Mikor Baek elment fürődni gondoltam át öltözőm, mert én biztos nem fogok ma már víz alá állni, túl fáradt vagyok hozzá. Gyorsan akartam öltözni mert nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni, de elég gyors volt ő is. Pontosan akkor jött be mikor le került rólam a nadrág. Olyan szemekkel nézett, és mikor ajkaiba harapott. Egyszerűen ez nekem sok! Fejemet el fordítva néztem a táskámat, majd bele nyúlva ki vettem az atlétámat és a melegítő nadrágomat. Na igen ezt nevezem pizsamának! Baekhyun még mindig ugyan olyan képet vágott, mintha el se mentem volna onnan. Lassan meg mentem hozzá közelebb, de mikor fel nézett rám csillogótt a szeme! Gyönyörű volt. Hirtelen felindulásból megcsókoltam.
~~~~•~~~~
Baekhyun Pov.
Csak dermedten néztem magam elé. Az a kockahas.... egyszerűen.... Úristen! Tökéletes. Hallottam a padló kisebb nyikorgását, ami azt jelentette hogy, közelebb jön. Felnéztem és egyenesen gyönyörűséges íriszeivel szemeztem. Következő cselekedetére viszont megdermedtem. MEGCSÓKOLT! Azok a tökéletes ívelt ajkak most enyémekhez tapadtak ami észveszejtő volt. De nem viszonoztam! Ott motoszkált bennem az hogy, van egy lánya, akinek lehet van egy anyja! Ez olyan őrület.. Viszont az is bennem volt amit Chen mondott. Igaza van! Chanyeol el vált tőlem és kissé bágyadt fejet vágott. Itt az idő Baekhyun! Aish, Chen ezért még kapsz!
Vissza hajoltam hozzá és újra össze érintettem ajkainkat. Egyből vette a dolgot és viszonozta. Megnyalta alsó ajkamat, amit én egyből leejtettem neki és ő ezt gyorsan kihasználva furakodott be nedves szervével.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
~~~~•~~~~
Chanyeol Pov.
Nagyon kellemetlenül éreztem magamat hogy nem reagált semmit, kissé mintha megmerevedett volna. De ez pik-pak el is tűnt, mert olyan hevesen mart párnáimra hogy, az már fájt, de ez érdekelt a legkevésbé. Egyből be engedett szájüregébe. Kezemet derekára simítottam, majd lassan húztam magamhoz. Ő sem tétlenkedett, karjait nyakamba akasztotta és a lábát fel emelte, amit elsőre nem értettem de miután kissé meglökte magát, leesett mit szeretne! Combjai alá nyúltam és fel emeltem, majd a falhoz sétáltam vele. Úgy éreztem nem kéne tovább menni, viszont ezt csak a szívem állította így, a fejem ment volna az egekig! De ebben a pillanatban leszartam minden ellen érvet, és csak tovább mentem. Erősen a falhoz nyomtam kicsinyes testét, majd szájáról át tértem a nyakára amit finoman megszívtam. Kissé elhajolva tőle néztem meg pontosan milyen is lett az a folt és szemébe is vetettem egy pillantást. A színtiszta vágyat láttam és kíváncsiságot, ami nálam is ugyan így lehetett. Hevesen mart ajkaimra, én persze egyből viszonoztam. Tökéletes csókunkat, Baekhyun telefonja zavarta meg. Elvált tőlem majd pirulva ugrott le rólam, azután be futott a fürdőbe.
~~~~•~~~~
Baekhyun Pov.
A gyönyörű pillanatba telefonom csengőhangja rontott be. Aish; Jongdae! Ha haza megyünk megölöm.
*Mivan?* -szóltam bele ingerülten, mert épp most zavarta meg a khm.. dolgot. *Neked is szia. Azért hívlak mert tudni akartam mivan Chanyeollal? Eddig volt valami?* -annyira tudom hogy, most perverzen mosolyog.
*Ameddig nem hívtál történt volna, de te mindig tudod mikor kell hívni.*
*Ja zavartan? Bocsessz! De ezek után is lehet valami, sok sikert. Pusszancs!* -szinte mindig így köszön el.
*Igen zavartál! Szia!*
Huhh, most mit tegyek?! Ciki lesz ha így megyek vissza! Ezek után nem hiszem hogy sokat lennénk majd kettesben! Kellemetlen lenne. De sikerülni fog. Gyerünk Baekkie!! Lengén nyitottam ki az ajtót, majd szép lassan sétáltam be a szobába. Chan az ágyon ült és mikor meghallota hogy jövök egyből fel nézett. Tekintetében nem láttam semmi negatív dolgot, csak magabíztosságot. Szóval akar mondani.... valamit! Nagyot nyeltem majd minden bátorságomat és dühömet és elkezdtem;
-Nem! Ne is kezd el! Én ezt nem fogom elfelejteni és nem is akarom. Ez még kéne beszélnünk, nem el feledni a dolgokat és úgy tovább élnünk mintha mi sem történt volna. Én ebből nem kérek. Te szemét hunyhatsz felette, de akkor felejsd el, hogy én veled dolgozok. -fájtak saját szavaim de ebből most már elég volt. -És... ez neked lehet nem jelentett semmit de nekem igen!
-Hé! Fejezd már be, nem is tudod mit akartam mondani! -nézett rám már ő is idegesen. Közelebb jött hozzám, majd úgy szúgerált engem.
-A múltkorira is a azt mondtad, nem volt nehéz kitalálni hogy, most is ezt akarod! De ha úgy is mindig el akarod felejteni akkor inkább ne csókolj meg! -ordítottam az arcába.
-Tudod mit akartam mondani?
-Nem!
-Azt hogy; Próbáljuk meg! -ordított egy óriásit.
Hogy mi?!
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
(Sziasztok! Igen végre készen van! Remélem tetszik mindenkinek. Tudom elég kis semmiség lett, de nekem tetszik. Komment és vote jöhet!)
