam,hogy most gyalog gyorsabban odaérnék mint kocsival úgyhogy lazán,de sietősen (lol,van ilyen?) elindultam a kiadó irányába. Ha tudom,hogy milyen látvány fogad reggel,biztos ,hogy nem gyalog jöttem volna. Vagy egyáltalán be sem jöttem volna. A kiadó előtt,közvetlen a bejárat közelében Ally és Torey állt. Ölelkezve csókolóztak. Először ledöbbentem,majd mérhetetlenül nagy düh kerekedett felül rajtam és odasétáltam. Észre se vettek,így gondoltam nem leszek illetlen.
-Khm.Jó reggelt-mosolyogtam rájuk,majd meg sem várva a válaszukat tovább sétáltam és tárcsáztam a telefonomon Shannont,hogy délután átmehetek-e beszélgetni. Beszélgetni. Életemben először nem kavarni és beszélgetni akartam Shannonnal hanem csak beszélni. Pontosan tudtam az okát.
-Hé..Stevie..Hé várj már-kiabált mögöttem Ally.
-Ohh,hello. Figyelj,bocs,de megbeszélésre kell mennem és már így is késésben vagyok. Nem érek rá.
-De...-meg sem várva a válaszát,beszáguldottam a konferencia terembe,ahol kezdetét vette életem leghosszabb és legunalmasabb megbeszélése.
Ally:
-Khm.Jó reggelt-hallottam meg azt a hangot,ami egész éjjel kísértet,majd megláttam a mosolyát. Lábaim azonnal meginogtak.
-Jó re..-köszöntem volna vissza,mikor láttam,hogy meg sem várva a válaszom vagy válaszunkat berohan az épületbe.
-Bocsi,mennem kell. Ez a főnököm-adtam egy puszit Torey szájára,majd Stevie után rohantam. Muszáj volt beszélnem vele. Muszáj volt látnom. Éreznem.
-Hé..Stevie..Hé várj már-kiabáltam utána,ő pedig menet közben megfordulva kiáltott nekem vissza.
-Ohh,hello. Figyelj,bocs,de megbeszélésre kell mennem és már így is késésben vagyok. Nem érek rá-mondta hidegen,majd eltűnt a konferenciateremben.
-De...mindegy akkor-szomorodtam el. Miért viselkedett velem hirtelen ilyen hidegen? Ugyan Ally ne legyél autista,pontosan tudod te miért. De tényleg így érezne? Vajon őt is kísérti álmában a szemem és a hangom? A lényem? Jó,most álljunk le. Az előbb köszöntél el a BARÁTNŐDTŐL az ajtóban. Fókuszálj arra amiért jöttél,menj és vedd fel az első számod. Igen. Az első számom.
Vagy 4 óra stúdiózás után,sikeresen végeztem. Ráérősen sétáltam kifelé az épületből,mivel mára nem volt semmi más dolgom,mikor a konferenciaterem ajtaja vágódott ki és Stevie konkrétan kirobbant az ajtón. Sietősen lépkedett a hall felé ,én pedig tartva a tempót követtem. Muszáj lett volna legalább most beszélnem vele,de a sok részvényes előtt nem akartam ordibálni. Pedig kellett volna. Ahogy én is befordultam a hallba,azt láttam,hogy Shannonnal állnak és beszélnek az ajtó felé tartva. Lefagytam. Döbbent arccal meredtem rájuk,amit Stevie el is kapott. Egy ideig időzött az arcomon,majd megrázta a fejét és elindult Shanonnal az isten tudja hová. Iszonyatosan féltékeny lettem és ...nos hát csalódott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Na miről?-vigyorogtam rá,miközben lassan elsétáltunk egy kisebb kávézóba.
-Szerelmes vagy-sokkoltan rá néztem,majd dühösen a nénire,aki igen "óvatosan" arrébb lökött.
-Nem...Nem vagyok szerelmes-nevettem rá hisztérikusan.
-Ohohohoho,dehogynem.
Hey guuuuys! Tudom,azt ígértem sietek a részekkel,ennek ellenére majdnem 10 nap telt el az előző óta,dee nem vagyok sem olyan lelki,sem olyan fizikai állapotban,hogy írjam ezt a sztorit. Szerintem a mostanin nagyon is érződik a hangulatom,ezért pedig ezer bocsánat >< Megpróbálom összekapni magam és jobb,tartalmasabb részeket hozni nektek. Ja és minél többet. Luv all <3
