Amikor a sötétség körűlvesz

A kezdet

                                     ~1964 október 25 Firenze,  Olaszország~

A hideg őszi szél pirosra csipte a lány fehér kezeit, arca kipirosúlt, vörös fűrtjei itt ott kilógtak a feltűzött kontyából. Miután megforditotta a ruhát, hogy a másik oldalát dörzsölhesse, csupasz karjával forró homlokán simitott végig, barna szemeire kiűlt a fáradtság, mégis elszántan végezte munkáját. Elmosolyodott bátyját közeledni látva, aki a szokásos könnyelműséggel vigyorgott a kalap árnyéka alatt. De most más volt. Valami történt... valami megváltozott. Ashe felállt a kút mellől, letörölte piszkos szoknyáját és kötőjét, majd lélektiszta szemeivel bátyja tekintetét fűrkészte, aki teljesen a kalap alá rejtette azt. Biztosan jó döntést készűlsz hozni, biztosan meg akarod keseriteni ennek a lánynak az életét, Anubis? Már döntött. Egy halálistennek a hatalom mindennél fontosabb. Neki ez a lány csak egy halandó, a sok közűl, aki szükséges a terve megvalósitásához.

Ashe összehúzta szemöldökét, bohókás mosollyal közelitett a bátyjához.

-Ejnye, az a csúnya kalap.-a kalapért nyúlt, hogy levegye bátyja fejéről, aki azonnal meghátrált. A könnyelmű vigyor félelmetes komolyságba ment át. Ashe megijedt.-Történt valami?

Mielőtt feltette volna az újabb kérdést, bátyja közbevágott:

-A család ma nem lessz itthol. Elmennek a városba látogatóba. Te maradj itthol, rendben?

-De én nem szeretnék.

-Én is maradok. Beszélni szeretnék veled valamiről.

-Hmm. Nem is tudom.-a lány csipőre tette a kezeit, és felhúzta egyik szemöldökét.-Legyek oly kedves?

-Légy oly kedves.

-Rendben, már kezdek kiváncsi lenni.-Ashe vigyoritott, de bátyja hűvös kifejezése kifakitotta szeme fényes ragyogását.

                                                           ***

Ablakjából végignézte ahogyan szülei elhaladnak a hintóval a köves úton, be az erdőbe. A nap már lement. Bátyját sehol sem látta beszélgetésük után. Kezdte azt hinni, hogy megtréfálta, és ő már rég a Lewis család finom fánkjait falja. Elkomorodott. Egy idő után odakint már mindent elboritott a vaksötétség, szobáját egyetlen gyertya fénye világitotta meg. Álmosan pislogott az égő gyertya fényébe, mig lehajtotta fejét, és elaludt a várakozásban.

A gyertya lángja kihunyt. A konyha felől halk léptek hallatszanak, felébresztik az alvó lányt. Ajtajának nyikorgására ijedten felrezzent.

-Rider, te vagy az?-kérdezte remegő hangon miközben feltápázkodott az ágyáról.

Nem hallott egyebet, csak erőteljes lépteket, melyek felé tartottak. Az illető már nagyon közel állt, érezte a szuszogását, moccanni sem mert. A vaksötétben, tárt szemekkel figyelte az alakot, aki mindössze pár centire állt tőle. Azon tűnődött miért nem látja szeme fehér villogását, talán csukva tartja? Elkezdett tapogatózni, a tenyere egyenesen az alak arcán landolt, a szemei valóban csukva voltak. Arcvonásait nem ismerte fel.

-Kérem, maga hogy kerűl ide, és miért tartja csukva a szemeit? Talán ön nem lát?-kérdezte kiváncsian. Érdekes, hogy azon pörgött az agya, hogy az illető miért tartja csukva a szemeit, mintsem azon, hogy talán megölheti és kirabolhatja a házat. Egy ilyen sziv, mint amilyen Ashleynek, bizott benne, hogy a figyelmesség képes legyőzni a gonosz szándékot. Teljesen elhitte, hogy az alak csupán eltévelyedett. Pár másodperc múlva neszt hallott a szoba másik sarkából.