Amikor a sötétség körűlvesz

Kétségek

                                           ~2018 Crayford (Anglia)~

 Kinyitotta a szemét. A fény besütött a redőny résein keresztűl, nyugodt hangulatot adva a szobájának. Hallotta, ahogy a nagymamájától szülinapjára kapott óra, ketyeg, fél tizet ütött. Kellemes illat lengett a szobában, a fiú illata. Szinte mozdúlni sem tudott Derek ölelésétől. "Nem úgy volt, hogy tartjuk a távolságot bari?", gondolta magában gúnyosan, ugyan megbocsájtott neki, de soha fogja tudni elfelejteni a baklövéseit. "Vajon milyen arcot vághat, mikor alszik?", mélyen furdalta a kiváncsiság, próbálta a fejét minnél óvatosabban elforditani. Olyan volt, mint egy ártatlan kisgyerek, aki mélyen aludt, és más világot járt.  Hallotta ahogyan levegőt vesz, érezte a rezdüléseit. A tegnap este a múlté, úgy gondolta, tiszta lappal kezd. Óvatosan próbált kiszállni az ágyból, remélte, hogy nem ébreszti fel, reggelit akart készíteni neki. Mivel belűl aludt, nehéz dolga volt, ráadásul a fogságból is ki kellett gyűrkőzze magát.  Lassan levette a fiú kezét a derekáról,  felemelkedett, és egyetlen mozdulattal kimászott, majd kilépett az ajtón, amit aztán lassan becsukott. Fogat mosni készűlt a fűrdőszobában, de a tesója ajtaja mögűl egy lány hangját hallotta. "Ha ezt anya megtudja.. " gondolta magában, de falazott neki. Miután megmosakodott és fogat mosott összedobott két melegszendvicset. Nem tudta, hogy Derek hogy issza a teát, abban sem volt biztos, hogy szereti, de a biztonság kedvéért két adagot készített.

-Jó reggelt. -a tesója, Rider ballagott kifelé félkómásan-Ezt te csináltad? Jól néz ki. -épp a frissen elkészűlt melegszendvicsbe próbált beleharapni.

-Hé. -ütött rá a bátyja kezére-Még forró, ha szeretnéd, csinálok neked is.

-Oké. Miért? Kinek szántad a másikat?

-Valakinek. És te miért vagy már ilyenkor fent? Félkettőig szoktál dúrmolni.

-Mivan? Már az is baj, ha hamarabb kelek fel? Már reggel korán piszkálsz.

-Egy; nincs korán, mindjárt tíz óra, kettő; nem piszkálódok, csak furcsáltam, hogy fent vagy.

-Haajh,-sóhajtott egyet-akkor csinálsz még kettőt? Igen? Köszi. -azzal visszaviharzott a szobájába.

Miután elvégezte a dolgát, visszament a szobájába. Derek még mindíg aludt, nem úgy tűnt, mint aki egyhamar fel szeretne kelni. Leűlt az egyik szív alakú puffra, és a telefonját nyomogatta. Írt egy-egy SMS-t a barátnőinek a helyzetről, hogy kibékűltek majd letette a készüléket. Azon gondolkozott, hogy ki lehetett az öccse szobájában. Maradith volt az, nem bírt leszállni a bátyjáról. Már többször is szakítottak, Rider elmondása szerint, mert Maradith rájött, hogy egyszerre több lánnyal van együtt.. Hogy Maradith miért akaszkodik még mindig a bátyja nyakán? Még maga Maradith sem tudta talán, úgy viselkedett, mintha ösztönből Rider része kell legyen. Teljesen ellentétei voltak egymásnak Ashevel, így hát jól kiegészítették egymást. Mikor elkezdtek beszélgetni, mindíg szóba hozta, hogy tartsa magát távol Derektől, különben kénytelen lesz kinyírni. Ashe viccesnek találta az öccse szarkasztikus személyiségét, de fúrta az oldalát, hogy miért tíltja Derektől. Nem ismerte, csak látásból. Rider pedig soha nem beszélt okvetlenűl, Ashe próbált a dolog végére járni, hogy miért ilyen ellenséges vele szemben. Talán valami összetűzés volt köztük régebben? De akkor mi lehetett az? És miért? Sosem tudta kideríteni, Rider folyton felkapta a vizet, ha Dereket említette, ha pedig Dereknek említette Ridert, terelte a témát. Ezért feladta. Talán csak antipatiksak egymásnak, és kész. Ennyiben maradt. Egyre nagyobb kétségei lettek affelől, hogy valóban a megfelelő fiúhoz kötődik-e. Derek mocorogni kezdett. Az egyik szemét felnyitotta, látta az ágy melletti puffon ülő lányt, és elmosolyodott.